Trükkös módszerrel csalták csapdába Valerie-t, a törpe tacskót, aki közel másfél évig kószált az ausztrál vadonban. Az állatnak egy saját kuckót alakítottak ki a régi játékaival, a gazdája ruhájával, és amikor már kellőképpen belakta, kattant a zár.
Elkapták Valerie-t, a törpe tacskót, aki 529 napot töltött a vadonban, az ausztráliai Kenguru-szigeten. Az állat 2023 novemberében tűnt el, a gazdái már lemondtak róla, áprilisban azonban, 16 hónap elteltével ismét látták a kutyát. Valerie minden jel szerint ráérzett a szabadság ízére, rendre meglógott ugyanis, amikor megpróbálták befogni őt.
A Kangala Wildlife Rescue állatvédő szervezet ezért új módszert dolgozott ki: speciálisan kialakított, kényelmes csapdát helyeztek ki, amelyet kamerákkal folyamatosan figyeltek. Úgy jellemezték ezt a létesítményt, hogy gyakorlatilag úgy funkcionált, mintha a kutya „saját kis szobája lenne, az otthoni játékaival, az ágyával, a gazdája ruhájával, dugiétellel és szórakoztató kihívásokkal” – írja a The Guardian.
Ezekkel az ismerős tárgyakkal és illatokkal fokozatosan töltötték fel Valerie kuckónak álcázott csapdáját. Lassan elérték, hogy a törpe tacskó kényelmesen, gyanakvás nélkül járkáljon ki-be. Már csak azt kellett kivárni, hogy Valerie megfelelő pozícióban legyen ahhoz, hogy távolról rácsukják az ajtót. Végül pedig ilyen lehetőség is adódott, amikor a kutya a ketrec hátsó sarkában kutatott elrejtett étel után. Mikor az állat konstatálta, hogy csapdába esett, először körbe-körbe szaladgált, kiutat keresve. Végül azonban beletörődött, hogy a hosszúra nyúlt szabadságnak vége. Ekkor „összegömbölyödött, és elaludt” – mesélte Jared Karran, a Kangala egyik igazgatója.
Az állatvédők elárulták, elsősorban Valerie mentális állapota aggasztotta őket. Attól tartottak, hogy a törpe tacskó elveszettkutya-szindrómában szenved. Ez a kifejezés nem tekinthető tudományos jellegűnek, de egy olyan stresszreakciót ír le, amelyet az eltűnt, majd hazakerült ebek mutathatnak. Valerie esetében azonban nem tapasztaltak ilyet.
Egy nyaralás alatt szökött meg a törpe tacskó
Valerie egy őszi pihenésre érkezett a gazdáival, Georgia Gardnerrel és Josh Fishlockkal a Dél-Ausztrália partjainál található Kenguru-szigetre. A kempingjükben lévő karámból aztán ott kiszökött, és eltűnt a bozótosban. A sziget híres a gazdag őshonos vadvilágáról, és bár dingók nincsenek ott, más vadállatok veszélyesek lehetnek egy szabadon kószáló törpe tacskóra nézve. Idesorolható például a barna- és a tigriskígyó is.
Valerie gazdáját, Georgia Gardnert meglepte, hogy a kutya ilyen ellenállónak bizonyult. A Kangala egyik igazgatója, Jared Karran szerint az állat vélhetően útszéli hulladékon és a gát vizén húzta ki eddig.
Arra gondoltunk, hogy nem a vadonban élhetett túl, hanem talán valaki befogadta, esetleg más kutyákkal akadt össze, és az ő ételükből kapott. Ő ugyanis egy igazi kis hercegnő volt. Soha nem ment el mellőlem, nem volt egy tipikus kinti, kemény kutya. Ha csak abba belegondolok, hogy akár egyetlen éjszaka is kiment az esőben az utcára, a mindenit
– mondta Gardner.
Egyes szakértők egyetértenek Gardnerékkel abban, hogy Valerie segítséget kaphatott a szigeten élő emberektől. A Sydney-i Egyetem állatorvosi karán oktató Paul McGreevy szerint azonban ez nem törvényszerű. Hangsúlyozta, a tacskók, mint minden kutya, „rendkívül leleményesek”.
„A kutyák a legnagyobb opportunisták az állatvilágban: ez az egyik kulcsképességük” – mondta. A professzor szerint a törpe tacskók számára az ausztrál bozótos ugyan a legkevésbé sem tekinthető természetes közegnek, ám találhatnak ott elegendő élelmet és vizet. „Elméletileg ehetett madarakat, békákat és egereket, de valószínűbb, hogy dögöt evett” – magyarázta.
Valerie a megtalálását követő egy hétben a szigeten marad annak érdekében, hogy ne tegyék ki túl sok stressznek, traumának. Ezt követően térhet haza a gazdáival.
