A vágóhídi munka sötét oldala: kiszolgáltatottság, veszélyeztetés, mentálhigiénés problémák

A húsiparral kapcsolatban általában az állatáldozatok vonatkozásában beszélünk. Ez érthető, hiszen évente több milliárd állat leli halálát a vágóhidakon. Van azonban ennek az iparnak egy másik, láthatatlan áldozatcsoportja is: a vágóhídi dolgozók.

Helytelen hozzáállás, és valójában nem is olyan gyakori, mint ahogy azt sokan gondolják, hogy a vegánok azt kívánják, a vágóhidakon dolgozók munkanélküliek legyenek, vagy hogy valamilyen egyéb módon érje őket balszerencse a hivatásuk miatt. Ha mégis van olyan vegán vagy nem vegán, aki megveti a vágóhídon dolgozókat, az reméljük, ennek a cikknek az elolvasása után másképp vélekedik majd, ugyanis a vágóhídon dolgozók is áldozatai annak a rendszernek, aminek az állatok is.

Ez főleg a világrendszer kontextusában értelmezhető: abban a rendszerben, amiben élünk, sosem azok dolgoznak a legszörnyűbb körülmények között, akik ezt a rendszert a leginkább fenntartják. A vágóhídi dolgozók elviekben dönthetnének úgy, hogy máshol dolgoznak, de a „szabad választás” esetükben sokszor aközött van, hogy elvégeznek egy olyan munkát, amit nem szeretnének, vagy éheznek és utcára kerülnek.

Bár Magyarországon nincsenek a vágóhídi dolgozók demográfiájáról hivatalos adatok, ezt a munkát köztudottan, mint az összes többi „alantas” szakmát, sokszor egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő kisebbségek, bevándorlók, nők, és alacsony iskolázottsággal rendelkezők végzik, akiknek alapvetően is kevés kitörési lehetősége van a mindenkori anyagi helyzetükből.

Vágóhídi munka
We Animals Media

A vágóhidakon nagyjából a világon mindenhol ugyanez a séma: kisebbségi, alacsony iskolázottságú, nehéz helyzetben lévő, vagy rosszabb gazdasági helyzetben lévő országokból érkező vendégmunkások dolgoznak ott. Igaz ez az Egyesült Államokra, ahol a dolgozók jelentős része fekete bőrű, vagy közép- vagy dél-amerikai származású, sok esetben bevándorló, és igaz a nyugat-európai országokra is, ahol igen nagy számban dolgoznak a vágóhidakon kelet- és közép-európai vendégmunkások.

Ezt azért nagyon fontos szem előtt tartani, amikor a húsipar munkavállalási körülményeiről beszélünk. Azok, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, rendszerint sokkal jobban félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, és ezt rendszerint a munkaadók ki is használják: boldogan tántorítják el őket attól, hogy jelentsék a biztonsággal kapcsolatos aggályaikat, egy pillanat alatt lecserélhetőnek állítják be őket, béreiket nem emelik megfelelően.

„A húsipar folyamatosan romló munkaerőpiaci helyzete, a munkavállalók megtartása, a minimálbérek emelése, a béren kívüli juttatások beszűkülése mindenképpen a minimálbérekkel nem érintett munkavállalók esetében egy kétszámjegyű béremelés végrehajtását indokolja” — írja a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének weboldala.

Sérülések és megbetegedések

A vágóhidak alapvetően sem a legbiztonságosabb munkahelyek, sőt, a világ legveszélyesebbjei közé tartoznak. A veszélyes munkakörülmények sokszor sérülésekhez vezetnek, amit a munkahely elvesztésétől való félelem miatt a legtöbb esetben a dolgozók nem is jelentenek, így a statisztikákban sem szerepelnek, ezért nehéz megbecsülni, hány ilyen sérülés történik minden évben.

Emellett a vágóhídi dolgozóknál gyakori, hogy a kíméletlen gyártási sebesség okán, amit a munkájuk elvesztésének folyamatos fenyegetése miatt kénytelenek követni, olyan krónikus betegségek alakulnak ki, ami hosszú távon is kihat az életükre.

Vágóhídi munkások mentálihigiéniai problémái
We Animals Media

Mentálhigiénés problémák

Nem csak fizikai veszélyeknek vannak kitéve a vágóhidakon dolgozók: súlyos hatása van a lelki egészségükre is, ami talán nem meglepő, hiszen a rossz körülmények, munkajogok hiánya és a kegyetlen tempó mellett maga a munka is kegyetlen: egyetlen vágóhídon naponta akár több ezer állat levágását is elvégzik az ott dolgozók. Ebbe a vágás mellett beletartoznak olyan tevékenységek, mint az állatok elgázosítása, elektromos sokkolása és forrázása.

Egy 2016-os tanulmány az eddig kevéssé dokumentált vágóhídi dolgozók munkakörülményeinek hatásait figyelte meg a mentális egészségükre. Arra jutottak, hogy a vágóhíd minden területén magas kockázata volt a PTSD, azaz a poszttraumás stressz szindróma kialakulásának. Ez ugyanaz a mechanizmus, amit háborús veteránoknál és egyéb, traumatikus eseményeket átélt embereknél szoktak megállapítani.

Megfigyeltek emellett a dolgozóknál a munkakörülmények következményének tekinthető kábítószer-használatot, alvászavart, depressziót és erőszakos viselkedést is.

A vágóhídi munka olyannyira negatív hatással van az ott dolgozók mentális egészségére, hogy a vágóhidak körül megfigyelhetően és dokumentálhatóan magasabbak a bűnözési ráták is, ahogyan azt egy 2009-es tanulmány bizonyítja.

A tanulmány során összehasonlító elemzést végeztek olyan városokban, ahol a fő munkaadó nehézipari, autóipari vagy vágóhídi cég volt, és arra jutottak, hogy jelentősen több erőszakos bűncselekmény történt azokban a városokban, ahol a fő profil a vágóhídi munka volt.

Egy másik, 2013-as ausztrál tanulmány is hasonló eredményre jutott, mint a korábbiak: a kutatók szerint a vágóhídi dolgozók PTSD-vel, depresszióval, dühkitörésekkel és alkohol- és drogfogyasztási problémákkal küzdenek.

Vágóhídi munka veszélyei - Magyarországon
Getty Images

Ha a személyes történetek is érdekelnek, olvasd el az interjút, amit Garai Gergellyel, volt vágóhídi dolgozóval készítettünk, aki azért hagyta ott a munkáját, mert megelégelte, ahogyan a munkatársai bánnak az állatokkal.

Gergely több hasonló helyen is dolgozott, és szerinte a mentális teher elválaszthatatlan a vágóhídi munkától:

Csak azok és akkor válasszák ezt a munkát, ha lelkiismerettől mentes, szadista pszichopatának érzik magukat. Nem tudom szebben leírni. A fogyasztóknak pedig leginkább azt, hogy húzzák ki a fejüket a homokból, mert ezt a munkát nem lehet szépen elvégezni.

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.