A veszélyes manőverek és törékeny felépítésükből fakadó sérülékenységük mellett már a drogok hatásaival is meg kell birkózniuk a versenyző kutyáknak.
Ennek az egyre kevesebb ember szórakoztatását szolgáló sportágnak az általános beszüntetését követelik skóciai állatvédő szervezetek, miután továbbra sem sikerül megfelelően biztosítani az állatok jólétét.
A halálos kimenetelű versenybalesetek, vagy nem megfelelő elhelyezésből fakadó halálozások – melyekből szinte minden napra jut néhány – mellett az állatokat rendszeresen doppingolják, nem ritkán kokainnal.
A Scotland Against Greyhound Exploitation (SAGE) és Scottish Society for Prevention of Cruelty to Animals (SSPCA) közösen szólítja fel a skót parlament illetékes bizottságát ennek a kegyetlen sportnak a teljes betiltására.
Skóciában hivatalosan csak egyetlen szabályozott agár versenypálya működik – a Shawfield Stadium –, de Fife-ban is szoktak versenyeket rendezni.
A SAGE 2019-ben egy petíciót is elindított, hogy beszűntesse a sportágat, amelyen több mint 13.000 aláírás gyűlt össze.
Végső soron a teljes betiltást támogató szabályozás lenne az ideális, hogy megakadályozhassuk a nagy számú sérülést, halált, valamint a pozitív drogteszteket ebben a sportágban, és hogy megfelelő módon tükrözzük ezzel az állatok számára különösen kegyetlen, kizárólag az emberi szórakozást szolgáló sportággal szembeni általános ellenérzést
– áll a kezdeményesés szövegében.
Amerikában több mint 40 államban be van tiltva az agárverseny, ami jól érzékelteti, mennyire szűkös réteg számára jelent tényleges élvezetet a szó szerint halálba hajszolt kutyák erőpróbája, ám az Egyesült Királyságban továbbra is legális a versenyzés.
Habár a versenyeket felügyelő bizottság folyamatosan azt hangoztatja, hogy számukra az állatok jóléte az első – egyből ezzel a szlogennel találkozunk a weboldalukon is – a gyakorlatban ebből továbbra sem látszik semmi sem.
Azon talán már meglepődni sem érdemes, hogy itthon is engedélyezett a sport. Magyarországon a Kincsem sportpályán rendeznek rendszeresen agárversenyeket.
Milyen életük van ezeknek az állatoknak?
A PETA weboldalán részletesen lehet olvasni arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy versenyagárnak.
A kutyák nem ritkán akár 23 órát is tölthetnek naponta a szűkös ketrecekben, amikben utaztatják őket. Körülbelül másfél éves korukban kezdik a versenyzést és egészen 4-5 éves korukig folytatják is, ez a névleges nyugdíjazási kor egy agárnál. Azzal kapcsolatban, hogy ezt követően mi történik a kutyákkal, arról csak tippelni lehet, hiszen a legtöbb versenyszervezet nem tartja számon a kutyák versenypályán kívüli életútját.
A szerencsésebbek szerető otthonra lelnek olyan szervezetek közreműködésével, akik kifejezetten a kiöregedett agarakat próbálják családoknál elhelyezni, a szerencsétlenebbek viszont olyan borzalmas helyeken köthetnek ki, mint a Texas-i vérfarm, ahol a mentálisan és fizikailag megkínzott állatok vérét csapolták rendszeresen.
Az időjárás viszontagságaival szemben rendkívül érzékeny állatokat – szinte semmi testzsírjuk és bundájuk nincsen – sokszor szélsőséges körülmények között, rettenetes hőségben, vagy fagypont alatt is versenyeztetik, ami kifejezetten megviseli a szervezetüket.
Amatőr tájképfotós, öko-podcaster és állatjogi aktivista, aki lelkesen érdeklődik a fenntarthatóság és a természetvédelem iránt. Több civil egyesület alapítótagjaként rendszeresen részt vesz környezeti neveléssel, fenntarthatósággal és ismeretterjesztéssel kapcsolatos projektek szervezésében és lebonyolításában. Szabadidejét leginkább olvasásra, túrázásra, önképzésre és angol nyelvű vegán videók feliratozására fordítja.