Húsipar – korunk legkegyetlenebb jelensége, amit meg kell szüntetnünk

A feltételezés, hogy állatok húsát kell ennünk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, téves. Kulturális szokásaink  és véleményünk gyakran felül szeretné írni a tudományt, ami tévhitekhez vezet – és ennek egyedüli győztese a húsipar.

A lényeg röviden:

• A húsban nincs semmilyen tápanyag, amit ne lehetne más ételekből együttesen bevinni.
• Őseinkkel ellentétben, a mai embernek már több alternatívája van a húsra, így ezek felválthatják az állatok megölését.
• Évente 70 milliárd szárazföldi és 1.5 billió vízi élőlényt ölünk meg étkezési célokból – ez napi 200 millió állatot jelent.
• A gázkamrák, az állatok csonkítása, az elrontott sokkolás és az összezsúfolt tartás gyakori vagy standard eljárás a húsiparban.
• Az utóbbi évtizedek vírusainak nagy része zoonózis – állatról emberre terjedő betegségek, melyeket az állatok kizsákmányolása okozhatott.
• Többek között a sertéspestis, a kergemarhakór, a madárinfluenza, a SARS, a MERS, az AIDS és a COVID-19 is az állatok használata miatt terjedhetett át az emberre.

Amikor a boltban megtöltöd a kosarad felvágottal, sajttal, tojással, akkor nem az az első gondolatod, hogy ideje felszabadítanunk az állatokat. Valójában pont az ellentétéhez járulsz hozzá: fizetsz, hogy elnyomják őket.

A fogyasztók többsége általában azokat a mintákat követi, amelyeket szüleitől, nagyszüleitől, barátaitól vagy a társadalomtól tanult. Sok esetben meg sem kérdőjelezzük mindennapi, megszokott döntéseinket, csak csináljuk, mintha beprogramozott gépek lennénk.

Természetesen ennek előnyei is vannak az életünkre nézve – de mi van akkor, ha néhány szokásunk nemcsak, hogy nem hasznos, de még árt is másoknak? Mi lenne, ha mostantól a boltban átgondolnánk, miből készült a termék? Még ha nem is vagy vegetáriánus vagy vegán, tudatos fogyasztóként érdemes tisztában lenned azzal, hogy miért fizetsz.

Kétségkívül, az embereknek enniük kell valamit. Nem is kérdés, hogy tápanyagokra van szükségünk ahhoz, hogy egészségesen működjön a testünk, dolgozzunk, sportolni tudjuk és hosszú életet éljünk.

Ám felmerül a kérdés, ami korábban talán még soha: a szervezetünknek szükséges tápanyagok kizárólag állati forrásból beszerezhetőek, vagy vannak alternatíváink?

Az egészségügyi és dietetikai szervezetek egybehangzóan állítják, hogy a megfelelően összeállított húsmentes és vegán étrend minden életkorban, minden ember számára megfelelő.

De akkor mégis miért létezik a húsipar? Kinek jó ez? Az állatoknak és a környezetnek biztosan nem, és az egészségünk is nagy eséllyel romlik a túlzott húsfogyasztástól.

Valójában nem nekünk van szükségünk a húsra, hanem a húsiparnak van szüksége összezavarodott fogyasztókra. És egykor mind azok voltunk.

Pontosan mi az a húsipar?

A húsipar olyan élelmiszeripari szakágazat, amely bizonyos háziasított állatfajok hizlalására, tenyésztésére, de főleg feldolgozására épül.

Rengeteg problémát lehetne sorolni, amihez a nagyipari állattartás, azon belül is a húsipar járul hozzá: többek között a klímaváltozáshoz, legális állatkínzáshoz, talajerózióhoz, édesvízkészlet csökkenéséhez, óceáni halottzónák kialakulásához, elsivatagosodáshoz, fajkihalási hullámhoz, antibiotikumrezisztenciához és növekvő egészségügyi katasztrófához.

Egy etikus világban nem szabadna léteznie egy olyan üzletnek, ami csupán azzal a céllal hoz világra érző élőlényeket, hogy rövid, szenvedéssel teli életük végén lemészárolják őket egy pótolható íz érdekében.

Az őseink idejében

A húst fogyasztó ősembereket gyakran tekintjük követendő példáknak – hiszen ha ők is azt ették, akkor az már egy jól bevált módszer, amin jobb nem is változtatni – mondják sokan.

Ám ha belegondolunk, az akkori emberiség nem rendelkezett akkora választási lehetőséggel, mint mi. Nomád életmódjuk miatt nem tudtak, vagy nem akartak növénytermesztésbe kezdeni, illetve nem mindig volt elegendő étel sem ahhoz, hogy az erkölcs legyen számukra az első. Sok esetben ételeiket kiegészítették levadászott állatok húsával is, ami érthető volt.

Azonban nekünk már nincs erre szükségünk. Ma már modern mezőgazdasággal, fejlett technológiával, bőséges boltokkal és sokkal kifinomultabb személyiséggel rendelkezünk. Olyan lehetőségeink vannak, amelyek a történelem során sosem voltak adottak elődeink számára.

Mennyi állatot ölnek meg a húsért évente?

Olyan sok áldozatot követel az emberiség húsközpontú étrendje, hogy legtöbbször csak tonnában mérik, nem pedig megölt állatok számában. Emiatt csak becslések születhetnek – a legtöbb szerint évente 70-75 milliárd szárazföldi állatot és 1.5 billió vízi élőlényt (halakat, és minden mást, ami beleakad a halászhálóba) ölnek meg, főleg étkezési célból.

Ha csak a szárazföldi állatokra alapozunk, ez naponta közel 200 millió élőlény.

Összehasonlításképpen, az egész emberi történelem során kb. 619 millió embert öltek meg háborúkban és népirtások során – ma 3 nap alatt végzünk ki ugyanennyi állatot.

Másodpercenként kb 2200 állatot ölnek meg világszerte. Ha ugyanilyen tempóban halnának meg az emberek, kb 38 nap alatt teljesen kihalna a fajunk.

A példák is sokkolóak, de meg sem közelíti azt a szörnyűséget, amit az állatok átélnek.

Mi történik az állatokkal a húsiparban?

Csőrcsonkolás

A csibéknek általában forró pengével levágják a csőrvégüket. Ez fájdalomcsillapítás nélkül történik, és az a célja, hogy elkerüljék a sérüléseket, melyeket a csirkék egymásnak okoznak a kis helyre való bezsúfoltság miatt.

Az infravörös sugárral való csonkolás is egy módszer, mely heteken át tart, végül a csőr lekopik. A csirkék csőre rendkívül érzékeny, a kutatók megállapították, hogy a csonkolt csőrű állatok olyan fantomfájdalmakat élhetnek át, mint az amputált végtagú emberek.

Természetes élőhelyükön a csirkék olykor megcsipkedik egymást, ez a rangsor kialakításában játszik szerepet. A csipkedés a környezet feltérképezésére is szolgál, és egymás megvizsgálására.

Azonban zsúfolt helyen a csipkedés sokkal gyakoribbá válik, és végül sok problémához vezet, mint a kannibalizmus, a kloáka csipdesése vagy a tollak kitépése. Ezek mind megfigyelhetők a nagyüzemi csirketartásban. Ez egy tanult viselkedés, amit a csirkék egymástól vesznek át.

Farokcsonkítás és foghúzás

Az újszülött malacok hasonló folyamaton esnek át: érzéstelenítés nélkül egyszerűen levágják a farkukat és eltávolítják a fogaikat.

A gyakorlati célja ennek is ugyanaz, mint a csirkéknél: megakadályozni a kannibalizmust és harcot egymás között, amikor megvadulnak a szörnyű tartási körülmények miatt.

Ammóniával teli üzemek

Ha több ezer állatot zsúfolnak be egy épületbe, ahol szörnyű higiéniai körülmények uralkodnak, részben a folyamatosan termelődő ürüléktől, az nem csak állatkínzást jelent, hanem közegészségügyi veszéllyel is jár.

A nagy mennyiségű fekália egy szúrós szagú vegyületet, ammóniát tartalmaz. Tanulmányok kimutatták, hogy az ammóniával teli üzemek szörnyű károkat okoznak az állatoknak. Erősen rontja a látásukat, tönkreteszi belső szerveik működését és a torkukat is irritálja, ami elviselhetetlenné teszi a létezést.

A legtöbb haszonállatról az a kép él a fejünkben, hogy koszos, buta, igénytelen állatok, pedig egyikük sem az – csupán az emberek nem hagynak nekik más választást.

Gázkamrák

A leggyakrabban disznókat terelnek be olyan gázkamrákba, amit a húsipar világszerte “humánus” megoldásnak nevez. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a gázkamrák csupán a gyorsaságot, hatékonyságot és a várható profitot növelik.

A szén-dioxiddal vagy szén-monoxiddal teli kamrákban, ahova általában kettesével terelik be főleg a disznókat, akár percekig is üvöltenek és kapálóznak az életükért, és a fenti leleplező videón is jól láthatóan rettegnek a fulladásos haláltól.

A gázkamrákról a legtöbb embernek a II. világháború szörnyűségei juthatnak eszébe, amelyre ma már szégyenkezve tekintünk vissza – mégis ugyanazt tesszük ma az állatokkal, és azt gondoljuk, hogy ez humánus.

Áramütés/sokkolás/torok elvágása

Szintén humánusnak nevezett módszer, hogy megpróbálják sokkolni az állatokat, mielőtt megölik őket.

Elméleti szinten ez egy működő eljárás, és fogyasztóként sokan bíznak abban, hogy az állat már nem érez semmit, amikor megölik, a valóság azonban kiábrándító: olyan gyorsan kell haladniuk a munkásoknak a vágóhidakon, hogy általában nem jut elég idő a szakszerű kábításra, egyes helyeken pedig nem is alkalmazzák.

Az állatok gyakran magukhoz térnek, vagy el sem ájulnak, amikor már fellógatják őket és elvágják a torkukat.

Forrázás (élve?)

A hatékony folyamat szerint a forrázókádakba már halottan kellene kerülniük az állatoknak, de mivel az előző lépés – a sokkolás – gyakran nem történik meg eredményesen, így időnként maguknál vannak az állatok, amikor forró vízbe lógatják őket.

Világszerte leleplező videók ezrei mutatták meg, hogy a munkások gyakran nem tulajdonítanak nagy figyelmet az állatok szakszerű megölésére.

A húsipari munkások elnyomása

Ha nem lenne elég indok a húsipar ellen a gyakori állatkínzás, emberjogi okunk is van nemet mondani a vágóhidakra és állattartó telepekre.

Átfogó tanulmányok szerint a vágóhídi munkások körében gyakori a poszttraumás stressz, a droghasználat, az alkoholfogyasztás és a bűnözési arány is magasabb lehet egyes helyeken, részben a mentálisan megterhelő munkájuk miatt.

Antibiotikumrezisztencia

Mivel a húsiparban a körülmények leírhatatlanul kegyetlenek és rosszak, az állatokba megállás nélkül kerül az antibiotikum, hogy életben tartsák őket elég ideig, ameddig levágják őket. Az USA-ban az antibiotikum 80%-át az állattenyésztésben használják fel.

Ez a felelőtlen és etikátlan üzleti gyakorlat azt eredményezte, hogy létrejöttek olyan antibiotikumrezisztens szuperbaktériumok, melyeket már sokkal nehezebb lesz legyőzni. A húsipar tehát melegágya a következő, COVID-19-hez hasonló pandémiáknak.

Mesterséges megtermékenyítés

A legtöbb állathasználó iparágban működik egy kegyetlen körforgás: a nőstény állatokat mesterségesen megtermékenyítik (ondót fecskendeznek beléjük), hogy utódokat szüljenek, akiket fel lehet használni, vagy ki lehet végezni a profitért.

A tejiparban és a tojásiparban is megtalálható ez a megoldás, ahogy a húsipar sem kivétel ezalól. Itt a legszörnyűbb látvány talán a disznók elletése az ún. elletőkalodákban, ahova hetekig bezárják őket olyan kis helyre, ahol megmozdulni sem tudnak, csak feküdni és szoptatni.

Gyakran összenyomják saját kicsinyeiket, vagy a szemük láttára halnak meg utódjaik.

Ugyanezeket természetesen más állatokkal is megteszik: tehenekkel, akik napokig bőgnek borjaik után, vagy tyúkokkal, akik normál esetben törődnének csibéikkel.

A disznók nagyon intelligens állatok, de nincs ez másképp a többi megkínzott állattal sem. Mind remek kapcsolatot ápolnak utódjaikkal, ha van rá lehetőségük.

Terjedő betegségek, tömegsír

Update: Ez a cikk eredetileg 2019 őszén jelent meg, amit 2020 novemberében frissítettünk, kiegészítettünk. Az idei évben a COVID-19 által megvalósult az, amiről ebben a cikkben korábban írtunk. Az állatok kizsákmányolása által újabb zoonózis (állatról emberre terjedő betegség) alakult ki, amely a kínai Vuhan egy húspiacáról indult a patkósdenevérek elfogyasztása végett.

Különösen veszélyesek a nagyüzemi állattelepek, ahol rengeteg beteg állat él apró helyre összezsúfolva, alacsony az egyedek genetikai sokfélesége, valamint a megterhelő életciklus és rossz körülmények miatt gyenge az immunrendszerük, így hajlamosabbak a megbetegedésre. A ma elfogyasztott hús nagy része ilyen helyekről származik.

1985 és 2010 között több, mint 80 százalékkal nőtt a globális sertéstenyésztés. Mivel a használható hely a bolygón véges, ez az állattartás koncentráltságának növelésével is járt: egyre kisebb helyeken tenyésztenek egyre több állatot.

Ezen időszak alatt – 1985 és 2010 között – 73 új kórokozót azonosítottak világszerte sertésfarmokon; ezeknek 82 százalékát a világ legnagyobb sertéstermelő országaiban, ahol a legtöbb és legintenzívebben működő farm van.

Talán már sokan kitalálták, hova fogunk ezzel kilyukadni. Ez a 73 kórokozó közé tartozik a 2009-2010-es sertésinfluenza kirobbantója is, amely a becslések szerint 100-400 ezer fő közötti ember halálát okozta, majd további 180 ezer emberét, akik betegség utáni komplikációkba haltak bele.

A jelenleg ismert 1400 kórokozó közül 800 állatoktól ered. A COVID-19 tehát csak egy a rengeteg betegségből, ami képes fajok között átlépve embert is fertőzni.

Azonban nem ez az első eset a 21. században, hogy állatról emberre terjedő betegség világjárvánnyá nőtte ki magát. A korábbi koronavírusok, a SARS és a MERS eredete is állatokhoz köthető, illetve a madárinfluenza és a sertésinfluenza is.

Sőt, 2007-ben, a SARS után néhány évvel több tanulmány is próbált figyelmeztetni, hogy nagy az esély hasonló járvány felbukkanására. Emellett majdnem minden évben látunk rá példát, hogy állatoktól eredő, emberre veszélyes kórokozókat fedeznek fel.

Legtöbbször a hordozó állattal való közvetlen kapcsolat által, vagy húsevéssel terjednek át emberre ezek a betegségek.

A virológusok jelenleg úgy gondolják, a mostani vírus egy kínai húspiacról, élőállat általi terjesztéssel kezdődött, és majdnem biztosak abban is, hogy a vírus eredeti gazdaszervezetei patkósdenevérek voltak.

Az alábbi kiszivárgott videóban az látható, ahogy a 2019-es sertéspestis beteg, de még élő egyedeit tömegsírba temetik.

Egy új élelmezési rendszer kezdete

Be kell látnunk, hogy ha békét szeretnénk a Földön, annak velünk kell kezdődnie.

Egy új, növényi alapú élelmezési rendszer újabb munkahelyeket hozhat létre, csökkenhetnek a klímaváltozás hatásai, egészségesebb ételeket fogyasztanának a legtöbben és a legális állatkínzás is többnyire megszűnne világszerte.

Az alternatíva már létezik: a növényi étrend és a veganizmus. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.