A húsiparral kapcsolatban általában az állatáldozatok vonatkozásában beszélünk. Ez érthető, hiszen évente több milliárd állat leli halálát a vágóhidakon. Van azonban ennek az iparnak egy másik, láthatatlan áldozatcsoportja is: a vágóhídi dolgozók.
Helytelen hozzáállás, és valójában nem is olyan gyakori, mint ahogy azt sokan gondolják, hogy a vegánok azt kívánják, a vágóhidakon dolgozók munkanélküliek legyenek, vagy hogy valamilyen egyéb módon érje őket balszerencse a hivatásuk miatt. Ha mégis van olyan vegán vagy nem vegán, aki megveti a vágóhídon dolgozókat, az reméljük, ennek a cikknek az elolvasása után másképp vélekedik majd, ugyanis a vágóhídon dolgozók is áldozatai annak a rendszernek, aminek az állatok is.
Ez főleg a világrendszer kontextusában értelmezhető: abban a rendszerben, amiben élünk, sosem azok dolgoznak a legszörnyűbb körülmények között, akik ezt a rendszert a leginkább fenntartják. A vágóhídi dolgozók elviekben dönthetnének úgy, hogy máshol dolgoznak, de a „szabad választás” esetükben sokszor aközött van, hogy elvégeznek egy olyan munkát, amit nem szeretnének, vagy éheznek és utcára kerülnek.
Bár Magyarországon nincsenek a vágóhídi dolgozók demográfiájáról hivatalos adatok, ezt a munkát köztudottan, mint az összes többi „alantas” szakmát, sokszor egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő kisebbségek, bevándorlók, nők, és alacsony iskolázottsággal rendelkezők végzik, akiknek alapvetően is kevés kitörési lehetősége van a mindenkori anyagi helyzetükből.
A vágóhidakon nagyjából a világon mindenhol ugyanez a séma: kisebbségi, alacsony iskolázottságú, nehéz helyzetben lévő, vagy rosszabb gazdasági helyzetben lévő országokból érkező vendégmunkások dolgoznak ott. Igaz ez az Egyesült Államokra, ahol a dolgozók jelentős része fekete bőrű, vagy közép- vagy dél-amerikai származású, sok esetben bevándorló, és igaz a nyugat-európai országokra is, ahol igen nagy számban dolgoznak a vágóhidakon kelet- és közép-európai vendégmunkások.
Ezt azért nagyon fontos szem előtt tartani, amikor a húsipar munkavállalási körülményeiről beszélünk. Azok, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, rendszerint sokkal jobban félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, és ezt rendszerint a munkaadók ki is használják: boldogan tántorítják el őket attól, hogy jelentsék a biztonsággal kapcsolatos aggályaikat, egy pillanat alatt lecserélhetőnek állítják be őket, béreiket nem emelik megfelelően.
„A húsipar folyamatosan romló munkaerőpiaci helyzete, a munkavállalók megtartása, a minimálbérek emelése, a béren kívüli juttatások beszűkülése mindenképpen a minimálbérekkel nem érintett munkavállalók esetében egy kétszámjegyű béremelés végrehajtását indokolja” — írja a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének weboldala.
Sérülések és megbetegedések
A vágóhidak alapvetően sem a legbiztonságosabb munkahelyek, sőt, a világ legveszélyesebbjei közé tartoznak. A veszélyes munkakörülmények sokszor sérülésekhez vezetnek, amit a munkahely elvesztésétől való félelem miatt a legtöbb esetben a dolgozók nem is jelentenek, így a statisztikákban sem szerepelnek, ezért nehéz megbecsülni, hány ilyen sérülés történik minden évben.
Emellett a vágóhídi dolgozóknál gyakori, hogy a kíméletlen gyártási sebesség okán, amit a munkájuk elvesztésének folyamatos fenyegetése miatt kénytelenek követni, olyan krónikus betegségek alakulnak ki, ami hosszú távon is kihat az életükre.
Mentálhigiénés problémák
Nem csak fizikai veszélyeknek vannak kitéve a vágóhidakon dolgozók: súlyos hatása van a lelki egészségükre is, ami talán nem meglepő, hiszen a rossz körülmények, munkajogok hiánya és a kegyetlen tempó mellett maga a munka is kegyetlen: egyetlen vágóhídon naponta akár több ezer állat levágását is elvégzik az ott dolgozók. Ebbe a vágás mellett beletartoznak olyan tevékenységek, mint az állatok elgázosítása, elektromos sokkolása és forrázása.
Egy 2016-os tanulmány az eddig kevéssé dokumentált vágóhídi dolgozók munkakörülményeinek hatásait figyelte meg a mentális egészségükre. Arra jutottak, hogy a vágóhíd minden területén magas kockázata volt a PTSD, azaz a poszttraumás stressz szindróma kialakulásának. Ez ugyanaz a mechanizmus, amit háborús veteránoknál és egyéb, traumatikus eseményeket átélt embereknél szoktak megállapítani.
Megfigyeltek emellett a dolgozóknál a munkakörülmények következményének tekinthető kábítószer-használatot, alvászavart, depressziót és erőszakos viselkedést is.
A vágóhídi munka olyannyira negatív hatással van az ott dolgozók mentális egészségére, hogy a vágóhidak körül megfigyelhetően és dokumentálhatóan magasabbak a bűnözési ráták is, ahogyan azt egy 2009-es tanulmány bizonyítja.
A tanulmány során összehasonlító elemzést végeztek olyan városokban, ahol a fő munkaadó nehézipari, autóipari vagy vágóhídi cég volt, és arra jutottak, hogy jelentősen több erőszakos bűncselekmény történt azokban a városokban, ahol a fő profil a vágóhídi munka volt.
Egy másik, 2013-as ausztrál tanulmány is hasonló eredményre jutott, mint a korábbiak: a kutatók szerint a vágóhídi dolgozók PTSD-vel, depresszióval, dühkitörésekkel és alkohol- és drogfogyasztási problémákkal küzdenek.
Ha a személyes történetek is érdekelnek, olvasd el az interjút, amit Garai Gergellyel, volt vágóhídi dolgozóval készítettünk, aki azért hagyta ott a munkáját, mert megelégelte, ahogyan a munkatársai bánnak az állatokkal.
Gergely több hasonló helyen is dolgozott, és szerinte a mentális teher elválaszthatatlan a vágóhídi munkától:
Csak azok és akkor válasszák ezt a munkát, ha lelkiismerettől mentes, szadista pszichopatának érzik magukat. Nem tudom szebben leírni. A fogyasztóknak pedig leginkább azt, hogy húzzák ki a fejüket a homokból, mert ezt a munkát nem lehet szépen elvégezni.
