Kedvelt táplálékforrásaik visszaszorulásával sok tengeri vidra eszközhasználat segítségével fordul más zsákmányállatok felé. Ez még nem egy általános jelenség, ám a kutatók szerint komoly előnybe kerülhetnek túlélési szempontból azok a példányok, amelyek alkalmazzák ezt a technikát.
Okos túlélési stratégia része, hogy bizonyos vidrák egy különleges technikával nyitják fel a páncélos állatokat. Kőhöz ütögetik a zsákmányukat, így jutnak hozzá a húshoz. Ez a viselkedés részben kifejezetten azt a célt szolgálja egy kutató, Chris Law szerint, hogy megkíméljék a fogazatukat.
Sea otters: masters of DIY dining 🦦
Research by @UTAustin, @UCSC, @MontereyAq & others shows #SeaOtters – mainly females – using rocks/shells to crack open larger prey & protect their teeth. Dive into the details: https://t.co/zpcXt6tatM
Video: Chris Law #EndangeredSpeciesDay pic.twitter.com/pbxZmaG5DU
— NaturalSciences @ UT (@TexasScience) May 17, 2024
Chris Law biológus – több kutatótársával összefogva – tanulmányozta a kaliforniai középső partvidéken található Monterey-öbölben élő tengeri vidrákat – írta meg a The Guardian. Arra jutottak, hogy miután a tengeri vidrák alapvető táplálékforrásai, például a tengeri sünök száma csökken, az eszközöket is használó példányok egyértelműen előnyben vannak. Ők ugyanis akár rákot és kagylót is tudnak fogyasztani.
A halászat és az élőhelypusztítás miatt a kedvenc táplálékaik eltűntek, így alternatív zsákmányra kell váltaniuk. Azt látjuk, hogy ez a viselkedés teszi lehetővé számukra az újítást
– mondta Law, utalva arra, hogy eszközhasználat nélkül nehezen boldogulnának ezekkel a keményebb páncélzatú, alternatív táplálékforrásokkal a vidrák. Ha a szájukkal próbálnák ezeket is felnyitni, túl sok kár keletkezne a fogazatukban, ez pedig az életminőségük rovására menne. Legrosszabb esetben akár el is lehetetlenítheti a táplálékbevitelt az, hogy nem épek a fogaik, így hosszú távon akár bele is halhatnak, ha nem eszközök segítségével nyitják fel a rákokat vagy kagylókat.
Az eszközhasználat egyelőre nem általános jelenség a vidráknál
A kutatók szerint leginkább nőstény vidráknál figyelhető meg az eszközhasználat. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a kisebb testméretüket és gyengébb harapóerejüket ellensúlyozzák így. Ez az ellensúlyozás pedig olyannyira sikeres, hogy eszközök segítségével akár 35 százalékkal keményebb külsejű zsákmányállattal is megbirkóznak, mint a hímek.
Az egyelőre nem világos, hogy az eszközhasználat növekvő tendencia-e a vidrák körében, egyre több példány lesi-e el ezt a technikát a társaitól. Law szerint mindenesetre kijelenthető, jelen állás szerint akár a túlélésük múlik azon, hogy alkalmazzák-e ezt a módszert szélesebb körben is a tengeri vidrák.
Növénnyel gyógyította sebeit egy orangután
Miközben a kaliforniai tengeri vidrák számára a túlélés kulcsa lehet az eszközhasználat, egy orangután is meglepő tudatossággal használt sebei ellátására olyan fejlett módszert, amit ritkán lehet állatok körében megfigyelni. Német és indonéz kutatók figyeltek fel nemrég a szumátrai példányra, aki ellátta a saját felületi sérüléseit.
Rakus, a hím orangután minden bizonnyal összetűzésbe keveredett egy rivális hímmel, ami következtében arcának jobb oldalán sérülést szenvedett. A kutatók idővel azt látták, hogy az állat a Fibraurea tinctoria, egy liánféle levelét rágcsálja, az így nyert levet, idővel pedig az összerágott leveleket is a sebre keni. A folyamat igen hosszú időt vett igénybe, ami arra utalhat, hogy Rakus tudatosan cselekedett, nem pedig véletlen egybeesésről van szó.
Az akar kuning vagy akar palo néven is ismert növény régóta népszerű a hagyományos indonéz gyógyászatban. Gombaölő, baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt alkalmazzák.
