Négy órán keresztül bóklászott a jávorszarvas a stockholmi metróvonalon. A vadőrök nem tudták befogni vagy elhajtani onnan, így végül lelőtték az állatot, hogy helyreállhasson a menetrend szerinti közlekedés.
A stockholmi piros metróvonalon a 36 megállóból hetet le kellett zárni, miután jávorszarvas tévedt a sínekre. A svéd főváros metrórendszere összességében mintegy 100 állomást ölel fel, és az 1950-es évek óta működik. Részben a föld felett, részben a föld alatt húzódik, csakúgy mint a budapesti metróvonalak. A stockholmi hálózatot a tervek szerint 2025-ben újabb megállóhelyekkel bővítik.
A metrót üzemeltető társaság sajtószóvivője szerint az állat délelőtt 11 óra körül keveredett a föld feletti sínekre. Ezt követően aztán a vonal délnyugati részén vándorolt oda-vissza. A jávorszarvas nagyjából négy órán át bolyongott a sínek között. Próbálták őt kicsalogatni onnan, ám ezek a kísérletek kudarcot vallottak. A jávorszarvas minden egyes alkalommal elmenekült, vélhetően megijedt az őt terelni próbáló emberektől.
A vadőröknek sem befogniuk, sem leterelniük a metróhálózat nyomvonaláról nem sikerült az állatot. Így azonban mindössze egyetlen ötletük maradt a helyzet megoldására. Mégpedig a drasztikus megoldás. Délután három óra körül egy vadőr lelőtte a jávorszarvast. Nem sokkal később pedig már a metrók is menetrendszerűen közlekedtek.
A vonat- és metróvonalak, ahogy a közutak is, globális szinten jelentős akadályokat jelenthetnek a vadon élő állatok számára. Ezek ugyanis gyakorlatilag feldarabolják az élőhelyeket. Elválaszthatják az állatokat
- társaiktól,
- táplálékforrásoktól,
- vagy akár a víztől is.
Emiatt a vadon élő állatok gyakran próbálnak meg átkelni a síneken és az autóutakon. Közben pedig gyakran elakadnak, áramütés éri vagy elütik őket.
Miért lőtték le a jávorszarvast?
A vadőrök döntése megkérdőjelezhető, különösen állatvédői szemmel. Annyi mindenesetre a mentségükre szólhat – ha nem is éppen döntő érv –, hogy nem egy apró állatot kellett jobb belátásra bírniuk. Nem egy rókát kellett eltávolítani a metró nyomvonaláról, hanem a szarvasfélék családjának legnagyobb és legnehezebb élő tagját.
Egy felnőtt jávorszarvas magassága 1,4-2,1 méter, hossza pedig 2,4-3,1 méter. A hímek 380-700 kilogrammot nyomnak, míg a nőstények súlya mintegy 200-490 kilogramm. A jávorszarvasok a WWF állatvédő szervezet szerint olyan magasak, hogy nehézséget okoz nekik lehajolni a fűlegeléshez. Ezt pedig egy huszárvágással meg is oldják: inkább a fák és bokrok leveleivel, kérgével és gallyaival táplálkoznak. A hím jávorszarvasok minden évben tavasszal és nyáron agancsot növesztenek. Őszre az agancsuk egyik hegyétől a másikig akár két méter is lehet a távolság.
