Ha a hotdog valóban kutyából készülne, akkor is megennéd?
Ha ezt hét évvel ezelőtt kérdezték volna meg tőlem (mikor még ettem húst), akkor egy rövid (de mégis megfontolt) nemmel válaszoltam volna.
Ez a korábban adott válaszom ma már elképeszt engem, mivel pontosan rávilágít arra, hogy az a meggyőződésünk, hogy mit elfogadott, és mit nem elfogadott megenni, inkább a kulturális örökségek függvényében változik, mintsem, hogy valamilyen Biblia által meghatározott etika lenne.
Azonban ha mi, keresztények eredendően azt is gondolnánk, hogy teljesen rendben van bárányokat és disznókat enni, mert az ember arra teremtetett, hogy uralkodjon Isten teremtményei felett (Teremtés könyve 1:26-28), akkor ugyanúgy rendben van az is, hogy macskát és kutyát eszünk.
Hiszen a Teremtés könyvében (és semmilyen más Bibliai könyvben) nem sugallják, hogy a bárányok és a disznók evésre teremtettek, míg a kutyák és a macskák a társállatainknak.
Mégis, a legtöbben borzalmasnak találják a gondolatot, hogy kutyát vagy macskát egyenek.
Annak felismerése sokat segíthet, hogy az állatokhoz való hozzáállásunk fajonként eltérő, és ez nem más, mint a kulturális örökségünk része (hiszen a disznókat megesszünk, a kutyákat simogatnánk), továbbá ez nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a bibliai emberek állatok feletti uralkodásának ideájával.
Ez esélyt adhat számunkra, hogy eltávolodjunk a kulturális hitrendszerünktől és feltegyünk a kérdést:
Mi a Biblia tanítása az állatokhoz való hozzáállásról?
Kezdjük a választ a Teremtés Könyvénél. Talán a teremtés történetének legfontosabb része a Teremtés Könyve 1:29-30:
„Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok. Úgy is történt.”
Ebben a passzusban Isten növényi étrendet rendelt el az emberek és a nem-humán állatok számára, más szavakkal élve: Isten vegán világot teremtett.
És Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. (Teremtés Könyve 1:31).
És akkor mi van az emberek állatok feletti dominanciájával (Teremtés könyve 1:26-28)? Néhányan ezzel az ideával igazolják azt, hogy állatokat esznek. Az emberek számára megengedett, hogy más állatokat egyenek, hiszen az emberek uralkodhatnak az állatokon.
Nem vitatható, hogy ez a nézet hamar nagyon elterjedté vált annak ellenére, hogy ott van az az egy pont, amely határozottan ellentétes azzal, hogy a dominancia minden formáját beleértsük az „uralkodás” fogalmába. A pont, amikor az emberek számára hatalmat adtak más állatok felett, rögtön felülbírálásra kerül ugyanannak a narratívának azon része által, amelyben Isten növényi étrendet adott az embereknek.
Békés növényi étrend
Bármit is jelentsen az állatok feletti uralkodás, ha értelmezzük Isten későbbi utasítását a növényi étrendről, akkor belátható, hogy ez nem foglalhatja magába az állatok megölését és elfogyasztását. Az uralkodás nem jelent teljes uralmat.
Ahogy a teremtés kezdetére vonatkozó leírás is mentes volt az erőszaktól, úgy írja le a Bibilia Isten szándékát a teremtésre vonatkozóan. Ezt a szándékot a Mennyei Királyság jellemzésében is tetten érhetjük: amikor a Messiás fog uralkodni, aki elhozza az általános békét és harmóniát, amit úgy hívunk; shalom. Izajás egyik leírása erről a Királyságról kifejezetten találó (Izajás 11:6-8):
„Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal,
és a párduc együtt tanyázik a gödölyével.
Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán,
egy kisgyerek is elterelgetheti őket.
Barátságban él a tehén a medvével,
a kicsinyeik is együtt pihennek;
és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.
Együtt legelészik majd a farkas és a bárány;
szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele.
Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.”
Itt egy világos állítást találunk arra vonatkozóan, hogy ez a Mennyei Királyság a keresztények számára.
Isten országában, amelynek eljövetelét Jézus jelenti be nekünk, nem fognak állatokat ölni élelemért. Ez előre vetíti a Jelenések könyvét, ahol ábrázolják minden megújulását, mikor Jeruzsálem hanyatlani kezd (Jelenések könyve 21-22).
Isten végső célja az, hogy a teremtést megőrizze magának, és nem az, hogy valami teljesen mással helyettesítse. Isten értékelte a teremtést és minden teremtményét, amely benne élt. Egy ponton még Jézus is hangsúlyozta, mikor pár fillérért verebet árultak, hogy
„egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül”. (Máté 10:29)
A Biblia a teremtés kezdeteiről és a teremtés végső összegzéséről szóló beszámolója mind a békés életről, mind a békés étkezésről szól. Ezzel nem tagadom, hogy vannak részek, amelyek arra használhatóak, hogy igazoljuk az állatok megevését.
Ezeket a részeket azonban a béke átfogó fényében, egy olyan jelenségként értelmezzük, amelyet leginkább Jézus Krisztus személyében testesülnek meg.
A Biblia minduntalan világossá teszi, hogy Jézus aktívan, bár minden erőszaktól mentsen ellenállt az elnyomásnak és a gonosznak. Kiállt az elnyomottak mellett, szerette az ellenségeit és békéről prédikált a római erőszakban és ellenségességben.
Mi lett ezeknek a tetteknek a hatása?
Jézus életének és munkájának fényében vessünk egy pillantást arra, mikor Isten engedélyt adott Noénak és a családjának arra, hogy néhány állatot megegyenek. (Teremtés könyve 9:3), mint egy ideiglenes megállapodást nyújtott a bűnös emberiségnek, amely felbomlásra volt ítéltetve. Különösen, mikor Isten újra felvette az állatokat Noé Szövetségébe.
Hasonlóképpen, amikor Péter látomásában állatok ereszkednek le a mennyből, úgy tűnik, hogy ez a tisztátalan állatok megevésének igazolásaként szolgálhat.
Azonban ha Jézus küldetésének fényében értelmezzük ezt, akkor láthatjuk, hogy Péternek tulajdonképpen azt tanították, hogy az evangélium minden emberé, még a tisztátalan római centuriáé is. (Hiszen mi a legjobb módja egy éhes ember figyelmének felkeltésére, ha nem egy ételre alapuló hasonlat?)
A legfontosabb látni, hogy ha Jézusra és arra az erkölcsi tanításra koncentrálunk, amelyet ő megtestesített, akkor elhelyezhetjük magunkat Isten történetében. Azért teremtettünk, hogy békében éljünk, és így egy napon majd Isten Országának lakói lehetünk.
Ha felismerjük ezt és emlékeztetjük magunkat, hogy a legtöbb állatokról alkotott nézetünk nem a Bibliából, hanem a kulturális hitrendszerünkből származik, képessé tehet minket arra, hogy őszintén számot vessünk az erőszakkal, amellyel ma összefonódunk.
Nem azért, hogy helytelenítsük a viselkedésünket, vagy másokét, hanem azért, hogy elforduljunk tőle és csatlakozzunk Istenhez a Mennyei Királyság keresésében.
Olvassuk a Bibliát és imádkozzunk Istenhez, hogy szabadítson meg mindenkit attól a gonosztól, amely az állatok szükségtelen lemészárlását idézi elő.
Az írás Dr. Simon Kittle keresztény filozófus véleménye, aki érdeklődéssel fordul a vallásfilozófiához és a keresztény etikához, illetve az anglikán egyház tagja.
