A tőrösdarázs irtása ártalmatlansága miatt értelmetlen. Rendelkezik ugyan fullánkkal, ezt azonban csak akkor veti be ember ellen, ha megfogják vagy egyéb módon fenyegetik. Elpusztítása ráadásul törvénytelen is: védett, egyetlen példány természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Májustól feltűnhetnek a termetes tőrösdarazsak a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében vagy éppen a komposztnál, akár nagy tömegben is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek. Még hasznos állatoknak is tekinthetők, hisz biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot.
Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi faj irtása felesleges – szögezi le az egyesület. Ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is.
A tudatlanság sajnos évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik a tőrösdarazsakat.
A rovarcsalád legismertebb európai képviselője a Megascolia maculata, az óriás tőrösdarázs. „Ezek a rovarok nem tévesztendőek össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal” – írja az MME.
A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban csak akkor veti be az ember ellen, ha megfogják vagy egyéb módon fenyegetik őket. Mérgük egyébként sem fájdalomkeltésre, hanem lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok – szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.
Éppen ezért a tőrösdarázs megjelenésére elsősorban ott lehet számítani, ahol a talajban, a pusztuló fában vagy a komposztban nagy mennyiségben találnak
- cserebogár-,
- szarvasbogár-,
- orrszarvúbogár-
- vagy rózsabogárlárvát.
Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva, a szúrásukkal bénítják meg, hogy belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort.
Így segíthetsz a tőrösdarázs beporzó rokonainak
Miután a nőstény tőrösdarázs a talajban, rovarlárvák közelében rakja le petéit, méhecskehotellel nem tudod a kertedbe csalogatni ezt a rovart. Más magányosan élő méhek és darazsak azonban örömmel foglalnak el egy-egy ilyen létesítményt. Egyszerű, mégis látványos és hatékony eszköz ez a beporzó méhek és darazsak szaporodásának elősegítésére.
A méhecskehotelekhez még csak kertre sincs szükség, akár erkélyen, ablakpárkányon, virágos balkonládák mellett is elhelyezhetőek.
Megalapozottnak tűnhet a gondolat, hogy ezeknek a rovaroknak minden bizonnyal nincs szükségük segítségre ahhoz, hogy a szaporodáshoz megfelelő helyet kialakítsák maguknak. Valójában azonban a városi környezet nem bővelkedik az áttelelésükhöz vagy éppen fészkelésükhöz ideális menedékekben. Az emberek ellenük dolgoznak többek között a permetezéssel, a gyomirtással, a fűnyírással, valamint az odvas fák kivágásával is.
A magányos méhfajok közül sok az ujjnyinál is vékonyabb járatok védelmére bízza utódait. Ezekbe a járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a járatot sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
A méhecskehoteleknek tehát ezeket az ujjnyi járatokat kell reprodukálniuk. Ez az MME szerint a legegyszerűbben 4-10 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifakugliba készíthető el. De akár nádszövet, bambusznád vagy gerendahulladék is alkalmas lehet erre a célra.
