Egy új tanulmány szerint a leginkább veszélyeztetett fajokat már az is megmentené a kihalástól, ha a jelenleg nem védett területek közül mindössze 1,2 százalékot a természetvédelmi elvek szerint kezdenének kezelni.
A tanulmány során a kutatók 16 825 olyan területet azonosítottak, ahol a következő öt évben a természetvédelmi törekvések előtérbe helyezése hozzájárulhatna a legveszélyeztetettebb fajok védelméhez.
A Frontiers in Science folyóiratban publikált tanulmány szerint, ha a természetvédelmi területeket célzottan terjesztik ki a kormányok, akkor sokkal kisebb energia- és pénzbefektetéssel elérhető a leginkább kritikusan veszélyeztetett fajok – többek között emlősök, madarak, kétéltűek és növények – védelme, mint azt eddig gondoltuk.
Az ambiciózus, 2030-ig a földfelszín 30 százalékát megvédeni kívánó biodiverzitási célok eléréséhez stratégikusan megtervezett rövid távú célokra van szükség
– írják a tanulmány bevezetőjében, utalva a biológiai sokféleségről szóló Kunming-Montreal keretegyezményre.
A kutatás célja az olyan veszélyeztetett fajok azonosítása volt, akik élőhelye szűk korlátok közé szorult.
A legtöbb faj a Földön ritka, vagyis vagy szűk tartományban él, vagy kis sűrűségben fordul elő – vagy mindkettő
– mondta Dr Eric Dinestein, a Resolve nevű környezetvédelmi szervezet munkatársa és a tanulmány vezető szerzője.
A szerzők „védelmi imperatívuszok” névvel illették az általuk azonosított kulcsfontosságú területeket, amik védelemre szorulnak. Ezeknek több mint fele a Fülöp-szigeteken, Brazíliában, Indonéziában, Madagaszkáron és Kolumbiában található.
Neil Burgess, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának kutatója szerint a tanulmány fontos emlékeztető azzal kapcsolatban, hogy a 30 százalékos védettségi cél önmagában nem elég. A helyszín, a megvédeni kívánt terület minősége, a tervek hatékonysága mind szerepet játszanak abban, hogy a megvédeni kívánt területek be tudják-e tölteni szerepüket a biodiverzitás csökkenésének megállításában.
Veszélyeztetett fajok
A tanulmány szerzői többek között a következő kulcsfontosságú pontokat emelik ki:
- Sürgősen előtérbe kell helyezni a globális biodiverzitási stratégiákban azoknak az élőhelyeknek a védelmét, ahol ritka és veszélyeztetett fajok élnek.
- A védelmi imperatívuszok megoldást kínálnak a ritka, szűk életterű és veszélyeztetett fajok élőhelyeinek védelmére, és központi szerepet kell kapniuk a földfelszín legalább 30 százalékának védelmére vonatkozó, 2030-ig kitűzött ambiciózus cél elérésében.
- Az ebben a tanulmányban azonosított védelmi imperatívuszok erősen koncentráltak: globálisan mindössze kb. 164 millió hektárt vesznek igénybe a kihalások elkerüléséhez. Ez a Föld teljes szárazföldi felszínének csak 1,22 százalékát, a trópusokon a szárazföld 0,74 százalékát jelenti.
- A kihalások megakadályozásához a szénben gazdag területek védelmével párhuzamosan célzott befektetésekre is szükség van, ahogyan a védett területek hálózata a jelenlegi 15,7 százalékról a 2030-ra kitűzött 30 százalékos cél felé halad.
A szerzők a tanulmány összegzésében azt írják, a védelmi imperatívuszok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a védett területek kiterjesztésének prioritási stratégiája tudományosan megalapozott lábakon állhasson. A kutatók szerint ez összhangban állna a biodiverzitásról szóló Kunming-Montreal keretegyezményben 2030-ig kitűzött célokkal.
Az egyezményre igencsak ráfér a megerősítés, egy új jelentés szerint ugyanis az abban részt vevő országok jelentős része jelenleg nem tesz eleget a szerződésben foglaltaknak.
