A nagyipari állattartás telephelyei egyre inkább elterjedtek Európa-szerte. A Greenpeace aktivistái olyan embereket szólítottak meg, akik közel élnek a farmokhoz.
Milyen azoknak az élete, akik egy nagyüzemi állattartó telep mellett élnek? Hogy hat ez az életükre? A Greenpeace aktivistái most ezt próbálták kideríteni. Állattelepek mellett élő közösségeket látogattak meg Franciaországban, Dániában, Spanyolországban és Olaszországban 2018 decembere és 2019 márciusa között.
Az Európai Unió területén több mint 330 millió tehén, birka és disznó él, emellett pedig több milliárd csirkét nevelnek fel és mészárolnak le minden évben. Az iparág elképesztő mértékben növekszik.
Ezt a szakértők kapcsolatba hozták a megemelkedett mértékű üvegházhatású gázok mennyiségének kibocsátásával, és a biodiverzitás csökkenésével. Ez váltotta ki azokat a kampányokat, amelyek a hús- és tejfogyasztás mérséklésére buzdítanak; 2050-re felére akarják csökkenteni ennek mértékét.
Spanyolország
Ricardo Antón, akit a környéken csak Ritxiként ismernek, egy biokertészetet üzemeltet Caparroso-n, Észak-Spanyolországban. Kis ügyfeleknek szállít a terményekből, többek között kettő iskolai menzának.
„Az összes nagyüzemi telep veszélyt jelent az ökoszisztémára”
„Még a kis vállalkozások is nehezen tudják fenntarthatóvá tenni a termelésüket.”
Az utóbbi 50 évben történt az a változás Spanyolországban, amikor a gazdálkodás egyre inkább letért a hagyományos útról és a nagyüzemi megoldások felé fordult. Spanyolország egyik legnagyobb tejüzeme Antón farmájtól nem messze található.
A Valle de Odieta Scl üzemében 5531 felnőtt tehén található, amely 60 százalékkal több, mint amelyet az országos szabályzat engedélyez. A tulaj nem reagált az ezzel kapcsolatos megkeresésekre.
Az üzem tulajdonosa az EU legnagyobb tejüzemét kívánja létrehozni, több mint 23.000 tehénnel Noviercas-ban. Ennek a falunak kevesebb mint 200 lakosa van. Az üzem létesítését már több régió is elutasította: Navarra, País Vasco és Cantabria is. Azonban a terv most Noviercas polgármesterének támogatását élvezi.
Dánia
A volt gimnáziumi tanár Bente Jorgersen Tingerupban élt férjével, Soran Hansennel több, mint 20 évig. Az otthonuk 100 méterre volt a Vandvaerksgaardeni disznóteleptől.
A pár félt, hogy betegek lesznek a levegőtől és a trágyától. Amikor a szag erős lett, akkor Jorgensen maszkot viselt kint.
„A szag olyan erős volt, hogy attól féltem, megbetegszem. A fejem fájt, a szemeim vörösek és dagadtak lettek. Úgy éreztem, hogy az életünket tönkreteszi a telepről áradó szag, hang és a por”
– mondta.
Jorgensen szeretett a kertben lenni, de limitálnia kellett a kint töltött időt. Félt, hogy hosszú távon rosszat tesz az egészségének a telepről áradó szag.
A kerti kerítést is évente többször le kellett takarítania, mivel algásodott. A nő azt feltételezte, hogy ezt a telep ammónia kibocsátása okozza. Minden csütörtökön összegyűjtötték a halott állatokat a telepről.
A gyűjtésig a szomszédok beszámolója szerint sokszor láttak halott állatokat az üzem területén kívül is. A dán törvények szerint a halott disznókat le kell takarni, hogy ne legyenek láthatóak.
A Vandvaerksgaardeni disznótelepet Peter Kjaer Knudsen és három fia üzemelteti. Ez az egyik a kilenc telep közül, amely még a tulajdonában van. Együttesen ezek a telepek majdnem 90.000 disznót és több, mint 100.000 malacot ölnek.
2019 év elején Peter Kjaert elítélte a bíróság, mivel 9 százalékkal több disznót tartott 2010-2011-ben, mint amennyit a törvények engedélyeztek volna számára. Az ezzel kapcsolatos megkeresésekre ő sem válaszolt.
Dániában 33 millió disznót vágnak le egy évben. A világ legnagyobb termelői közé tartoznak, ha egy főre vetítve nézzük a mennyiséget.
A disznóhús nagy részét exportra termelik. A telepek száma csökken, viszont a megmaradó üzemek mérete növekszik. A Greenpeace Nordic felszólította a dán kormányt, hogy vizsgálja ki a telepek egészségügyi hatását a környéken élőkre nézve. A szervezet szerint a telepek trágya és ammónia kibocsátása okozza a gondot.
Franciaország
A Lescounti általános iskola 500 méterre található egy tojótyúkokat tenyésztő farmtól, a Galles SAS-tól. Ezt 1980-ban alapították, azóta folyamatosan növekszik. 2016-ban 185.000 tyúkot tartott. Ez a szám 250-szer több, mint a falu lélekszáma. A tulaj további bővítést tervez.
„Néhány reggel a szag annyira marta az ember torkát és orrát, hogy aggódtunk a gyerekek egészségéért. Így szünetben nem engedtük ki őket az udvarra”
– nyilatkozta Cathy Double az iskola volt tanára.
A farm a Chateau de Gua-hoz is közel található, amely az 57 éves Catherine Gavelle tulajdona.
„Szerintem egy ilyen típusú üzemet soha nem kellett volna megépíteni. Nem szabadott volna engedélyezni egy ipari létesítményt egy falu és egy bejegyzett történelmi épület mellett. Az üzem nem csak vizuális környezetszennyezés, de az onnan áradó szagok és hangok is megkeserítik az életem.”
Olaszország
Adalgisa Martorelli egy kis faluban él Cadelbosco-ban. Légzőszervi megbetegedésben szenved, amelyet csak ront az erős szag. Többször is arra kényszerült, hogy elhagyja az otthonát, mikor a közelében lévő disznótelepek a trágyát szórtak. Több kórházi kezelésen is átesett, néha az oxigénmaszkot otthonában is használnia kell.
Nincs orvosi bizonyíték a betegsége és a disznótelepek közötti kapcsolatra, de Adalgisa szerint állapota sokat javult, mióta az egyik disznótelep megszüntette a trágyaszórási tevékenységét a hozzá közel lévő területen.
10 évvel ezelőtt Martotelli alapított egy közösséget a falu lakosaival együtt. Dokumentálták, ahogy az egyik farm –Azienda Agricola Fontanelle SNC di Ferrari e C- közvetlenül a csatornába önti a tisztítatlan szennyvizet. A telepet ezután eltiltották a trágyaszórástól öt évre és korlátozták a telepen élő disznók számát: 12.500-ról 3.899-re.
A telep tulajdonosa szerint a szennyvíz csatornába engedése csőtörés miatt történt, és csak ritkán fordult elő. A disznók számának limitálása nem áll kapcsolatban az esettel, azt a Tiszta Levegőért felelős Bizottság kérésére kellett megtenniük. Azt is megemlítette, hogy folyamatosan ellenőrzik a telep kibocsátását, amelynek szintje az olasz és az európai átlagos kibocsátás alatt van.
A faluhoz közel lévő másik farm engedélyt kapott a telep kapacitásának megnöveléséhez; így 2000 helyett 7000 disznót tarthatnak majd. Martonelli bizottsága tiltakozik ez ellen.
„Halálra rémít a telep bővítésének gondolata. Ha kivitelezik, akkor valószínűleg már nem élhetek itt többé. El kell majd hagynom az otthonomat”
– mondta.
A telep tulajdonosa Dario Gualini a média megkeresésére elmondta, hogy már megvannak a bővítésre vonatkozó környezetvédelmi engedélyek, a telep hatását pedig folyamatosan ellenőrzik majd.
„A legjobb technológiával biztosítjuk a telep haszonállatainak jóllétét és a környezet megóvását. Meg vagyok győződve arról, hogy az állatoknak és a környéken élő embereknek biztosított feltételek a legjobbnak számítanak majd.”
A nagyipari állattartás nem csak kegyetlen az állatokkal és hozzájárul a klímaváltozáshoz, de most már tudjuk: a környéken élők életét is tönkreteszi. Ennek véget kell vetni.
