A hagyományosan étkezők sokszor féltik a gyerekeket a vegán információktól, attól, hogy sokkolná őket a háttértudás. Utánajártunk, valóban érheti-e „vegán tudássokk” a gyereket, valamint hogy miként lehet egyensúlyozni a hitelesség és a naturalisztikus elemek mellőzése között.
Sok hagyományosan táplálkozó felnőtt automatikusan felszisszen, ha egy beszélgetés során nyilvánvalóvá válik, hogy a vegán szülő nem titkolja saját gyermeke előtt, mi miatt döntött úgy, hogy száműzi életéből az állati eredetű termékeket és az állatok kihasználására épülő szolgáltatásokat.
„Összetöröd a lelkét, sokkolod” – fogalmazódik meg sokszor az ítélet.
De mit mond erről a szakértő? Valóban traumatizálhatja a gyereket, ha megosztjuk vele, miért hoztuk meg ezt a döntést?
Az elsődleges kérdés ebben az esetben, hogy mi miatt lett vegán a szülő, de mindenképp át lehet ezt adni úgy a gyereknek, hogy az érdekes legyen, ne sokkoló. Nyilván figyelembe kell venni azt is, hogy mennyi idős gyerekről van szó, és milyen az ő kognitív fejlettségi szintje. Ha a szülő hitelesen tudja a saját meglátását közölni a gyerekkel, az alapvetően még jobb is, mint a bizonytalanság
– nyilatkozta a Prove.hu-nak Szakács Liliána, a KidLife klinikai gyermek-szakpszichológusa.
Hozzátette, a traumatizálás megelőzése könnyebb, ha például egészségügyi vagy fenntarthatósági okok húzódnak az adott személy vegánsága mögött. Etikai motiváció esetén azonban kiemelten fontos az óvatos megfogalmazás. „Arra kell törekedni, hogy az igazságot adja át a szülő, de kerülve a túlzottan naturalisztikus bemutatást, mert az valóban lehet sokkoló. Óvodáskorban semmiképp nem mennék bele jobban annál, hogy nagyon szeretem az állatokat, nem szeretném, hogy bántsák őket, ezért nem eszem meg őket” – tanácsolta a szakértő.
Szerinte akkor sem érdemes belemenni a részletekbe, pláne nem videókkal prezentálni az okokat, ha még ezt követően is kíváncsiskodik a gyerek. Célszerűbb lehet inkább átfordítani a fókuszt, és visszakérdezni, milyen érzés ezekről hallani a gyereknek, esetleg hogy pontosan mi keltette fel az érdeklődését, mi ragadta meg a fantáziáját.
Külső-belső ütközések
Ha problémás lehet a téma szűk családon belüli kezelése, ez hatványozottan igaz akkor, ha kicsit tágabb – rokoni vagy baráti – körben kellene megfelelően és helyesen kommunikálni a vegánságot egy gyerek felé.
Sokszor hagyományos étrendet követő szülők szúrós szemmel néznek, egyéb módon jelzik a vegán vendégnek, hogy nem szeretnék, ha bármilyen mélységben beszélne a gyereküknek a döntése hátteréről. Számos esetben az is előfordul, hogy még azt sem szeretnék, ha a gyerekük pusztán azzal tisztában lenne, hogy éppen egy állat testrészét fogyasztja. Az hús, a másik pedig állat, a kapcsolódási pontról pedig nem szeretné fellebbenteni a fátylat.
Valószínűleg egy ilyen szülőnek magának is nehéz feldolgozni ezt, van egy saját rossz érzése, félelme, ezért nem is biztos, hogy könnyen tudna a gyerekkel beszélgetni erről. Általános dilemma, miként adagoljuk a negatív érzelmeket, mennyire kommunikáljuk, vagy éppen mennyire tabusítjuk őket
– mondta Szakács Liliána. Hozzátette, ezzel együtt is – szigorúan magánemberként, nem pedig pszichológusként – célszerű inkább tiszteletben tartani a szülő kérését, és a lehető legkevésbé bolygatni a vegánság kérdését. Ha a kognitív disszonanciával küzdő szülő gyereke azt firtatja, miért nem veszünk a csirkecombból, érdemes lehet szerinte inkább egy huszárvágással kitérni: „Mert most nem kérek.”
Amikor a nagyi tukmál
Abban az esetben is számos étrendből fakadó feszültség és kérdés merülhet fel a gyerekben, ha a család döntése alapján már a kezdetektől abba nő bele, hogy az alapértelmezett norma a vegánság.
Ezt a családi döntést azonban az aggódó nagyszülők – jó szándékból fakadóan ugyan, de – igyekezhetnek kissé hajlítani. „Kell a hús ahhoz, hogy egészségesen fejlődj. A tejtől lesznek egészségesek és erősek a csontjaid. Egy egészen kicsikét, na, csak egy tojás van benne” – mondogathatják az unokának.
A szakértő szerint fontos, hogy ilyenkor nem a gyerekkel kell beszélgetnünk mindarról, amit a nagyi vagy más rokon, barát mondott, hanem az illetékes felnőttel. „Ez határszabási kérdés, ha a nagyszülő próbál átlépni egy határt, és átvenni a szülő szerepét, érdemes újra berajzolni a korlátokat. Ezt azonban érdemes inkább a háttérben, a gyerek kihagyásával rendezni, benne ugyanis lojalitási konfliktus alakulhat ki: anya ezt mondta, mama meg azt, mindkettejüket szeretem, melyikükre hallgassak.”
