Most olvasott cikk
Rekordszinten az új-zélandi tejipar üvegházhatású gázkibocsátása

Rekordszinten az új-zélandi tejipar üvegházhatású gázkibocsátása

A Stats NZ új jelentése szerint 2007 és 2019 között 3,18%-kal nőtt a tejelő tehenek üvegházhatású gázkibocsátása. A mezőgazdasági tevékenységek — főként a szarvasmarha- és juhtartás — az adatok szerint az összes ipari és háztartásbeli kibocsátás több, mint feléért felelősek.

Új-Zélandon egyidőben 6,3 millió tehenet tartanak — ez arányosan nézve a szigetország egyik legsúlyosabb környezetszennyező tevékenységei közé tartozik.

Steve Abel, az új-zélandi Greenpeace szóvivője azt nyilatkozta a Guardiannek: egyáltalán nem meglepő, hogy amikor hagyjuk az ipart saját magát szabályozni, tulajdonképpen utat engedünk annak, hogy a szennyező tevékenységeiket a megszokott módon folytassák. Szerinte közbeavatkozásra van szükség, a törvénynek szabályoznia kell az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az összes iparosodott ország közül Új-Zélandon növekedett a közelmúltban a második legnagyobb mértékben az ÜHG-kibocsátás: 1990 és 2018 között 57 százalékkal. Az ország 2019-ben hozott klímatörvénye szerint a kormánynak részletes tervet kell kiadnia arról, hogy 2050-re hogyan fogják elérni a klímasemlegességet, ez azonban egyelőre nem történt meg.

A terv alapjául a Klímaváltozási Bizottság jelentése kell, hogy feleljen, amiben szó van arról is, hogy a metánkibocsátást a szarvasmarha-tenyésztés optimalizálásával, valamint az állatok számának csökkentésével lehetne elérni.

Az ipari érdekeltség persze nem nézi jó szemmel az egyre növekvő elszámoltathatóságot: Andrew Hoggard, az új-zélandi Federated Farmers elnöke szerint az országnak nem kellene hadjáratot indítania a mezőgazdaság ellen, csak azért, hogy csökkentse a kibocsátást, mert az “nem old meg semmit”.

Hozzátette: 2006 óta csökken az országban a metánkibocsátás. Ez az állatás azonban ellentmond a tényadatoknak: 2006-ban kifejezetten magas volt Új-Zéland metánkibocsátása, 2008 óta pedig leginkább növekszik.

Steve Abel, a Greenpeace szóvivője szerint az új jelentés számai konzervatív becslésnek foghatóak fel, mivel a szállítás, valamint több egyéb tényező sem szerepel a számításokban.

“A tejipar ígéretei, miszerint majd szabályozzák magukat és megoldják ezeket a problémákat, egyértelműen nem kerültek betartásra, és ezt a kibocsátási adatok is megerősítik”

— nyilatkozta.

Az új-zélandi tehenek problémája annak a kirakósnak egy újabb darabja, amely egyre egyértelműbbé teszi: az állattenyésztés sokkal többet nyom a latba a klímaváltozás problémakörében, mint azt eddig gondoltuk.

Hozzászólások (0)

Mi a véleményed?

Az e-mail címed természetesen nem kerül ki a nyilvánosság elé.

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.