Az egy év leforgása alatt valaha mért legnagyobb légköri szén-dioxid-emelkedésről számoltak be kutatók egy hawaii mérőállomás adatai alapján. Az emelkedést tavaly márciustól idén márciusig figyelték meg.
A Mauna Loa Obszervatórium 1958 óta végez méréseket a légkör szén-dioxid-szintjére vonatkozóan. Ennek az üvegházhatású gáznak a jelenlétét általában ppm-ben határozzák meg: ez arra utal, hogy egymillió levegőrészecskéből mennyit tesz ki a szén-dioxid.
Az obszervatórium CO2-programját vezető Scripps Oceanográfiai Intézet szerint idén márciusban 4,7 ppm-mel magasabb szintet jegyeztek fel, mint tavaly ugyanebben a hónapban. Ilyen magas növekedést egy év alatt korábban soha nem figyeltek meg a mérőállomáson.
Tavaly júniusban az amerikai Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal bejelentette, a légköri szén-dioxid-koncentráció elérte a 421 ppm-et. Ez azért számít mérföldkőnek, mert az ipari forradalom előtthöz képest 50 százalékos emelkedést jelent, valamint az elmúlt egymillió év legmagasabb koncentrációját is. A Mauna Loa Obszervatórium mostani mérése szerint ez a szám elérte a 426 ppm-et.
Rekord rekord hátán
Ralph Keeling, a CO2-program vezetője szerint az idei év első négy hónapjának növekedési ütemét is érdemes kiemelni, ami szintén rekordot döntött. A kutató hangsúlyozta, amellett, hogy a légköri koncentráció szempontjából is újabb rekordok születnek, maga a növekedés gyorsasága is precedens nélküli.
A kutatók szerint ez a fosszilis energiahordozóknak, az erdőirtásnak és az El Niño éghajlati eseménynek tudható be.
Az El Niño az ENSO nevű természetes éghajlati jelenségkör egyik része. Ilyenkor a tengerfelszín hőmérséklete a Csendes-óceán keleti, trópusi részén legalább 0,5 °C-kal a hosszú távú átlag fölé emelkedik. A Meteorológiai Világszervezet tavaly már figyelmeztetett rá, hogy ezek a jelenségek óriási befolyással bírnak a globális éghajlatra.
A most megdöntött korábbi rekord 2016-ban született, egy másik El Niño-esemény időszakában. A jelenlegi El Niño után valószínűleg újra visszaáll majd a megszokott 2-3 ppm-re az éves növekedés, de Keeling szerint ez nem ad okot a megkönnyebbülésre.
Az emelkedés ugyanis minden bizonnyal lassulni fog, de magával az emelkedés tényével van probléma. Már most egyértelműek a növekedés negatív következményei az éghajlatra nézve, de ez egyre csak rosszabbodni fog. Szélsőséges hőhullámokra, áradásokra, erdőtüzekre, aszályokra, élelmezési krízisre és klímamenekült-válságra számíthatunk, ha a növekedést nem fordítjuk át azonnali csökkentésbe.
„Az éghajlat stabilizálásához a szén-dioxid-szint csökkentésére van szükség. Egyértelműen nem ez történik. Az emberi tevékenység hatására a CO2-szint drasztikusan emelkedik. Engem ez mindennél jobban elszomorít. Szomorú, amit csinálunk” – mondta Keeling.
