A világ termőföldjeinek nagyjából hatodán a mérgező fémek koncentrációja túllépi az elfogadható szintet, állítja egy új kutatás. Ennek a kutatók szerint természetes és az emberi tevékenységre visszavezethető okai is vannak.
Bár a fémek jelenléte a talajban köztudott, az eloszlásuk és a koncentrációjuk mértéke nem ismert eléggé – olvasható egy új, a Science magazinban megjelent tanulmányban. A közel ezerötszáz tanulmány adatai alapján készült kutatás szerint a termőföldek körülbelül 14-17 százaléka valamilyen fémmel erőteljesen szennyezett lehet.
Az alapkőzetből, emberi tevékenységekből és infrastruktúrából származó fémek és a félfémek a talajban mindenhol megtalálhatók. Ezek mérgezőek lehetnek az emberek és egyéb élőlények számára is
– olvasható a tanulmány összefoglalójában.
Több száz millió hektárnyi termőföld szennyezett
A tanulmány szerzői 1493 tanulmány adatait használták fel, amely összesen közel nyolcszázezer mintavételi pontot jelentett. A vizsgált fémek közé tartozott az
- arzén,
- kadmium,
- kobalt,
- króm,
- réz,
- nikkel,
- valamint az ólom.
Demonstráljuk, hogy globálisan a termőföldek 14-17 százalékát érinti a mérgező fémszennyezés, és hogy 0,9 és 1,4 milliárd közé tehető azoknak az embereknek a száma, akik közegészségügyi és ökológiai szempontból fokozottan veszélyes régiókban élnek
– írják a kutatók.
A határértéket túllépő termőföldek területét a tanulmány nagyjából 242 millió hektárra becsüli. A talajminőség értékelésekor a kutatók szerint a mérgező nehézfémeket és félfémeket gyakran nem veszik figyelembe, pedig jelenlétük csökkentheti a terméshozamot és az élelmiszer-biztonságot is. És mivel a fémek nem bomlanak le, az évtizedek során felhalmozódnak a talajban.
Hozzáteszik, bizonyos fémek, például a kobalt és a réz a biológiai működéshez kis mennyiségben szükségesek. Azzal azonban, hogy a szervezetekben felhalmozódnak – beleértve az emberek által fogyasztott növényeket –, mérgezővé válnak.
Európát is érinti a „fémekben gazdag folyosó”
Az eredmények alapján a szerzők Eurázsia egy részén „korábban fel nem ismert,” erőteljesen szennyezett zónát azonosítottak be. Emellett Dél-Európa, a Közel-Kelet, Dél-Ázsia és Dél-Kína is szennyezettebbnek bizonyultak az átlagnál.
Ez az öv egybeesik több ókori civilizáció földrajzi helyével, köztük ókori görög civilizációk, a Római Birodalom, perzsa területek, az ókori India és a Jangce folyó menti kínai civilizáció területeivel. Ez az interkontinentális, „fémekben gazdag folyosó” antropogén és környezeti tényezők kombinációjának tudható be
– írják. Hozzáteszik, hogy a fémek nem lebomlóak, ezért ez a folyosó az antropocén korszak egyik „sarokkő-indikátorának”, azaz az ember által uralt földtörténeti kor egyik maradandó jelzőjének, örökségének is tekinthető.
A fémakkumuláció hajtóerői közé sorolnak a kutatók egyrészt környezeti, másrészt bizonyos társadalmi-gazdasági tényezőket is. Nagyobb mértékű fémkoncentrációt azonosítottak például a melegebb és csapadékosabb, valamint a magasabban fekvő területeken. Társadalmi-gazdasági hajtóerőkként pedig a bányászatot, valamint az öntözött területek magasabb arányát nevezték meg. Ez utóbbi „összhangban áll a korábbi jelentésekkel, miszerint az ipari tevékenységek által szennyezett öntözővíz a termőtalaj széles körű szennyeződését okozhatja”.
A kutatók szerint a talajszennyezésnek súlyos következményei lehetnek a globális élelmezésbiztonságra és közegészségügyre, a fémek bioakkumulációja az állatokban és a növényekben kihat ugyanis a biodiverzitásra és a produktivitásra. Ez pedig negatívan hat azokra, akik a szennyezett területeken élnek – nemcsak az egészségkárosító hatása miatt, hanem azért is, mert súlyosbítja a szegénységet.
A tanulmány végén a kutatók azt írják, a fémszennyezés „globális élelmiszerláncra gyakorolt járulékos hatása jelenleg nem ismert, főleg annak összefüggésében, hogy a globális kereskedelmi viszonyok hogyan befolyásolhatják a szennyezett termények elosztását”. Hozzáteszik, a szennyezés mértéke valószínűleg tovább fog nőni a közeljövőben, mivel a zöld átmenet miatt egyre növekszik az igény bizonyos fémek iránt. Az eredmények bemutatásától pedig azt remélik, a döntéshozók és a gazdák számára iránymutatásként szolgálhatnak ahhoz, hogy a szükséges lépéseket megtegyék a termőföldek megvédéséhez.
