A brazil Űrkutatási Intézet összehasonlító adatai szerint idén januárban több fát vágtak ki az esőerdőben, mint tavaly ilyenkor: pontosabban ötször annyit. A mérések 2015-ös kezdete óta egyik januárban sem vágtak még ki annyi fát, mint idén.
Az egy hónap alatt kivágott erdő mérete ebben a hónapban elérte a 430 négyzetkilométert — összehasonlításképp Budapest teljes területe 525 négyzetkilométer.
A brazil elnök, Jair Bolsonaro a választások idején azzal kampányolt, hogy eltörli a szigorú esőerdővédelmi törvényeket, és ezt az ígéretét be is tartotta, illetve emellett az illegális erdőkivágási tevékenységek büntetése is rendszeresen elmarad.
Az esőerdő ilyen mértékű pusztítása rendkívüli módon fenyegeti az őslakos közösségek életmódját, akiknek a területein egyre gyakoribbak az illegális bányászati és fakivágási tevékenységek. Ez nagyrészt Bolsonaro őslakosellenes retorikájának és az esőerdővédelmi törvények lazításának tudható be.
Nem csak a helyi lakosságot érinti az erdőpusztítás: egyrészt az amazóniai esőerdő a világ egyik legnagyobb szénelnyelője, és ezzel a mértékű pusztítással rengeteg elnyelt szén-dioxid szabadul fel és kerül a légkörbe, ezzel meggyorsítva a klímaváltozást.
Másrészt ez a világ legnagyobb biológiai sokszínűségével rendelkező terület, azaz itt található a világon a legtöbb féle faj egy területen, az erdőirtással pedig ez veszélybe kerül.
A biológiai sokszínűség elvesztésének pedig közvetlen hatása van az egész emberiségre: nagyban függünk ugyanis az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, amik pedig a biodiverzitás fennmaradásától függenek.
Az ökoszisztéma-szolgáltatások azok a természeti szolgáltatások, amelyeknek köszönhetően hozzájuthatunk a túléléshez szükséges erőforrásokhoz, legyen szó vízről, az ételt adó talajról, a tiszta levegőről vagy a klímastabilitásról. Ezeket sokszor “természetesnek” vesszük, de csak akkor maradnak azok, ha olyan mértékben használjuk ezeket az erőforrásokat, ami nem tesz kárt az ökoszisztémában.
A fő oka annak, hogy Brazíliában az esőerdőket ilyen rohamos tempóban pusztítják, nem más, mint a hústermelés: egy jelentés szerint a fakivágás és erdőégetés 90 százaléka a szarvasmarhalegelők helyigénye miatt történik.
Ördögi körről van szó, a terület ugyanis abszolút nem alkalmas legeltetésre, így még rengeteg vegyszert használva is nagyon hamar új földdarabra van szüksége a szarvasmarhatartóknak, és kezdődik újra az erdőégetés.
A sokat emlegetett amazóniai szójatermelés is a húsiparhoz köthető: ennek túlnyomó részéből ugyanis takarmány lesz, elenyésző része kerül csupán emberi fogyasztásra. Ez ide, hozzánk is elér, ugyanis a magyar állattenyésztők évente 600 ezer tonna takarmányszóját importálnak.
Bár Bolsonaro egyike volt azoknak a vezetőknek a tavalyi klímacsúcson, akik ígéretet tettek az erdőirtás megállítására, ez eddig nem látszik megjelenni sem a törvényhozásban, sem az illegális erdőirtók elszámoltatásában.
