Evolúciós oka lehet a kutatók szerint, hogy a legújabb felmérések alapján minden selyemmajom egyedi nevet kaphat a kolónián belül. Így könnyebb lehet összetartani a csoportot az esőerdőkben, ahol a látási viszonyok sokszor korlátozottak.
Amikor egy családba újszülött érkezik, vannak kérdések, amelyek garantáltan befutnak minden egyes rokontól és baráttól. Idesorolható például a „fiú vagy lány?” és a „mi lesz a neve?” is. Talán nem is gondolnád, de az utóbbi, a névadás kérdése a selyemmajmok körében is létező dilemma.
Egy friss felmérés alapján arra lehet következtetni, hogy a selyemmajom-kolóniákon belül az egyedek mind saját nevet kapnak, így szólítják meg egymást – írja a One Green Planet. A Science tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői szerint egy-egy selyemmajom nagyobb eséllyel reagál azokra a hangjelzésekre, amelyekben meg is szólították őt.
A kutatók úgy vélik, hogy ez az egyedi hangjelölés a selyemmajom természetes élőhelye miatt alakulhatott ki. Közép- és Dél-Amerika sűrű esőerdeiben ugyanis, ahol a látási viszonyok gyakran korlátozottak, az egyedi névadás roppant hasznos eszköz lehet a kolónia összetartására. A saját nevek révén könnyebb fenntartani a társas kötelékeket, ezáltal pedig az egész csoport közötti kohéziót.
Ezek az eredmények rávilágítanak a főemlősök társas hangadásainak összetettségére. Azt sugallják, hogy a selyemmajom vokalizációja modellként szolgálhat az emberi nyelv egyes aspektusainak megértéséhez, új betekintést nyújtva a társas kommunikáció evolúciójába
– olvasható a kutatás összegzésében.
A kutatók rámutattak, a nyelv kialakulása előtt az ősemberek is hasonló, csoportkohéziós célokkal kezdhették finomítani kommunikációs eszközeiket. Így léphettek rá a nyelv kialakulásához vezető útra.
Nem a selyemmajom az egyetlen névadó állat
Hasonló névadási kultúrát szúrtak ki tudósok a közelmúltban elefántok körében is.
A bioRxiv felületen közzétett tanulmány szerint a vizsgált elefántcsoportok egyes tagjai egy-egy egyedi hangsorral szólították meg egymást, mégpedig következetesen. A kutatók 527 elefánthangot rögzítettek az észak-kenyai Samburu Rezervátumban, 98-at pedig a dél-kenyai Amboseli Nemzeti Parkban. Ezekből aztán összesen 119 egyedre jellemző hangsort tudtak egyértelműen beazonosítani – ezek tekinthetők az egyedek neveinek.
„Ennek a tanulmánynak az az igazi értéke, hogy megmutatja, hogyan navigálnak az elefántok egy nagy területen, miközben mégis kapcsolatot tudnak tartani egymással. Ez teszi lehetővé számukra, hogy szétszóródjanak, mégis nagyon szoros figyelemmel kísérjék az egyedeket, ne csak a csoportot. Nem pusztán arról van szó, hogy küldök egy jelzést, aztán valaki más is küld egyet. Ez ennél sokkal kifinomultabb”
– mondta Caitlin O’Connell-Rodwell, a Harvard Egyetem orvosi karának elefántbiológusa.
