Szarvasoknál, birkáknál és makákóknál is megfigyelték, hogy koruk előrehaladtával egyre kevesebb társas kapcsolatot tartanak fent. A hosszú ideje tartó kutatások lehetőséget nyújtanak arra, hogy pontos képet kapjunk az egyes állatok társasági viselkedéséről. Ám az idősödő állatok szokásaiban bekövetkező változások okai továbbra sem teljesen tiszták a kutatók számára. Elképzelhető, hogy egyfajta önvédelmi mechanizmusról van szó.
Úgy látszik, nem csak nálunk, embereknél létezik a „bezzeg az én időmben” mentalitás. Természetesen nem arról van szó, hogy az öregkort megélt állatok zsörtölődő vagy morogva egyedekké válnának, ahogy idősödnek. A mi fajunkra sem jellemző általánosságban, hogy időskorunkra megkeseredettek leszünk, de az teljesen egyértelmű, hogy az életkor előrehaladtával változnak a társasági szokásaink.
Nem ugyanoda járunk, ahova a fiatalabb nemzedék, és nem is ugyanazt csináljuk. Az aktív, pörgős programokat felváltják a nyugodtabb elfoglaltságok, és új kapcsolatokat sem gyakran alakítunk ki, inkább a régieket ápoljuk. Valami hasonló figyelhető meg az állatoknál is a kutatások alapján – adta hírül az Ars Technica.
Lehet, hogy így védekeznek az idősebb állatok a betegségek ellen
Kutatók egy csoportja 1974 óta tanulmányozza a skóciai Isle of Rum szigetén élő gímszarvasokat. Az ilyen több évtizedes kutatások felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltathatnak többek között az állatok viselkedéséről, társasági szokásaikról és az adott populáció működési dinamikáiról is. Ennek köszönhetően tudható például, hogy az idős szarvastehenek kevesebb kapcsolatot tartanak fent, mint a fiatalabbak. A társasági viselkedés megváltozásának okai viszont nem tiszták a kutatók számára.
A kutatás egyik aspektusa a betegségeknek való kitettségre világított rá. Az idősebb állatok immunrendszere nem olyan erős, mint a fiataloké. A szigeten pedig elég nagy számban fordulnak elő bélférgek, amelyek olyan gyulladásokat idézhetnek elő, amik egy korosodó állat számára komolyabb kockázatot jelenthetnek. Elképzelhető tehát, hogy a társasági viselkedés ilyen irányú megváltoztatása egyfajta önvédelmi mechanizmus – az öreg állat ilyen módon védi magát egy esetleges fertőzéstől.
A több évtizedes kutatás rávilágított arra is, hogy a szarvastehenek kisebb területen és máshol legelnek, mint a fiatalabb társaik. Ennek lehet kényelmi oka, mondjuk az elhasznált metszőfogaikkal könnyebb a hosszú szálú vegetációt fogyasztani, mint a rövid füvet. Ám magyarázat lehet az is, hogy ahol több szarvas legel, oda több szarvas is piszkít. A nem frekventált területek és a kevesebb társasági kapcsolat ezáltal csökkenti az ürülékkel szennyezett növényzettel való találkozást, így a bélférgesedés kockázatát is.
A társasági viselkedés változása máshol is megfigyelhető
Makákónál is megfigyeltek hasonló változásokat az állatok korának előrehaladtával, pedig a makákók a napjuk elég jelentős részét töltik társaságban. A csoport felépítése igencsak hierarchikus, a társasági kapcsolatok ezért egyben védelmet is jelentenek. Ennek ellenére az idősebb nőstények a majmoknál is kevesebb kapcsolatot ápolnak.
Jól látható módon szűkítik a szociális köreiket, ahogy öregszenek. Több figyelmet szentelnek a rokonaiknak és a régóta fennálló, erős kötelékeknek
– mondta Erin Siracusa, a University of Exeter viselkedéskutatója.
A rézuszmakákók egy másik, állatok társadalmi életével kapcsolatos kutatás alanyai voltak nemrég. Itt azt vizsgálták, hogy az egyes vezérhímek által használt arckifejezések változatossága milyen módon hat a csoportdinamikára. Az eredmény azt mutatta, hogy ha a vezérhím sok különböző arckifejezést használ, az stabilabban működő csoportot eredményez. Minden bizonnyal azért, mert a változatos arckifejezésekkel könnyebb az igényeket, vágyakat, utasításokat kommunikálni.
