A legtöbb természetvédelmi támogatás a népszerűbb gerinces fajoknak kedvez, állatja egy kutatói csoport. Néhány nagy testű emlősfajnak több természetvédelmi támogatás jut, mint a közel 12 ezer hüllőfajnak együttesen – hívták fel a figyelmet.
A nagyobb testű, karizmatikusabb állatokat hajlamosabbak előnyben részesíteni a természetvédelmi projektek. Mindeközben a kevésbé látványos, kevésbé könnyen „marketingelhető”, ökoszisztéma szempontjából azonban szintén fontos fajok fennmaradásának támogatására jóval kevesebb pénzügyi forrás jut – derül ki egy 25 évet felölelő tanulmányból.
A Hongkongi Egyetem kutatói összesen 14 566 természetvédelmi projektet vettek górcső alá az 1992 és 2016 közötti 25 éves periódusból, így jutottak erre a megállapításra.
Az elefánt és az orrszarvú is kivételezett a veszélyeztetettek között
A vizsgált projektek keretében összesen 1,963 milliárd dollárt – aktuális árfolyamon mintegy 757 milliárd forintot – különítettek el fajvédelmi célokra globális szinten. Ennek az összegnek pedig a 82,9 százalékát gerincesekre fordították – állapították meg a tudósok. A növényekre és gerinctelenekre a finanszírozásnak csupán 6,6 százaléka esett, a gombákra és algákra pedig alig jutott valamennyi, a természetvédelmi támogatások kevesebb mint 0,2 százaléka jutott ezeknek a fajoknak.
De a gerincesek sem egységesen részesültek az anyagi ráfordításokból: a projektek ezen csoportján belül is a források 85 százalékát madarak és emlősök kapták, míg a kétéltűek a támogatások kevesebb mint 2,8 százalékát. Nagy testű emlősöknél például az elefántok és orrszarvúk voltak kivételezettek. Ezzel szemben többek között
- a rágcsálók,
- a denevérek,
- a kenguruk,
- vagy éppen a wallabyk
veszélyeztetett fajai is az alulfinanszírozott kategóriába sorolhatók.
A természetvédelmi támogatások egységesebb szétosztása létfontosságú lenne
„A veszélyeztetett, tehát a kihalás közvetlen veszélyének kitett fajok közel 94 százaléka nem kapott támogatást. Ennek az elhanyagolt többségnek, amely számtalan formában szerepet játszik az ökoszisztémákban, és egyedülálló evolúciós stratégiákat képvisel, alapvető fontosságú a védelme. Már amennyiben közös célunknak tekinthető a biológiai sokféleség megőrzése” – idézi a The Guardian Benoit Guénardot, a tanulmány vezető szerzőjét.
Néhány nagy testű emlősfajnak több természetvédelmi támogatás jut, mint a közel 12 ezer hüllőfajnak együttesen – mutatott rá a kutatásban szintén részt vevő Alice Hughes. Kiemelte, az, hogy milyen fajok számítanak kedveltebbnek finanszírozási szempontból, sok esetben meghatározza azt is, mivel kezdjenek foglalkozni a kutatók. Ha azt tapasztalják, hogy a faj, amelyet a munkásságuk középpontjába szeretnének állítani, kevésbé mozgatja meg a finanszírozók fantáziáját, jó eséllyel döntenek területmódosítás mellett.
Guénard a kormányok szerepét emelte ki ebben, akik a természetvédelmi finanszírozás elsődleges forrásainak tekinthetők. A kabineteknek világszerte „szigorúbb és tudományosan megalapozottabb megközelítést kell követniük”, mondta a kutató. Globális együttműködést szorgalmazott a biodiverzitás védelmére. Ennek keretében pedig szerinte kiemelte fontosságú lenne a természetvédelmi beruházásokkal kapcsolatos információkat is megosztani egymással.
