A horgászatban a visszaengedés azt jelenti, hogy miután egy hal a horogra akadt, a horgász élve visszaengedi őt a vízbe. A horgászatnak ez a válfaja talán kíméletesnek tűnhet, de ez az elgondolás nem is állhatna messzebb a valóságtól.
A Kaliforniai Riverside Egyetem új tanulmánya felfedte, hogy a visszaengedéses horgászat komoly hatással van a hal táplálkozási képességére. A sérülés, amelyet az éles horog és annak eltávolítása okoz, csökkenti az állat élelemhez jutási képességét.
A halak úgynevezett szívó táplálkozással jutnak a számukra szükséges élelemhez, ami azt jelenti, hogy gyorsan nyitogatják a szájukat, majd a szájüregnek köszönhetően létrejött szívóerővel a hal beszippantja a táplálékot. Ezt negatív nyomás létrehozásával érik el. Ez a képesség súlyosan károsodhat a lyuktól, amelyet a horog okozott.
Tim Higham, a UCR kutatója szerint ez hasonló lehet ahhoz, mintha olyan szívószállal próbálnánk meg inni, amelynek az oldala lyukas.
A kutatók azt is felfedezték, hogy a horog okozta sérülés miatt jelentősen csökkenhet a táplálkozási képesség, amely idő előtti halálhoz vezet. A pisztrángok, a sügérek és a lazacok mind olyan halak, amelyek a visszaengedéses horgászat célpontjai lettek. Ők is azokhoz a halfajtákhoz tartoznak, amelyek szívó táplálkozással jutnak élelemhez.
Hagyjuk a horgászatot?
Az igazság az, hogy a horgászat kegyetlen sportág. A tudományos közösségek lassan kezdik elfogadni, hogy a halak is éreznek fájdalmat, a vegánok és a biológusok pedig már régen felismerték ezt a tényt. Valójában a halak sem különböznek annyira a kutyáktól és macskáktól, hiszen ugyanúgy érzik a fájdalmat és ők is megtapasztalják a létezésük örömeit.
Sajnálatos módon a halakat egyetlen törvény sem védi, mindegy, hogy házi kedvencként, kísérleti alanyként vagy élelmezési célra tartják őket.
Ráadásul az élelmezési célra tenyésztett halak élete maga a pokol.
A halüzemek mocskosak és túlzsúfoltak, tökéletes helyet teremtve ezzel a vízi parazitáknak. 2016-ban a tengeri tetű járvány Skandináviától Chiléig húzódott. A skóciai lazacfarmok közel felét megfertőzték a paraziták, amelyek vérrel, bőrrel és iszappal táplálkoznak.
A Journal of Experimental Biology tanulmánya szerint azok a lazacok, akiket a halfarmon neveltek, olyan gyorsan növekedtek, hogy a halállomány fele részben süket lett. Egy másik tanulmány szerint, ezek az állatok komoly depressziótól is szenvednek. Onnan lehet felismerni, hogy depressziós lazacok szinte élettelenül lebegnek a vízben.
Készültek már olyan rejtett kamerás felvételek is, ahol a halakat élve megnyúzták. A felvételen az látható, hogy a halak csapkodnak és menekülni próbálnak a dolgozók kései elől, egy dolgozó pedig letépi a bőrét egy fogóval.
Fontold meg, hogy nem fogyasztasz többé halat – próbáld ki a növényi étrendet!
