Vegán körökben Schrödinger tehenének is szoktuk hívni ennek az érvnek a kettős megjelenését: ha megszűnik az állattenyésztés, elszaporodnak a haszonállatok, de egyszerre ki is halnak, mert többé nem szaporítanánk őket. Mindenevője válogatja, ki melyik állítás bekövetkeztétől retteg.
Ez megint csak hasonló téma, mint a hagyomány, a kihasználás elve. Egyik állat sem azért született a Földre, hogy mi ipari körülmények között tartsunk belőlük milliárdnyit, és egyiknek sem kell, hogy attól függjön a sorsa, hogy számunkra hajt fel hasznot, vagy nem.
Ahogy az állatokat tartjuk az iparban, és amilyen életet adunk nekik, abban nincs köszönet, és semmiféle szívességet nem teszünk nekik, főleg nem a “fajfenntartásuk” felé.
Ugyanúgy, ahogy kutyák létezésének a hasznosságát sem kérdőjelezzük meg attól, hogy nem mind hoz anyagi hasznot, mert nem verseny futtatjuk őket vagy harcoltatjuk őket egymással, sőt: a legtöbben elítélik ezeket.
Itt van egy ötlet: ha az emberek mindenhol áttérnének a növényi alapú étrendre, 75%-kal kevesebb mezőgazdasági földterületre lenne szükség.
A felszabaduló területek nagy részét visszakaphatná a természet és a vadállatok, egy részén pedig nemzeti parkokat, állatmenhelyeket is lehetne kialakítani, ahol békében élhetnének a korábban haszonból tartott állatok.
Ez jelentősen hozzájárulhatna, hogy az ember által okozott természeti károk helyrejöjjenek: az üvegházhatású gázok csökkennének, a biológiai sokszínűség pedig növekedne.