Rengeteg tévhit merül fel a közbeszédben a vegán életmóddal kapcsolatban (is). Sokan kötnek hozzá például automatikusan hiánybetegségeket és költséges bevásárlásokat. Mi pedig sorra vesszük, mi igaz a leggyakrabban emlegetett feltételezésekből.
Akár vegán vagy már egy ideje, akár csak belekóstoltál ebbe az életmódba a Veganuár kihívás keretében, biztos szembesültél már ellenérvekkel a döntéseddel kapcsolatban. Ezek között akadnak meglepő, szinte soha nem hallott felvetések is, az aggodalmak túlnyomó része azonban sokszor és sokak által ismételgetett tévhit. Ezeket gyűjtjük most össze.
1. A leggyakrabban hajtogatott tévhit: a vegán étrend mellett fehérjehiányos leszel
A fehérje a növényi étrenddel kapcsolatos viták folyamatos kereszttüzében álló tápanyag. Az egyik leggyakrabban felvetett ellenérv a növényi alapú étkezéssel szemben, hogy így nem juthat az emberi szervezet elegendő fehérjéhez.
Mi a valóság?
Az állati eredetű termékek vitathatatlanul gazdag fehérjeforrások, ez viszont nem jelenti azt, hogy egészségesek is. Ezek ugyanis a protein mellett sok telített zsírt is rejtenek. Másrészt a fehérjéből sem kell annyira sok a szervezetnek, mint amennyit az átlagos nyugati étrend tartalmaz. Tévhit tehát, hogy csak hagyományos étrend mellett lehet elég fehérjét fogyasztani.
Egy felnőtt napi fehérjefogyasztása az ipari országokban mintegy 100 gramm. Ez a vonatkozó előírásoknak közel a duplája, a minimális szükségletnek pedig majdnem a négyszerese.
Egy felnőtt becsült fehérjeszükséglete napi 0,8 gramm/testsúlykilogramm. Ez a mennyiség márpedig növényi alapú étrend mellett is könnyen fedezhető megfelelő élelmiszerekkel. A hüvelyesek, a tofu, a tempeh, a quinoa, a diófélék és a magvak például kiváló fehérjeforrások.
2. A vegánok nem tudnak elegendő tápanyagot bevinni
A fehérjehiány mellett egyéb tápanyagok hiányától is sűrűn féltik a vegánokat. A nem elegendő fehérje mellett a leggyakrabban arra intik a növényi alapokon táplálkozókat, hogy állati eredetű élelmiszerek bevitele nélkül nem juthat a szervezetük elég B12- és D-vitaminhoz, vashoz, valamint kalciumhoz.
Mi a valóság?
Ez a tévhit kicsit kilóg a sorból, részben van ugyanis igazságtartalma. Az alapvetés, hogy a B12-vitamin nem fordul elő növényi eredetű élelmiszerekben, ám 2022-ben ezt cáfolta egy kutatói csoport. Bebizonyították, hogy a kerti zsázsa képes felvenni a kobalamint, tehát B12-szintetizáló növény.
Ráadásul ma már a legtöbb állati eredetű terméket is mesterségesen dúsítják B12-vel, mivel a nagyüzemi állattartás nem teszi lehetővé az állatoknak, hogy természetes módon hozzájussanak a vitaminhoz. A B12-t előállítani képes baktériumok egy része a földben él, így a múltban az állatok is a legelés során jutottak hozzá a kobalaminhoz. Mára azonban gyakran kobalaminban szegény a termőföld is.
A B12-hiány nyomán súlyos egészségkárosodások léphetnek fel. A hematológiai és neurológiai tünetekkel járó B12-vitamin-hiány nem túl gyakori, a tünetek nélküli annál inkább. A nyugati populációkon belül a társadalom mintegy 40 százaléka kevés B12-vitaminban gazdag élelmiszert fogyaszt az Egyesült Államok orvosi kutatóintézete (NIH) szerint.
Mindenesetre kétségtelen: a növényi alapú táplálkozás mellett a B12-vitamint táplálékkiegészítőkkel kell pótolni. Hasonló a helyzet a D-vitaminnal is, amely tápanyagként leginkább állati eredetű ételekben fordul elő, de napsütés által is kerül a szervezetbe. Még melegebb éghajlatú országokban is gyakori azonban a D-vitamin-hiány, így időnként mindenkinek ajánlott táplálékkiegészítőként szednie.
A vas és a kalcium ellenben növényi élelmiszerekkel is bevihető megfelelő mennyiségben a szervezetbe. Jó kalciumforrás a mák, fodros kel, babcsíra, kelkáposzta, mángold, brokkoli, gomba, articsóka, olajos magvak, amaránt, barna rizs, quinoa, szójatermékek, babfélék, csicseriborsó, narancs és kivi. A vasszükséglet fedezéséhez pedig chlorella, hüvelyesek, tofu, tökmag, szezámmag és tahini, őrölt lenmag, mák és a sötétzöld leveles zöldségek fogyasztása javasolt.
Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal is, hogy a fogamzóképes korban lévő nők hajlamosabbak lehetnek a vashiányra. A vérszegénységben szenvedők körében gyakori az erős havi vérzés, és kutatások szerint ez a legfőbb oka a vashiány kialakulásának. Ez azonban az állati eredetű élelmiszert fogyasztó nőkre is igaz, nem kizárólag a vegánokra.
3. A vegán életmód drága
A növényi vagy vegán étrendről sokan azt gondolják, megfizethetetlen egy átlagember számára. Ezt a megállapítást javarészt arra alapozzák, hogy a boltok polcain látott növényi alapú helyettesítők – készre fűszerezett szója- és szejtánalapú termékek – ára meglehetősen magas.
Mi a valóság?
Ha készételekkel, vegán hús- és sajthelyettesítőkkel pakolod tele a kosaradat vásárláskor, az persze nem olcsó. Ha valaki ezekre támaszkodva követi a növényi étrendet, ez a felvetés valójában nem is tévhit. Alapvetően viszont ezekre az élelmiszerekre nincs szükség.
Vegán húspótlók helyett vegyél tofut – ez a csodaalapanyag sokkal olcsóbb, mint a készre fűszerezett szója- és szejtánalapú késztermékek. Szinte bárhogy elkészítheted, mivel alapvetően ízetlen, ezért bármilyen ízt felvesz: például ránthatod, morzsolhatod (darált hús vagy túró jellegű fűszerezéssel), de rántottát is készíthetsz belőle.
Emellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a növényi étrenden a fő fehérjeforrást a hüvelyesek és a gabonák adják: ilyen például a zöldborsó, csicseriborsó, lencse, vörösbab, bulgur, árpagyöngy, rizs és köles. Ezek – a hüvelyeseket szárazon vásárolva még inkább – súlyukat és az energiát tekintve, amit adnak, jóval olcsóbbak a húsnál.
4. A vegán életmód egysíkú és unalmas
A vegánok csak salátát esznek, vagy nemes egyszerűséggel nekilátnak legelni. Egyesek csak viccelődnek ezzel, mások viszont nagyon is komolyan gondolják, hogy a növényi étrend másból sem áll, mint salátából.
Mi a valóság?
A vegán étkezésre való áttéréssel valójában új receptek, alapanyagok és konyhai technikák kipróbálására nyílik lehetőséged. Lehet persze „veganizálni” a régi kedvenceket is, például a babgulyást, a rakott krumplit és a túrógombócot is. Azonban amint el tudsz szakadni a régi berögződésektől, és már nem arra koncentrálsz elsősorban, hogy a hagyományos fogásokat reprodukáld, egészen új ízvilágokat ismerhetsz meg.
Mióta vegán vagyok, sokkal szebb és színesebb ételeket eszem, mint régen. Kinyílt előttem az indiai konyha felé is egy ablak, nagy kedvencem lett a vöröslencse-dahl és a különféle curryk. Ezek nagyon gyorsan elkészíthetők, nagyon finomak, és még a hagyományosan étkezőket is le lehet ezekkel nyűgözni
– mesélte a Prove-nak Németh Viktória, aki a Veganuár kihívás hatására fordult a vegán életmód felé.
5. A vegán közösség lényegében egy szekta, ráadásul tarthatatlan korlátozásokkal
A vegán kifejezés hallatán a hagyományosan táplálkozók jelentős részének az ugrik be, amint egy aktivista vágóhídi jelenetet ábrázoló táblát lengetve buzdítja a járókelőket arra, hogy hagyjanak fel az állati eredetű termékek fogyasztásával. Általános vélekedés az is, hogy a vegánok élete másból sem áll, mint lemondásból és állandó sóvárgásból.
Mi a valóság?
A gyakorlatban a vegán életmódot folytatóknak csak a töredéke végez aktivista tevékenységet. Ők alkotják azt a vegán „kemény magot”, akik azt tűzték ki maguk elé célul, hogy megmutassák a hagyományosan táplálkozóknak az élelmiszeripar ritkán látott oldalát. Ez a közös célkitűzés azonban aligha teszi őket szektává. Ahogy az sem, hogy nem titkolt céljuk az, hogy minél többeket meggyőzzenek arról, hogy a veganizmus melletti elköteleződés a létező legetikusabb és leginkább fenntartható életmód melletti döntés.
A szekták általában egy zárt, kontrollált közösséget alkotnak, amely egy központi vezető vagy dogma köré szerveződik. A tagoktól elvárják, hogy szigorúan kövessék a közösség szabályait, a közös normákkal ellentétes lépéseknek pedig kizárás lehet a következménye.
Ezzel szemben a vegán aktivisták rendszerint már annak is örülnek, ha el tudják ültetni azt a gondolatot valakiben, hogy érdemes lenne kipróbálni az állatok kizsákmányolását mellőző életmódot. A közösségből való kizárás veszélye pedig már csak azért sem lehet valós veszély vegán körben, mert – még ha remek barátságok és szerveződések alapja is lehet a vegán életmód – a központi elem nem a közösség. Ezt az életmódot abban az esetben is követheti valaki, ha a veganizmusban rejlő közösségi lehetőségekkel nem él.
Az pedig szintén tévhit, hogy a vegánok kínkeservesen tudnák csak magukat tartani választott életmódjukhoz. A többségnek inkább kezdeti nehézségekkel kell megbirkózni, megtanulni, mit mivel helyettesíthetnek, kialakítani egy új repertoárt receptekből. Mikorra már kialakult az új rutin az élet minden területén, onnantól nem is tűnik igazi áldozatnak kerülni az állati szenvedést magukban hordozó tevékenységeket és tárgyakat.
6. A vegánok gyengék, alkalmatlanok a sportolásra és a fizikai munkára
„Én kemény fizikai munkát végzek, ezért muszáj húst ennem, másképp nem bírnám.” Fogadjunk, hogy hallottad már ezt az érvet! Még az is lehet, hogy te magad is hajtogatod, ha hagyományos étrendet követsz, és a növényi alapú táplálkozást kezdi dicsérni valaki.
Mi a valóság?
Ma már az élsportolók körében sem számít tabunak a növényi étrend. Olyannyira nem, hogy számos vegán sportoló számolt be arról, hogy nemhogy hátráltatta volna a veganizmus a sportolásban, inkább javította az esélyeit.
Az amerikai kosárlabda-játékos, Diana Taurasi szerint a növényi étrend jóvoltából gyorsabban regenerálódnak az izmai edzés után, mint korábban. A 2024-es párizsi olimpián aranyérmet szerzett hongkongi párbajtőrvívó, Vivian Kong Man Wai egy súlyos térdsérülésből szeretett volna mielőbb felgyógyulni, ezért próbálta ki a növényi alapú táplálkozást. Közben azonban rádöbbent, hogy új életmódja mellett fizikálisan is erősebbnek érzi magát.
De tavaly Cheavon Clarke brit vegán bokszoló is tíz menetben, kiélezett küzdelemben védte meg WBA interkontinentális bajnoki címét nigériai ellenfelével, Efetobor Wesley Apochival szemben. Utóbbi arról híres, hogy több riválisát is már a mérkőzés kezdeti szakaszában meg tudta állítani, mégpedig kiütéssel.
A kizárólag növényeket fogyasztó bolgár karbirkózó, Sasho Dimitro Andreev pedig a tavaly májusi Európa-bajnokságot két aranyéremmel zárta Pozsonyban. Jobb és bal kézzel is az első helyen végzett a férfiak szenior kategóriájában, 90 kilogrammos súlycsoportban. Az augusztusi moldovai világbajnokságon aztán ismét a legerősebbnek bizonyult jobb és bal kézzel is a súlycsoportjában. Eredményeivel pedig a sportoló élő cáfolata annak a tévhitnek, hogy a fizikai munkához és az erősportokhoz állati eredetű élelmiszerre lenne szükség.
7. A veganizmus globális szinten nem fenntartható, tévhit, hogy minden ember vegán lehet
Jócskán vannak a veganizmus ellen érvelők között olyanok is, akik elismerik a cél nemességét, ám hangsúlyozzák, hogy globális és kizárólagos szintre nem lehet kiterjeszteni ezt az életmódot. Szerintük az élelmezési rendszerben az állattenyésztés teljes egészében nem kiváltható.
Mi a valóság?
A tudományos eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy a veganizmus globális szinten fenntartható. A világ népessége képes lenne áttérni egy növényi alapú étrendre megfelelő mezőgazdasági reformok és élelmiszer-elosztási változások mellett.
A növényi alapú étrendre való globális áttérés a mezőgazdasági célra használt földterületeknek akár 76 százalékát felszabadíthatná egy 2018-as, Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint. Ennek oka, hogy az állati eredetű termékek előállítása rendkívül föld- és vízigényes. Ezzel szemben a növényi alapokra épülő élelmezési rendszerben az erőforrások hasznosítása sokkal hatékonyabb.
Egy másik, 2023-ban megjelent, 55 ezer ember étkezési szokásait vizsgáló tanulmány szerint a növényi alapú étrend környezeti hatása mindössze 30 százaléka a húsban gazdag étrendének.
Azzal ráadásul már egy 2013-as tanulmány is foglalkozott, megoldható-e a takarmányozási céllal termelt növények közvetlen emberi fogyasztása. A kutatók szerint egy ilyen lépés akár 70 százalékkal is növelhetné a globális szinten rendelkezésre álló kalóriamennyiséget.
