A klímakrízisért mindössze néhány ország felelős, jogilag is őket kellene felelősségre vonni – mondták a Nemzetközi Bíróságon a csendes-óceáni szigetországok képviselői. A klímaigazságosság nevében indult tárgyalássorozat hétfőn kezdődött Hágában.
Hétfőn kezdődött a jogi mérföldkőnek számító tárgyalássorozat a különböző országok klímaváltozással kapcsolatos felelősségről – írja a The Guardian.
A hágai Béke Palotában zajló eljárás első felvonásán Ralph Regenvanu, Vanuatu szigetállamának küldöttje azt mondta, a klímaváltozás felelőssége „egy maroknyi könnyen azonosítható” országot terheli. Regenvanu szerint azok az országok, akik a legtöbb üvegházhatású gázt bocsátották a légkörbe, egyben a leginkább védettek is a klímaváltozás hatásaitól is a sebezhetőbb országokhoz képest.
A bíróság első körben azokat a csendes-óceáni szigetországokat hallgatta meg, akiket az emelkedő tengerszint miatti természeti katasztrófák a leginkább fenyegetnek.
Egy olyan válság frontvonalára kerültünk, amit nem mi okoztunk
– mondta Regenvanu.
A tárgyalást a csendes-óceáni szigetországok jogi hallgatóinak és diplomatáinak sokéves kampánya előzte meg. Tavaly márciusban az ENSZ közgyűlése egyhangúan elfogadta azt a határozatot, amely alapján a Nemzetközi Bíróságnak döntenie kell arról, milyen jogi felelősség terheli a különböző országokat a klímaváltozással kapcsolatban.
A klímaigazságosság kérdése sürgős válaszokat igényel
Az elkövetkező két hétben a bíróság 98 ország küldöttségét fogja meghallgatni. Vannak a résztvevők között olyan magas jövedelmű országok, akiknek a leghangsúlyosabb a történelmi felelőssége a klímaváltozásban. Ilyen például az Egyesült Királyság és Oroszország. A csendes-óceáni szigetországok mellett pedig több olyan ország is részt vesz, akiknek a felelőssége alacsony, azonban a klímaváltozás hatásainak aránytalanul nagy mértékben vannak kitéve. Ezen országok közé tartozik például Banglades és Szudán.
A két legnagyobb kibocsátó, az USA és Kína is kiállnak a bíróság elé. Azonban mindkét ország hangsúlyozta, hogy nem ismerik el teljes mértékben a Nemzetközi Bíróság hatalmát.
A bíróság a véleményezési folyamat részeként azokat a nyilatkozatokat is közzéteszi, amiket az országok írásban nyújtottak be. Ezek között találhatók tanúvallomások is olyan személyektől, akik a klímaváltozás hatásaival leginkább sújtott országokban élnek.
A kíméletlen valóság az, hogy vannak népek, akik ezt nem fogják túlélni
– mondta Ilan Kiloe, a Fijit, Pápua Új-Guineát, Salamon-szigeteket és Vanuatut képviselő Melanesian Spearhead Group jogi tanácsadója.
Kiloe szerint a klímakrízis igazságtalansága csorbítja a nemzetek önrendelkezési jogát, és elválaszthatatlan a gyarmatosítás jelenségétől. Ennek felelőssége pedig néhány konkrét országot terhel.
Margaretha Wewerinke-Singh, Vanuatu és a Melanesian Spearhead Group tanácsadója szerint egyes államok nemzetközi törvényeket sértenek a kibocsátásukkal. Törvénysértőnek tartja a fosszilis tüzelőanyagok bányászati engedélyeit, az iparnak adott állami támogatásokat, és azt, hogy a kibocsátásokat az országok nem szabályozzák rendesen.
Ahogyan azt is, hogy a klímaváltozást leginkább előidéző országok nem hajlandóak a klímaigazságosság elve szerint a sokkal kisebb mértékben felelős és a krízis hatásainak leginkább kiszolgáltatott országoknak megfelelő mértékben fizetni. Wewerinke-Singh szerint a kártérítésnek „a károkozáshoz való történelmi hozzájárulással arányosnak” kell lennie.
Az országok mellett néhány szervezet és intézmény is kiáll a Nemzetközi Bíróság elé. Szót kaphat az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete), a WHO, az EU és az IUCN is.
