Sokan gondolják egy útszélen vagy bokorban kuporgó fióka láttán, hogy segítségre szorul, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint azonban a valóságban rendszerint nem ez a helyzet. Az elesettnek tűnő kismadarakról általában még a fészek elhagyását követően is gondoskodnak a szülők, a közbeavatkozás pedig végzetes lehet.
Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor találkozhatunk magányosnak tűnő fiatal egyedekkel a településeken is. Ezek túlnyomó többsége – a látszat ellenére – nem árva, nem szorul segítségre – hívja fel a figyelmet közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A kis és közepes termetű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik még a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket. Ezt követően pedig a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz a szüleiket. A tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő, az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogó fióka láttán pedig sokan gondolják, hogy mentőexpedíciót kell végrehajtaniuk. A valóságban azonban kifejezetten káros is lehet hazavinni ezeket a madarakat.
Sokan gondolják azt, ha fiókát látnak meg a földön, hogy véletlenül kiesett a fészekből, ez azonban valójában csak ritkán történik meg. Balesetek persze lehetnek, amelynek következtében leesik a fészek – például nagy vihar miatt. Alapvetően azonban az énekesmadarak akkora fészket építenek, amelyben csak félidős fejlettségű fiókák férnek el. A feketerigó-fióka átlagosan tíznaposan hagyja el a fészket, de még ezt követően is három hétig nevelik a szülők. Közben pedig megtanítják őket a túlélési trükkökre
– nyilatkozta korábban a Prove-nak Orbán Zoltán ornitológus, az MME szóvivője.
Mit lehet tenni, ha valóban veszélyben lehet a fióka?
Ha úgy látod, nyílt helyen, ragadozóknak és a közlekedő járműveknek kitett helyen üldögél a fióka, természetesen megpróbálhatsz segíteni neki. Ehhez azonban nem szükséges hazavinni. Elegendő, hogy a nyílt helyen ücsörgő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá teszed. Az MME szerint a hazai madárfajok esetében nem kell attól tartani, hogy az érintésed később olyan problémát okozna, mint a vadon élő emlősöknél.
Amennyiben pedig viharos időben leszakadt a fészek, és kiestek a fiókák, akkor is segíthetsz minimális közbeavatkozással. A megtalálás helyszínéhez a lehető legközelebb akassz fel fejmagasság fölé, árnyékba egy szénával, szalmával vagy akár papírtörlővel kibélelt kosarat. Ebbe rakd bele a kismadarakat, akik hívni fogják a szülőket, így azok etethetik őket tovább. Ily módon megvalósult a madármentés, de nem úgy, hogy kiragadod őket a környezetükből és a szülői gondozásból.
Orbán Zoltán hangsúlyozta, ha az átlagember hazaviszi a látszólag segítségre szoruló kismadarat, azzal majdhogynem megugorhatatlan feladat elé állítja magát. Nem valószínű ugyanis, hogy ugyanolyan táplálékminőséget tud biztosítani a fiókának, mint a szülő tenné. „Jó eséllyel küzd majd hiánybetegséggel egy ilyen madár, és az izomzata, a csontozata és a tollazata sem megfelelően fog fejlődni” – magyarázta az ornitológus.
Ha madarakon szeretnél segíteni, azt egyéb módokon is megteheted. Nagyon hasznos lehet például, ha madáritatót helyezel ki. A madarak többségének naponta akár többször innia és fürdenie is kell, ami az egyre szárazabb nyarakon és hómentes teleken mind nagyobb kihívást jelent számukra. De az is fontos, hogy a költési időszakban már semmiképp nem szabad magvakat kirakni a madáretetőkbe.
