A veszélyes manőverek és törékeny felépítésükből fakadó sérülékenységük mellett már a drogok hatásaival is meg kell birkózniuk a versenyző kutyáknak.
Ennek az egyre kevesebb ember szórakoztatását szolgáló sportágnak az általános beszüntetését követelik skóciai állatvédő szervezetek, miután továbbra sem sikerül megfelelően biztosítani az állatok jólétét.
A halálos kimenetelű versenybalesetek, vagy nem megfelelő elhelyezésből fakadó halálozások – melyekből szinte minden napra jut néhány – mellett az állatokat rendszeresen doppingolják, nem ritkán kokainnal.
A Scotland Against Greyhound Exploitation (SAGE) és Scottish Society for Prevention of Cruelty to Animals (SSPCA) közösen szólítja fel a skót parlament illetékes bizottságát ennek a kegyetlen sportnak a teljes betiltására.
Skóciában hivatalosan csak egyetlen szabályozott agár versenypálya működik – a Shawfield Stadium –, de Fife-ban is szoktak versenyeket rendezni.
A SAGE 2019-ben egy petíciót is elindított, hogy beszűntesse a sportágat, amelyen több mint 13.000 aláírás gyűlt össze.
Végső soron a teljes betiltást támogató szabályozás lenne az ideális, hogy megakadályozhassuk a nagy számú sérülést, halált, valamint a pozitív drogteszteket ebben a sportágban, és hogy megfelelő módon tükrözzük ezzel az állatok számára különösen kegyetlen, kizárólag az emberi szórakozást szolgáló sportággal szembeni általános ellenérzést
– áll a kezdeményesés szövegében.
Amerikában több mint 40 államban be van tiltva az agárverseny, ami jól érzékelteti, mennyire szűkös réteg számára jelent tényleges élvezetet a szó szerint halálba hajszolt kutyák erőpróbája, ám az Egyesült Királyságban továbbra is legális a versenyzés.
Habár a versenyeket felügyelő bizottság folyamatosan azt hangoztatja, hogy számukra az állatok jóléte az első – egyből ezzel a szlogennel találkozunk a weboldalukon is – a gyakorlatban ebből továbbra sem látszik semmi sem.
Azon talán már meglepődni sem érdemes, hogy itthon is engedélyezett a sport. Magyarországon a Kincsem sportpályán rendeznek rendszeresen agárversenyeket.
Milyen életük van ezeknek az állatoknak?
A PETA weboldalán részletesen lehet olvasni arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy versenyagárnak.
A kutyák nem ritkán akár 23 órát is tölthetnek naponta a szűkös ketrecekben, amikben utaztatják őket. Körülbelül másfél éves korukban kezdik a versenyzést és egészen 4-5 éves korukig folytatják is, ez a névleges nyugdíjazási kor egy agárnál. Azzal kapcsolatban, hogy ezt követően mi történik a kutyákkal, arról csak tippelni lehet, hiszen a legtöbb versenyszervezet nem tartja számon a kutyák versenypályán kívüli életútját.
A szerencsésebbek szerető otthonra lelnek olyan szervezetek közreműködésével, akik kifejezetten a kiöregedett agarakat próbálják családoknál elhelyezni, a szerencsétlenebbek viszont olyan borzalmas helyeken köthetnek ki, mint a Texas-i vérfarm, ahol a mentálisan és fizikailag megkínzott állatok vérét csapolták rendszeresen.
Az időjárás viszontagságaival szemben rendkívül érzékeny állatokat – szinte semmi testzsírjuk és bundájuk nincsen – sokszor szélsőséges körülmények között, rettenetes hőségben, vagy fagypont alatt is versenyeztetik, ami kifejezetten megviseli a szervezetüket.
