Az orángutánt egy férfi Nyugat-Borneóban háziállatként tartotta, aki állítása szerint 2015-ben egyedül találta meg egy pálmaolaj-kertben. Megtalálása óta egy kis, fából épített ketrecben tartotta.
Senandung szerencséjére a lakosok jelentették az esetet a Nemzetközi Állatmentőknek (IAR), akik összefogva a Természetvédelmi Ügynökség (BKSDA) tagjaival az állat segítségére siettek, és kihozták őt a számára korántsem megfelelő környezetből.
Az IAR becslése szerint körülbelül négyéves lehetett, és egy kis megfázáson kívül egészséges volt. A sikeres mentőakció után az állatot elvitték az IAR Orangután Konzervációs Központba, ahol néhány hetet karanténban tölt, hogy hozzászokjon új környezetéhez, és megfigyeljék, mielőtt csatlakozni tudna másokhoz.
A törvény az orángutánok mellett áll
Az orangutánok háziállatként tartása illegális, sajnos azonban gyakran mégis megesik. Ez nemcsak mérhetetlen szenvedést okoz az eredetileg vadon élő állatoknak, hanem e kritikusan veszélyeztetett fajok esetén növeli a kihalás kockázatát is.
Ezen állatoknak sajnos egyre több élőhelyük vész el, vagy semmisül meg, melynek hatására még inkább sebezhetővé válnak, mivel gyakran emberek lakta területen kutatnak táplálék után, ami további konfliktusoknak és a halál kockázatának is kiteszi őket.
Az IAR azt gyanítja, hogy ebben az esetben Senadung anyjának meggyilkolásáról is szó lehet, mert szokatlan, hogy ennyire fiatalon egyedül találják őket. Az orángutánok általában nyolc évig együtt maradnak anyjukkal a vadonban.
Még mindig gyakran tapasztaljuk, hogy az orangutánokat háziállatként tartják a közösségben, annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket teszünk ez ellen az oktatás és a kampányok terén. Az orangután fennmaradásának esélye folyamatosan csökken, és sürgősen fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy az orangután háziállatként való tartása nem elfogadható, és nem is törvényes. Nagyon hálásak vagyunk a Nemzetközi Állatmentőknek és mindenki másnak, akik együtt dolgoznak az orangutánok megmentésében és megőrzésében
– mondta Sadtata Noor Adirahmanta, a BKSDA nyugat-kalimantáni vezetője.
Az orangutánoknak szükségük van az erdőre, az erdőnek szüksége van az orangutánokra. Ez a szimbiózis gyönyörű példája, mely a világ minden szegletében megtalálható, és ami nélkül nem lehetne élet a Földön.
