Egy új kutatás alapján elmondható, hogy sokan kevésbé tartják alkalmasnak a vegán férfiakat a tipikusan férfias pozíciókra. A kutatásból azonban az is kiderül, hogy a tipikusan nőies szakmákra viszont nagyobb eséllyel pályázhat egy vegán férfi, mint egy vegyes táplálkozású.
Újabb bizonyíték látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a veganizmus és a maszkulinitás továbbra sem fér meg egymás mellett a legtöbb ember fejében. Ez pedig sok tekintetben hátrányba hozza azokat a férfiakat, akik a vegán életfilozófia mellett teszik le a voksukat.
Egy új kutatás szerint a munkaerőpiacon sem azonos esélyekkel indul az a férfi, aki úgy döntött, nem vesz többé részt az állatipar borzalmaiban. A nők esetében viszont nem volt megfigyelhető negatív előítélet a veganizmus kapcsán. A University of Warsaw kutatói a Journal of Social Psychology folyóiratban publikálták az eredményeket.
„A vegán férfiak kevésbé tűnhetnek maszkulinnak, szóval kevesebb jellemzően férfias vonást tulajdonítanak nekik” – olvasható a kutatásban.
A tanulmány kifejezetten azzal a céllal készült, hogy kiderítse, milyen sztereotípiákat társítanak a vegánokhoz egy álláskeresési szituációban, valamint mennyire befolyásoló tényező a biológiai nem az ilyen esetekben.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vegánokat ellentmondó sztereotípiák övezik, és az előítélet a vegán személlyel szemben nagyban függ annak biológiai nemétől
– áll az absztrakt utolsó mondatában.
A Totally Vegan Buzz megjegyzi, hogy Lengyelországban mindössze a lakosság 1 százaléka vallja magát vegánnak vagy vegetáriánusnak, a vegánok megítélése pedig nem túl pozitív az országban.
A „férfias” munkára kevésbé tartják alkalmasnak a vegán férfiakat
A kutatásban 838 résztvevőt kértek meg arra, hogy nyolc kitalált önéletrajz alapján értékeljék az illető kompetenciáját, és tippeljék meg, mennyire valószínű, hogy a jelentkezőt felvennék a céghez, ahol dolgozik. Az önéletrajzokban különbözött a jelentkező neme (nő és férfi), az étkezési szokások (vegán és nem vegán), valamint a megpályázott beosztás (pszichológus és pénzügyi elemző), így jön ki a nyolc különböző önéletrajz. A résztvevők véletlenszerűen kaptak egyet.
Azt, hogy a jelentkező vegán volt, abból lehetett tudni, hogy a hobbik bekezdéshez az egyszerű „főzés” helyett az került, hogy „növényi alapú főzés (vegán vagyok)”.
Az eredmények alapján a pénzügyi elemzői beosztásra (ez a jellemzően férfi beosztás) jelentkező vegán férfi számára átlagosan 4,77 pontot adtak a kutatásban részt vevők, míg a „warmth” értéke (amit talán befogónak, barátságosnak, megközelíthetőnek fordíthatunk ebben az értelemben) 4,26 volt. Az állatokat is fogyasztó jelentkezőnek ugyanezekre a paraméterekre 4,92 és 5,3 voltak az eredmények.
A pszichológusi pozícióra pályázó vegán férfit viszont mind kompetencia (4,66), mind „warmth” értékben (4,92) magasabbra helyezték a megkérdezettek, mint a húsevő férfit (4,1 és 4,43).
„Általánosságban azt figyeltük meg, hogy azokat a vegánokat, akik egy tipikusan női pozícióra jelentkeztek – pszichológus – barátságosabbként, megközelíthetőbbként értékelték, mint azokat, akik egy klasszikusan férfias – pl. pénzügyi elemző – beosztást pályáztak meg” – mondták a kutatók.
Az eredményeket némi fenntartással célszerű kezelni, mert a megkérdezetteknek semmilyen tapasztalatuk vagy előképzettségük nem volt a munkaerő-felvétellel kapcsolatban, vagyis nem HR-szakemberek voltak. Másrészt elég kevés információ állt rendelkezésre a fiktív önéletrajzokban.
Az eredmények egybecsengnek azzal a közelmúltban végzett kutatással, amely szerint az ausztrál férfiak azért maradhatnak távol a veganizmustól, mert úgy érzik, kevésbé tűnnének férfiasnak, ha nem ennének húst.
