Egy nagy sajtófigyelmet kapott kutatás szerint a vegetáriánus és a vegán étrenden élők esetében magasabb lehet a különböző csonttörések, különösen a csigolya- és combnyaktörés esélye, mint a hal-, és húsevők között.
De valóban a vegán étrend okolható a csonttörések nagyobb kockázatáért, vagy megbújik a háttérben egy olyan döntő jelentőségű, étrendtől független ok, amelynek sem a tanulmány, sem a média nem szentelt elegendő figyelmet? Gergely Anna írása.
A lényeg röviden:
- A vizsgálatban résztvevő vegánoknak feltételezhetően legalább egy része nem folytatott egészséges táplálkozást.
- Téves következtetés, hogy a növényevők körében gyakoribb a csontritkulás.
- Tanulmányok bizonyítják, hogy vegánok és a húsevők között nincs különbség a csontok egészsége szempontjából.
- A csonttörések száma nem a vegánok alacsony fehérjebevitele miatt lett magas.
- A vegetáriánusok és a halevők étrendje sok kalciumot tartalmazott, mégis gyakrabban törték el a csontjaikat, mint a húsevőknek.
- A vegánok tesztoszteron-, és ösztrogénszintje általában alacsonyabb lehet az állati táplálékokat fogyasztókhoz képest.
- A hormonterápia és a magasabb nemi hormonszint bizonyítottan csökkenti a csontritkulás kockázatát, ugyanakkor káros következményei is lehetnek: rák, szív-, és érrendszeri betegségek.
- Vegán étrend mellett megfelelő életmóddal támogathatjuk a csontjaink egészségét.
Igaz, hogy a vegán életmód elsősorban etikai mozgalom, ma már rengetegen választják a növényi alapú étrendet egészségük megtartása, helyreállítása érdekében. Ezért fontos, hogy az elénk tárt adatok fényében megalapozott-e az aggodalom csontjaink egészségéért.
A szóban forgó tanulmány az angol BMC Medical orvosi folyóiratban jelent meg. Ennek eredményei szerint a vizsgált időszakban a leggyakrabban a vegánok szenvedtek csonttörést, őket követték a vegetáriánusok, a halevők végeztek a harmadik helyen, míg a húsevő résztvevők szerepeltek a legjobban az összehasonlításban.
Ez a meglepő eredmény alig pár nap alatt bejárta a világsajtót, a New York Times cikke mellett olyan neves sajtóorgánumok is beszámoltak róla, mint a CNN Health, a The Times és az Independent. A magyar média is fokozott figyelmet szentelt a híreknek.
A Tammy Y. N. Tong által vezetett kutatócsoport munkája azonban több szempontból is kérdéseket hagy nyitva, mind az adatgyűjtés módszerei, mind az adatok kiértékelése és az azokból levont következtetések tekintetében. Ez a cikk ezekre a tisztázatlan pontokra hívja fel a figyelmet.
Az EPIC-OXFORD
A tanulmány elkészítéséhez a kutatók azt az ún. European Prospective Investigation Into Cancer and Nutrition (EPIC) – Oxford kohorsz adatbázisát használták fel, amelyhez a gyűjtést 1993 és 2001 között végezték mintegy 65.000 jelentkező részvételével. Az adatokat elsősorban kérdőíves módszerrel szerezték meg.
Ennek során az egészségi állapotra és életmódra vonatkozó kérdések mellett arra is válaszolni kellett, hogy a résztvevők fogyasztanak-e húst, halat, tojást, illetve tejterméket.
Ebből az adatbázisból választottak ki a kutatók 29.380 húsevőt, 8.037 peszketáriánust, 15.499 vegetáriánust és 1.982 vegánt, akiket abból a szempontból vetettek össze egymással, hogy az adatgyűjtést követő 10 évben elszenvedtek-e csonttörést, és ha igen, milyen típusút. A nyomonkövetés részeként 2010-ben és 2016-ban kérdőíveket, kórházi leleteket és halotti kivonatokat vizsgáltak felül.
Az EPIC vizsgálatok eredeti célja a táplálkozás, életmód és környezeti tényezők, illetve a rák és más krónikus betegségek kapcsolatának vizsgálata volt, tehát nem a csonttörések valószínűségének prognosztizálása.
A kutatók nem tettek mást, mint egy meglévő adatbázisból kiválasztottak résztvevőket, akiket megvizsgáltak abból a szempontból (is), hogy következő években hogyan alakult esetükben a csonttörések száma.
A 20-30 évvel ezelőtt lefolytatott adatgyűjtés szerint az minősült vegánnak, aki egyszerűen „nem”-mel válaszolt arra, hogy fogyaszt-e húst, tejterméket, tojást vagy halat.
Pedig ez a kategória az etikai, vallási vagy egészségügyi okokból növényi alapon táplálkozókon túl kiterjedhet azokra is, akik egészségügyi vagy pszichés okokból egyszerűen nem kívánják az állati eredetű ételeket.
Ezt támasztja alá az is, hogy a kutatás mellékletét képező táblázat szerint a férfi vegánok 17%-ának volt 20 alatti a testtömeg-indexe – azaz minősült egészségügyi szempontból soványnak -, míg a húsevő férfiak esetében ez csak 3,8% volt.
Nőknél az alacsony testsúllyal rendelkezők aránya 27,5% volt, szemben a húsevők 9,7%-ával. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált „vegán” személyek egynegyede a normál testsúlynál alacsonyabb súlyú volt, és nincs arra nézve adat, hogy hányuknál figyeltek meg olyan étkezési rendellenességeket, mint például az anorexia nervosa. Ennél a betegségnél ugyanis nem ritka a restriktív, bizonyos élelmiszercsoportokat kerülő táplálkozási séma.
A kutatók egyébként azután is eltérést tapasztaltak a törések számában, hogy statisztikailag kiegyenlítették a testtömeg-indexben megfigyelhető különbségeket, így ez valójában elsősorban az étrend összetételére vonatkozóan fontos információ.
Egyébként nem csak a törések száma, hanem az alkoholfogyasztás is a vegán csoportban volt a legmagasabb, ami szintén nem vall arra, hogy az egészséges életmód elhivatott követői vettek volna részt a vizsgálatban.
Biztos vegánok voltak az alanyok?
Az, hogy a valaki a szóban forgó kutatás szempontjából vegánnak minősült, nem jelenti azt, hogy olyan elvek szerint étkezett volna, amelyek az utóbbi években számítanak etalonnak a teljes értékű növényi táplálkozás szempontjából.
Tudományos szempontból már a vizsgálat kiindulópontja is megkérdőjelezhető, hiszen hipotézisük szerint “annak egészségesebb a csontja, akinek ritkábban törik el”.
Ez azt jelenti, hogy mindösszesen két tényező korrelációját vetették össze: az étkezés állati eredetű tápanyagtartalmát a törések számával. Kérdés, hogy következik-e egyikből a másik, vagy figyelmen kívül maradnak fontos hatások.
A csontok egészségének vizsgálata az étrend függvényében azért különösen nehéz, mert nagyon hosszú időnek kell eltelnie a klinikai tünetek jelentkezéséig.
Az összehasonlító vizsgálatok során számításba kell venni azt is, hogy az adatok között sok olyan tényező is szerepelhet, amelyek egymáshoz hasonlóan változnak, de mégsem állnak ok-okozati összefüggésben egymással.
Az, hogy ki milyen gyakran töri el egy csontját, nagyon sok körülménytől függhet, melyek nagy része nem feltétlenül hozható összefüggésbe az étrenddel. Gondoljunk itt az aktívabb életvitelre, a kockázatosabb sporttevékenységekre vagy a vezetési rutinra.
Valódi igényességgel a csonttörések száma mellett olyan mutatókat is figyelembe kell venni, mint például a csont átépülése (megújulása) és sűrűsége. A csontok egészsége szempontjából ugyanis rendkívül fontos kritérium a csontritkulás, azaz az oszteoporózis mértéke.
A vizsgálat ennek a mutatónak az összehasonlító elemzésére nem tér ki. Számunkra pedig az lenne a fontos, hogy adott számú baleset során hány húsevő és ehhez képest hány vegán szenved valójában csonttörést, azaz törékenyebbek-e a vegánok csontjai a többi csoporthoz képest.
Annak ellenére, hogy a vizsgálat tárgyát nem képezi, a tanulmány indokolása bizonyított tényként kezeli a vegánok alacsonyabb csontsűrűségét, saját adatok hiányában két korábbi kutatási eredményre hivatkozva.
Az egyik a fehér brit vegetáriánus nőket hasonlította össze indiai származású brit vegetáriánus nőkkel, és különbség csak a fehér brit nők esetében volt dokumentálható, az indiai származásúak esetében nem.
A másik pedig arra a megállapításra jut, hogy klinikai szempontból jelentéktelen a különbség a vegetáriánus étrendet folytatók és a húsevők átlagos csontsűrűsége között.
Vegán emberek csontsűrűségére egyik hivatkozott kutatás sem tartalmaz adatot.
Egy átfogó klinikai vizsgálat, mely több szempontból (csontsűrűség, csontátépülési markerek, törések száma, megfelelő kalcium- és D-vitamin szint) is elvégezte a különböző étrendek összehasonlítását, és arra a megállapításra jutott, hogy megfelelő kalcium-, és D-vitaminszint mellett a csontok egészsége szempontjából nincs különbség vegánok, vegetáriánusok és mindenevők között.
A kapott eredményeket a tanulmány szerint az eltérő mértékű fehérjefogyasztás, illetve a vegánok kalciumszegény táplálkozása indokolhatja.
A növényi étrendekkel szemben talán a leggyakrabban elhangzó kritika az, hogy nem tartalmaznak elegendő fehérjét, így nem csoda, ha nagy port kavar egy olyan kutatás, amely „végre” tudományosan is alátámasztani látszik ezt. Ugyanakkor ez az összefüggés ingatag.
A tanulmány melléklete szerint a résztvevő vegánok fehérjefogyasztása a napi energia 12% a férfiak, illetve 13,5% nők esetében. Ez egyébként – átlagos testsúly esetében, testsúly-kilogrammonként 0,8 g fehérjével számolva – eléri a napi ajánlott mennyiséget, de valóban alatta marad a hús-, és halevők esetében megfigyelhető értékeknél.
A „modern” fehérjefogyasztással kapcsolatos irányelvek szerint a fehérjefogyasztás „elvárt” mértéke a napi kalória-bevitel 15-25%-a. Bizonyos diétás irányzatok még ennél is jóval magasabb értékeket javasolnak.
Azonban a kutatásban résztvevő húsevő férfiak nem fogyasztottak többet napi 16%-nál, a nők pedig 17,3%-nál. Statisztikai szempontból tehát nem volt jelentős eltérés az átlagos napi fehérjebevitelben, különösen, ha figyelembe vesszük a vegánok alacsonyabb átlagos testsúlyából fakadó alacsonyabb fehérjeszükségletet is.
Ráadásul a halvevők és a vegetáriánusok fehérjefogyasztása még kisebb mértékben haladja meg a vegánokét, pedig az ő esetükben is „jobbak” a törési statisztikák.
Jogosan merül tehát fel a kérdés, hogy van-e különbség állati és növényi fehérjék között. Erre a választ egy átfogó metaanalízis adja meg, mely szerint nem tehető különbség a fehérjék állati vagy növényi eredete között a csontsűrűség alakulása szempontjából. Az eltérések okául tehát nem szolgál elegendő magyarázattal az étkezésben szereplő fehérje mennyisége és minősége.
A magasabb csonttörések másik magyarázata a tanulmány szerint a csoportok eltérő kalciumfogyasztási szokása lehet. A vizsgált vegánok kalciumbevitele a rendelkezésre álló adatok szerint valóban jelentősen elmaradt a húsevőkhöz képest.
Ugyanakkor csak az étkezési kalciumbevitel értékére vonatkozóan találunk adatot, azt nem tudjuk, hogy pótolták-e a vegánok a kalciumot. A szupplementálás tényét ugyanis külön, egységes kategóriaként kezeli a felmérés, nem megosztva különböző mikronutriensek között.
Amit viszont tudunk, az az, hogy a vegetáriánusok és a halevők esetében, akik szintén gyakrabban szenvednek csonttörést, nemhogy alacsonyabb, hanem kifejezetten magasabb az étkezési kalciumbevitel a húsevőkhöz képest.
Visszás lenne tehát kalciumhiánnyal magyarázni a vegánok magasabb kitettségét a csonttöréseknek, ha a vegetáriánusok és a halevők magasabb kalciumbevitel mellett is többször törik össze magukat.
Egy tanulmány szerint egyébként a kalciumfogyasztás és a csonttörés kockázata között nem egyenes, hanem „U alakú” összefüggés figyelhető meg.
Ez azt jelenti, hogy a növekvő kalciumbevitel egy bizonyos szintig jótékony hatással van a csontok egészségére, e felett nem befolyásolja azt, sőt, egy határon túl kifejezetten károssá válik (a legelőnyösebbnek férfiak esetén napi 275-780 mg/d, nőknél pedig 250-650 mg/d).
Amit nem vettek figyelembe
Tekintettel arra, hogy a kutatók maguk is arra jutottak, hogy sem az eltérő BMI, sem pedig a különböző fehérje-, és kalciumbevitel (önmagában) nem indokolja a vizsgálati eredményeket, kell, hogy legyen valamilyen logikus magyarázat. Az adatok összefoglalását tartalmazó táblázatot vizsgálva valóban szembe is tűnik egy számottevő különbség: a hormonális állapot.
Kormegoszlás szempontjából húsevők között a legtöbb a klimax előtt álló nő, a vegánok között pedig a legkevesebb.
Miért érdekes ez? Mert a ’90-es években a változó korral járó tünetek enyhítése érdekében elterjedt volt a hormonpótló terápiák alkalmazása, amit a nők a klimax során jelentkező tünetek enyhítésére kaptak.
Méghozzá azt is pontosan tudjuk, hogy a vizsgált vegán nőkhöz képest a húsevők közel ötszörös gyakorisággal részesültek a vizsgált időszakban hormonterápiában.
Egészen pontosan:
- A húsevő nők 26,7%-a (5945 személy)
- a halevő nők 12,3%-a (805 személy),
- a vegetáriánus nők 8,4%-a (992 személy)
- és a vegán nők 5,6%-a (mindössze 69 személy).
Ezek a számszerű különbségek statisztikailag jóval relevánsabbak, mint a többi vizsgált tényező, és arányaiban is pontosan olyan megoszlásban tapasztalható a négy alcsoport között, ahogyan a csonttörés gyakorisága alakul.
Arra vonatkozóan, hogy a hormon-szubsztitúciós terápia befolyással van-e az oszteoporózis alakulására, megfelelő tudományos adatok állnak rendelkezésre.
Egy amerikai metaanalízis, mely rendszerezte a témában 1966-tól 2001 között lefolytatott vizsgálatok megállapításait, arra jutott, hogy a hormonpótló terápia alkalmas a csontritkulás (és a vastagbélrák) megelőzésére. Ezek a kezelések tehát valóban megvédhették a csonttöréstől az EPIC-Oxford adatbázisban szereplő a húsevő nőket a vegánokhoz képest.
Pedig a Tong által vezetett kutatócsoport megfelelő tapasztalattal rendelkezett a hormonpótló terápia egészségügyi vonatkozásaival kapcsolatban, ugyanis egy korábban közölt vizsgálatban maguk hasonlították össze vegetáriánusok, vegánok és a húsevők esélyét a rákos megbetegedésekre a kapott hormonterápiás kezelések függvényében, melyben sikerült kimutatniuk, hogy a növényi étrendek csökkenthetik a mell- és a prosztatarák esélyét.
Nemcsak a hormonterápia során kapott, hanem a szervezet által előállított ösztrogén és a magasabb tesztoszteronszint is véd a csontritkulás ellen. Ugyanakkor a hivatkozott metaanalízis a hormonterápiák esetében káros mellékhatásokat is dokumentált: a szív-, és érrendszeri betegségek, a stroke, a trombózisos és embóliás események és a mellrák emelkedett kockázatát, illetve 5 évet meghaladó alkalmazás esetén az epehólyag-gyulladás fokozott rizikóját.
Szoros összefüggés mutatható ki ezen túl a magas ösztrogénszint és a mellrák gyakoribb előfordulása között, a magas tesztoszteronszint akár 30-80%-al növelheti a rákból kifolyólag bekövetkező korai halál esélyét.
A növényi étrend számos előnye
A növényi étrend azonban önmagában is képes megváltoztatni a szervezetben jelen lévő hormonok mennyiségét. Pontosan ez az egyik magyarázata azoknak az egészségügyi előnyöknek, amelyeket ennek az életmódnak tulajdonítunk.
Azt, hogy a növényi alapú táplálkozást folytatók esetében alacsonyabb az olyan súlyos betegségek esélye, mint a rák és az iszkémiás szívbetegség, az EPIC-OXFORD adatai alapján készült átfogó elemzés is alátámasztotta.
E szerint az elemzés szerint a kaliforniai adventista vegánok esetében, akiknek étrendje több zöldséget, gyümölcsöt és teljes értékű gabonát tartalmazott, még jobban érvényesült ez az egészségvédő hatás.
Így természetesen már egészen más megvilágításba kerülnek a népszerűvé vált kutatás eredményei is. A csonttörések gyakorisága ugyanis a hormonkezelések gyakoriságával is egyenes arányosságot mutat, ráadásul arra nézve van tudományos tapasztalatunk, hogy ez a tény önmagában alkalmas csökkenteni a csonttörés kockázatát – egyéb nem kívánt mellékhatásai mellett.
Ezzel szemben maga a hivatkozott tanulmány sem szolgál megfelelő magyarázattal saját megállapításaira, és ellentétes más, hasonló témájú kutatások eredményeivel.
Ha a csontritkulás is lenne az ára a vegán étrend egyéb egészségügyi előnyeinek, az sem jelentené azt, hogy a növényi étrend egészségtelen lenne.
A helyes következtetés inkább az, hogy a túl magas tesztoszteron- és ösztrogénszint – amely számos betegség kockázatát megemelheti – jár bizonyos előnyökkel is, például a csonttörések megelőzése terén.
Így növényi étrenden nem árthat különösen odafigyelni a csontok egészségére, többek között megfelelő mennyiségű és minőségű alvással, kalcium- és D-vitamin pótlásával, K2 vitamin-pótlással (ami a szívünk egészsége szempontjából is jó döntés) és nem utolsó sorban intenzív testmozgással, főleg súlyzós edzésekkel.
Összességében elmondható, hogy a neves sajtóorgánumokban közzétett állítások nem bizonyítják egyértelműen azt, hogy a vegán étrend ártana a csontok egészségének.
Figyelembe véve a vegánság ismert és vitathatatlan egészségügyi, etikai, környezetvédelmi, illetve gazdasági előnyeit, az elénk tárt adatok nem változtatnak azon, hogy a megfelelően összeállított növényi alapú étrend továbbra is ajánlható életforma.
Szakmailag lektorálva Dr. Makra Milán által.
