Az alpesi ország lakói sokak számára elképzelhetetlennek hitt tettet hajthatnak végre és hatalmas lépést tehetnek egy békésebb, kevésbé kegyetlen világ megteremtése felé.
Mindössze pár nap van hátra addig a népszavazásig, amely alapján a svájci lakosság lényegében beszüntetheti a nagyipari állattartást az országban. A népszavazás szeptember 25-én kerül megrendezésre, miután az erre irányuló javaslatra 100.000-nél is több szavazat gyűlt össze.
A félreértések elkerülése végett: nem a mezőgazdasági célú állattartás teljes beszüntetéséről van szó – ilyen léptékű változás egyelőre nem képezi semmilyen realitás részét – hanem arról, hogy a nagyüzemi viszonyokat megszüntessék az országban és nagyon szigorú szabályozás alá vonják az állattartással foglalkozó gazdaságokat, hogy így biztosítsák minden állat számára a megérdemelt tiszteletet.
„A svájci állatvédelmi törvények az egyik legszigorúbbak a világon. Az állatok jóléte és méltóságuk védelmet élvez. Egyre több haszonállat él állatbarát karámokban és van rendszeres hozzáférése a természethez” – áll a kezdeményezés szövegében.
Az indítvány el szeretné érni, hogy a haszonállatok méltóságának megvédése, mint a szarvasmarháké, vagy disznóké, alkotmányos kötelesség legyen. Ezzel együtt el akarja törölni a nagyüzemi állattartást, mert a rendszer szisztematikusan árt az állatok jólétének. A szövetségi kormánynak szigorúbban kell meghatároznia az állatbarát elhelyezés és gondoskodás minimumát, a természethez való hozzáférés jogát, a vágási módszereket, valamint, hogy maximum hány állat tartózkodhat egy karámban
– folytatódik az összegzés.
Nem meglepő módon Jasmijn de Boo, a ProVeg International alelnöke kitörő örömmel fogadta a népszavazás hírét, és arra biztatta az EU törvényhozóit, hogy léptessenek életbe a svájcihoz hasonló szabályozásokat, hogy ezáltal az ország gazdái ne kerüljenek versenyhelyzetbe azokkal az országokkal szemben, ahol közel sem ennyire szigorúak a törvényi előírások.
A sikeres népszavazás egyértelmű előrelépés, de nem megoldás
Semmi baj nincs azzal, ha valaki örül annak, hogy a leginkább kizsákmányolt állatok élete valamilyen mértékben javul, hiszen a szenvedés csökkentésére irányuló mindenféle kezdeményezés üdvözlendő. Viszont hiba lenne azt gondolnunk, hogy a több szabadban töltött idő, a méretesebb karámok, vagy a minden élőlényt megillető tisztelet és törődés következtében az állattartó mezőgazdálkodás folyamata már nem kizsákmányolás, vagy nem kegyetlen.
Szükségtelenül kioltani egy érző, öntudattal rendelkező állat életét, aki nem akar meghalni, semmilyen körülmények között nem humánus, vagy elfogadható. A kevesebb szenvedés végén ezekre az állatokra ugyanúgy a biztos halál vár.
Arról már számtalanszor beszámoltunk, hogy milyen módon hozható összefüggésbe a klímaváltozás, vagy a biodiverzitás csökkenése a jelenleg zajló nagyipari állattartással, de azzal kapcsolatban is írtunk, hogy miért nem lehet megoldásként tekinteni a háztáji, legeltetett, vagy szabadtartású húsiparra. A felsorolás 3. pontjában foglalkozunk vele.
Az egyértelmű erkölcsi aggályok mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szabadtartású kérődzők a kutatások szerint egyáltalán nincsenek olyan jó hatással klímaváltozásra, mint ahogy azt sokan állítják.
