Az egy ideje köztudott, hogy az olajlobbi egészen a ‘70-es évek óta aktívan kampányol a klímaváltozással kapcsolatos törvénykezés ellen. Az ipar legnagyobbjai évtizedeken keresztül kétségeket keltettek a klímatudomány körül. A felelősséget pedig kampánytrükkökkel a fogyasztóra hárították azok a cégek, akik a klímaszennyezés nagy részéért maguk felelősek. Most kiderült, a hús- és tejipar is hasonlóan cselekszik évek óta.
Nem az olajipar az egyetlen nagy klímaszennyező ágazat, amely aktívan lobbizik a klímaváltozással kapcsolatos törvényhozás ellen, hanem a nagyüzemi állattartók is – derül ki a New York Egyetem legújabb tanulmányából. A kutatás kiemelten fontos szerepet tölthet be a klímaváltozással kapcsolatos törvényhozásban. Az állattenyésztés globális szinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának ugyanis mintegy negyedéért felelős.
Dollármilliók a tudomány ellen
A New York Egyetem kutatói a világ legnagyobb hús- és tejipari vállalatait vették górcső alá. Kutatásuk során mindössze négy olyat találtak közülük, akik 2050-re nettó nulla kibocsátást ígértek. A nettó nulla kibocsátás ígérete nagy vonalakban annyit jelent, hogy az adott cég a termelésből és szállításból adódó üvegházhatású gázokat nullára vagy mínuszosra egyensúlyozza.
A kutatók szerint azonban ennek a négy cégnek az ígéretei az energiahasználatról szólnak, pedig az állattenyésztés esetében a legtöbb üvegházhatású gáz a termelésből jön metán formájában. Arról szinte egyik cég klímacéljaiban sem esik szó, hogy ezt hogyan tervezik vagy tervezik-e egyáltalán a jövőben csökkenteni.
Emellett a szerzők rávilágítanak arra a tényre is, hogy ezek a cégek nemcsak a termelésükkel tesznek a klímaváltozás súlyosabbá tételén. Aktívan lobbiznak a döntéshozóknál a környezetvédelmi törvények megakadályozásáért és lazításáért, illetve olyan tanulmányokat támogatnak rengeteg pénzzel, amelyek az állattenyésztés és a klímaváltozás közötti kapcsolatot próbálják bagatellizálni.
Az amerikai hús- és tejipari cégek láthatóan hasonlóan cselekszenek, mint az olajipar, amely egy egész mozgalmat épített fel a klímaváltozás elleni cselekvéssel szemben
– írják a tanulmány szerzői.
Jennifer Jacquet, a New York Egyetem tanulmányának egyik szerzője szerint a kutatás eredményének közfelháborodást kellene kiváltania. „Ezen mindenkinek fel kellene háborodnia. És olyan rendszert kellene kiépítenünk, amiben az ilyesfajta befolyásnak nem engedünk teret.”
Bár régóta utalnak rá bizonyítékok, hogy az állattenyésztési ágazat az olajlobbival karöltve aktívan blokkolja a klímavédelmi intézkedéseket, mégsem született eddig ilyen átfogó tanulmány a témáról. 2009-ben például a két ipar lobbistái közös erővel győztek le egy amerikai törvényjavaslatot, amelynek célja a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása lett volna.
A tanulmány szerint emellett a hús- és tejipar lobbistái dollármilliókat költenek – általában konzervatív – politikusok támogatására. Ezek a politikusok a hagyományos állattenyésztést támogatják, és rendszerint a klímaváltozással foglalkozó törvények ellen szavaznak. És nem kevés pénzről van szó: a kutatók szerint több politikus pénzügyi alapjának túlnyomó részét sokszor ezek a cégek adják. Nem nehéz összerakni, hogy ez pontosan mit is jelent a kibocsátást — azaz a kibocsátó cégek aktivitását – korlátozni kívánó törvényjavaslatok számára. Aki pedig azt hiszi, az európai rendszerig nem ér el a húslobbi keze, az súlyosan téved.
Európa sem kivétel
2015-re olyan súlyos aggályok övezték az Európai Unió mezőgazdasági költségvetéséért és törvénykezéséért felelős Főigazgatóság szakértői csoportjainak pártatlanságát, hogy az Európai Ombudsman 2015-ben vizsgálatot indított ellenük, a szakértői csoportoknak szánt költségvetést pedig ideiglenesen befagyasztották. Ezeknek a szakértői csoportoknak a feladata alapvetően az lenne, hogy segítsék a főigazgatóságokat a törvények megfogalmazásában. A „szakértők” közül annyian voltak azonban a hús- és tejipar lobbistái, hogy a törvényhozói pártatlanság minden kétséget kizáróan nem tudott érvényesülni.
A vizsgálat azonban nem hozta meg a kívánt eredményt – ez jól látható az Európai Zöld Megállapodás esetéből is. A megállapodás 2019-es bejelentése kivívta a világ elismerését: ez az első olyan régiós koncepció, amely átfogó, részletes tervvel szolgál a klímasemlegessé váláshoz.
A megállapodás mezőgazdasági vonatkozása a szektort pénzügyi és gyakorlati szempontból is fenntarthatóvá kívánja tenni. Egyrészt az agrárpolitikai költségvetés 40 százalékát az ígéret szerint a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a klímaváltozás elleni küzdelemre tervezik fordítani. Másrészt a bevett mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóvá tételével is foglalkoznának. A tervet azonban, csak úgy, mint a fent említett amerikai törvényjavaslatot, az olaj-, hús- és tejipar lobbistái karöltve próbálják akadályozni.
