A növényi átállás jelentősen átalakíthatná a mezőgazdasági munkaerőpiacot egy friss oxfordi tanulmány szerint. A kutatók rámutattak, jócskán csökkenhetnének ebben az esetben élelmiszer-termelés költségei.
A nagyipari állattartás tevékenysége nyomán az élelmiszerrendszer jelen formájában fenntarthatatlan – erre már számos tanulmány és szakértő felhívta a figyelmet. Az állattenyésztés felel a globális károsanyag-kibocsátás mintegy ötödéért, miközben az édesvíz-felhasználás körülbelül hetven százaléka is ehhez az ágazathoz köthető – írja a Green Queen.
Ezek régóta ismert tények, az Oxfordi Egyetem azonban most egy egészen más aspektusból vizsgálta meg a kérdéskört. A kutatók azt modellezték, hogyan változna a mezőgazdasági munkaerőigény, ha világszerte a növényi alapú élelmiszerek előállításán lenne a hangsúly, és az állattenyésztés aktuális dominanciája elenyészne. Arra jutottak, hogy a fokozatos átállás nemcsak a bolygónak kedvezne, hanem az élelmiszer-termelés költségeit is csökkentené.
A húsmentes étrend elterjedése a munkaerőpiacot is átrajzolhatná
A kutatók szerint az állati eredetű termékek előállításához négyszer annyi munkaerő szükséges, mint a növénytermesztésből származó ételekéhez. 179 országban vizsgálták, miként hatnak az étrendi szokások az élelmiszer-előállítás és a feldolgozás munkaerőigényére.
Megállapították, ha az állati eredetű termékek iránti kereslet csökkenne, és például a flexitáriánus, valamint a peszkateriánus étrend válna elterjedtté, 2030-ra mintegy 5 százalékkal csökkenhetne a mezőgazdasági munkaerőigény. Ha pedig a húsmentes és a növényi étrend lenne az általános, az 28 százalékos visszaesést jelenthetne.
Ebből fakad, hogy a növényi átállással párhuzamosan az agráriumhoz kapcsolódó munkaerőköltségek is csökkennének. Ez a visszaesés az oxfordi kutatók szerint éves szinten összességében akár 290-995 milliárd amerikai dollárra, azaz mintegy 96-331 ezermilliárd forintra rúghatna. Ez az éves globális GDP mintegy 0,2-0,6 százaléka.
Gazdaságpolitikai kihívásokkal néznének szembe az országok
A munkaerőpiaci viszonyok átalakulása persze kihívásokat és egyben új lehetőségeket is jelentene az egyes országoknak. A tanulmány készítői rámutattak, azokban az államokban, ahol az átállás miatt megnő a növénytermesztés vagy a kertészet munkaerőigénye, új foglalkoztatási lehetőségek nyílhatnak meg. Ez különösen kedvező lehet az alacsonyabb jövedelmű régiók számára, ahol a mezőgazdaság a lakosság jelentős részének megélhetését biztosítja. A magasabb jövedelmű országokban viszont – ahol az agrárszektor csupán kis szeletét adja a gazdaságnak, és kevésbé vonzó pálya – célzott toborzási, migrációs vagy automatizációs programokra lehet szükség a munkaerőhiány ellensúlyozására.
Ahol a kereslet csökken, ott a munkaerő átcsoportosítása jelenthet megoldást. Az állattenyésztésben dolgozók egy része például átállhat növénytermesztésre vagy természetvédelmi munkákra azokon a területeken, amelyeket már nem használnak takarmánytermelésre. A kutatók becslése szerint a felszabaduló munkaerő 10-40 százaléka ilyen módon is elhelyezkedhetne. Ehhez azonban
- kormányzati támogatásra,
- pénzügyi ösztönzőkre
- és a mezőgazdasági támogatások újraelosztására lenne szükség.
Ahol a mezőgazdasági foglalkoztatás visszaesik, ott az átképzések és a munkaerő mobilitását támogató programok segíthetik a dolgozókat új szektorokba való belépéshez. Ilyen lehet a feldolgozóipar, az építőipar vagy az élelmiszer-kereskedelem és -szolgáltatás. Az átmenet azonban csak átgondolt gazdaságpolitikai tervezéssel, átképzési alapokkal és regionális támogatási programokkal valósítható meg. A korábbi iparági átalakulások – például az európai szénipar visszaszorulása – azt mutatják, hogy a társadalmi párbeszéd és a fokozatos, tervezett átállás enyhítheti a rövid távú gazdasági sokkokat.
