Sokan undorodnak attól, hogy rovarokat egyenek, tudtukon kívül mégis megteszik, ugyanis már most is kedvelt élelmiszer-ipari alapanyagok. A rovar márpedig akkor is rovar marad, ha egy semlegesebbnek tűnő E-szám mögé rejtik. De a rovarok által termelt váladékokat is előszeretettel használják fel különféle termékek készítéséhez.
Felvont szemöldökök és kritikus nyilatkozatok kereszttüzében fordult az Európai Unió figyelme az elmúlt években egyre inkább a rovarfehérjében rejlő lehetőségek felé. A blokk döntéshozói részben ezzel apellálnak az európai élelmiszeripar zöldítésére.
Az átlagemberek fejében rovarevés címen rendszerint olyan képek peregnek le, amelyeken kövér hernyókat szájukhoz közelítő, esetleg tücskökkel gazdagon megrakott tányérral szemező egyének szerepelnek. Egy 2022-es tanulmány szerint a a rovarevéstől való tartózkodásukat a nyugat-európaiak javarészt az undorral, az eltérő gasztronómiai kultúrával és élelmiszer-biztonsági aggályokkal magyarázták. A tanulmányban idézett felmérés keretében 1034 főt kérdeztek meg arról, evett-e már rovarokat, a válaszadóknak pedig csak 13,15 százaléka felelt igennel.
A valóság azonban bizonyára meglepné őket, ugyanis rengeteg élelmiszer tartalmaz rovarokat adalékanyagként. Tehát tudtukon kívül ugyan, de jó eséllyel nagyobb arányban fogyasztottak már a megkérdezettek valamilyen formában rovarokat. Lássuk, milyen élelmiszerekbe, és miként kerülnek bele már elég régóta rovarok!
Joghurtokban, üdítőkben és kozmetikumokban is gyakran van bíbortetű
Egyértelműen a legszélesebb körben alkalmazott színezék közé sorolható az élelmiszeriparon belül a kármin. Joghurtokba, fagylaltokba, üdítőkbe és süteményekbe, például fánkokba is gyakran kerül ez az anyag. Gyakorlatilag bármely olyan étel esetében joggal gyanakodhatsz kármin jelenlétére, amely piros színű.
A színezék előállításához a körülbelül öt milliméteres bíbortetveket, azoknak is a szárnyatlan nőstény egyedeit szárítják ki. A porítással záruló művelet végén kapott anyagból 2017-ben csak Peru összesen 647 tonnányit exportált.
„Bizonyos termékeinkhez kármint használunk fel, mert természetes anyag, és egyedülállóan stabil vörös és rózsaszín színtartományt biztosít, amely nem fakul ki” – nyilatkozta a BBC-nek a Premier Foods brit élelmiszergyártó cég szóvivője.
Ha a bíbortetűt szeretnéd teljes mértékben kiszűrni a táplálkozásodból, alaposan böngészd át a címkéket. A következő „fedőnevek” alatt mind ezek a rovarok rejtőzhetnek:
- bíborvörös festék,
- kármin,
- kárminsav,
- E120,
- természetes piros színezék.
Kármint egyébként nem kizárólag az élelmiszeriparban használnak fel, figyelmeztetett a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) állatvédő szervezet. Kozmetikumok, például rúzs és samponok színezékeként is gyakran alkalmazzák. A PETA szerint 500 gramm festékanyag előállításához akár 70 ezer rovarra is szükség lehet. Szerintük az lenne ideális, ha a gyártók végleg felhagynának a kármin használatával.
A rovarok által termelt váladék vonzóbb, mint maga a rovar?
Számos esetben igaz ugyan, hogy nem magát a rovart használják fel élelmiszer-ipari célokra, hanem a rovarok által termelt anyagot, akár a váladékát. Igaz ez például a sellakra is, amelyet az élelmiszeriparban elsősorban bevonatként, mázként alkalmaznak. Gyakran ettől fényes az étel – például egy tábla csoki – külső felülete.
Tavaly áprilisban a Reuters tett közzé egy tényellenőrző cikket, miután egy német nyelvű videóban – a sellakra hivatkozva – azt állították, a Ferrero részeként működő Kinder Schokobons termékeiben rovarok vannak. A sellak egy a lakktetű által kiválasztott anyag, „nem maga a rovar” – idézi a lap a brit élelmiszer-biztonsági hivatal (FSA) szóvivőjét.
A sellakot a nőstény lakktetű állítja elő. Bár közvetlenül a rovart nem használják fel az élelmiszer-ipari alapanyag előállításához, a folyamat során a PETA szerint rengeteg állat is elpusztul, egyfajta „járulékos veszteségként”. Az állatvédő szervezet szerint közel fél kiló sellakpehely előállításába mintegy százezer lakktetű hal bele.
A sellak megnevezés mellett a lakktetű váladéka E904-ként is szerepelhet a termékek címkéjén. Ha kerülni szeretnéd ezt az anyagot, a kozmetikumok összetevőit is érdemes szemügyre venni.
Hasonló a helyzet a méhviasszal, a mézzel és a propolisszal is. A mézről köztudott, hogy a méhek állítják elő, abba azonban talán kevesebben gondolnak bele, pontosan miként. A méh begyűjti a virágokról a nektárt, és egy különleges szervében, a mézgyomorban szállítja a kaptárba. Ebben a bizonyos mézgyomorban garatenzimek kezdik lebontani a nektárt, már ebben a formában „adja le” a kaptárban.
A méhviaszt szintén a méhek állítják elő, a kaptárak kialakításához. Az élelmiszeriparban ezt gyakran bevonóanyagként alkalmazzák, fényesítésre, vagy akár a termék szilárdítására, stabilizálására is bevethetik. A címkéken E901 néven is szerepelhet.
A propolisz pedig, amely manapság divatos gyulladáscsökkentő, méhnyál, méhviasz, valamint növényekből és fákból származó anyagok keveréke. Élelmiszerek adalékaként gyakran méhgyanta néven is hivatkoznak rá.

Csernik-Varga Adrienn korábban sport-, jelenleg gazdasági újságíróként dolgozik. Kamaszkora óta az volt az álma, hogy újságíróvá váljon, és ezt az álmot felnőttként is csak rövid időre engedte el, majd gyorsan visszatalált hozzá. Fontosnak tartja, hogy tudatos választásaival az öltözködés, étkezés, takarítás, vásárlás és az élet minden területén példát mutasson a kislányának, valamint mindazoknak, akik a környezetében és az olvasói között nyitottak a zöld megoldásokra. Amik igazán feldobják egy napját: egy jól sikerült interjú, az őszi és tavaszi napsütés, egy jó könyv és az, ha a kis családja repetázik egy-egy vegán fogásból.