A 2022-ben aláírt ENSZ-keretegyezmény kötelezi a tagországokat, hogy lehetőségeiknek megfelelően hozzájáruljanak a biológiai sokféleség helyreállításához. Egy új jelentés szerint a magas jövedelmű országok közül ennek egyelőre mindössze kettő tesz eleget.
A biológiai sokféleségről szóló egyezmény, amely 1992-ben született Rio De Janeiróban, a természetvédelmi törekvések legfontosabb eszközének számít nemzetközi szinten. 2022-ben az egyezmény tagországai aláírták a Kunming-Montreal keretegyezményt, amiben felelősséget vállaltak a biológiai sokféleség csökkenése miatt felmerülő természeti problémák orvoslására.
Az egyezményben szerepelnek konkrét célkitűzések is. Ezek egyike, hogy a perifériás országok számára 2025-ig évente legalább 20 milliárd dollárt juttatnak, 2030-ig pedig legalább 30 milliárd dollárt.
A jelentést készítő intézmény arra külön felhívja a figyelmet, hogy ezek a számok a minimum összegek, amiben a tagországok megegyeztek. Tehát az általuk készített kalkulációk is azt mutatják, hogy a legtöbb ország ettől a minimum hozzájárulástól marad el, méghozzá nem kis mértékben.
A jelentést készítő intézmény, az Overseas Development Institute szerint ez a finanszírozási forma elengedhetetlen a perifériás országok számára. Három ország – Namíbia, Nepál és Mexikó – esettanulmányán keresztül mutatják be, hogyan segít ezekben a régiókban a keretegyezmény által hozzájuk juttatott összeg a természetvédelmi célok elérésében.
Az intézmény a magas jövedelmű országok részesedését a 20 milliárd dollárból több szempont szerint számolta ki. Belevették a számításba a történelmi felelősséget a biológiai sokféleség csökkenésében, a fizetési képességet és a népességet is. A legfrissebb, 2021-es adatok alapján az intézmény szerint a legtöbben nem veszik ki a részüket az összeg kifizetéséből.
A legtöbb ország a felét sem fizeti a ráeső résznek
A jelentés mindössze két olyan országot nevez meg, ami megfelelő részesedést fizet: Norvégia és Svédország. Őket Németország és Franciaország követi, ez a két ország néhány százalékkal marad el attól, hogy a rájuk eső rész 100 százalékát elérjék. A 28 elemzett országból azonban 23 kevesebb mint feleannyi hozzájárulást fizet, mint amennyit kellene.
Magyarország mindössze 7 százalékát fizeti a ráeső résznek, tehát 93 százalékkal marad el attól, amennyi a minimum hozzájárulás lenne.
A jelentés készítői szerint az egyezmény célja eredetileg a klímacélok elérésének támogatása lett volna, de a közös büdzsében nem határozták meg hivatalosan az országokra külön-külön eső részt. Emiatt eddig leginkább csak a felelősség alól való kibújást szolgálta az egyezmény, nem pedig a kijelölt célok elérését.
A magas jövedelmű országok jelentősen magasabb klímalábnyomuk és földhasználatuk miatt jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a biodiverzitás csökkenéséhez, mint az alacsony jövedelmű országok. A keretegyezményben meghatározott összeg ezt a különbséget hivatott kompenzálni.
„Reméljük, hogy ez a jelentés ráébreszti a magas jövedelmű országokat arra, hogy teljesíteniük kell a kötelezettségeiket” – mondta Laetitia Pettinotti, a jelentést készítő intézmény kutatója.
