Az 1944-ben alapított The Vegan Society 50. évfordulója, azaz 1994 óta létezik vegán világnap. Ezen a napon azokat az embereket ünnepeljük, akik lemondtak az állatok tárgyiasításáról, kizsákmányolásáról és megöléséről, amennyire az lehetséges és megoldható. A vegánok száma ma már több, mint bármikor az emberi történelem során, és az állatjogi mozgalom lassan, de biztosan növekszik a világ minden részén.
A vegán világnap alkalmából célszerű áttekinteni, honnan is indult mindez, és merre tart. Az utóbbi évtizedekben tapasztalt növekedés hatására nagyot ugrott a népszerűsége és elutasítása is az állathasználat-mentes életfilozófiának, hiszen mint minden mozgalomnak, ennek is megvannak a sikerei, akadályai vagy hibái. A vegán közösség sokszínű egyénekből áll, ezért – ahogy minden más közösségben – itt is előfordulnak jó és rossz példák. Éppen ezért valaki szerint a veganizmus „erőszakos, nyomulós szekta”, míg mások szerint egy „békésebb, tudatosabb módja az életnek”.
Mit jelent pontosan a veganizmus?
A veganizmus egy olyan filozófiai és életmódbeli irányzat, amely arra törekszik – amennyire lehetséges és megoldható –, hogy kizárja az állatok kizsákmányolásának, kihasználásának minden formáját, illetve a velük szemben elkövetett kegyetlenségeket étkezési, ruházkodási vagy más célokból.
Akik vegánként élnek, az életük minden területén arra törekednek, hogy ne vásároljanak vagy használjanak olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyekhez állatokat használtak ki és öltek meg.
A vegán kifejezés 1944-ben kelt életre egy csapat vegetáriánus által, akik korábban a Leicester Vegetarian Society nevű angol szervezet tagjai voltak, ám úgy döntöttek, kilépnek és megalapítják a The Vegan Society szervezetet, amely már több és konkrétabb lépéseket tett annak érdekében, hogy megvédje az állatokat. Ők például már nem ittak tejet és nem ettek tojást, valamint bojkottálták a bőrtermékeket is.
Az évtizedek alatt sokat változott a világ, és időnként ehhez igazodtak az alapelvek is, melyek alapján változott maga a veganizmus filozófiája is.
A vegánok ma már nemcsak az étrendjük megváltoztatásával tesznek aktívan az állathasználat ellen, hanem például bojkottálják az állatkerteket, állatos cirkuszokat, vagy növényi alapú anyagokból készült bőrtermékeket vásárolnak állati bőr helyett, többek között.
A történelem vegánjai
A veganizmust sokan elutasító legyintéssel korunk egyik múló hóbortjának tekintik, mindössze egynek a 21. század tucatnyi divatétrendje közül. Bár az igaz, hogy a „veganizmus” kifejezést 1944-ben, kevesebb mint 80 évvel ezelőtt alkották meg, az állatok kizsákmányolásától való tartózkodás filozófiája ezt jóval megelőzi, évezredekre nyúlik vissza.
A dzsainizmus követői például már 2500 éve gyakorolják az „ahimsza”, azaz a nem ártás elve alapján a vegetáriánus életmódot, illetve a görög és a római filozófiában is megjelent az állathasználat elutasításának gondolata és gyakorlata. Az igazság tehát az, hogy a veganizmus, bár régóta létező filozófiai irányzat, csak az elmúlt évtizedekben terjedt el igazán (néhány országon, például Indián kívül).
Alább ennek néhány jelesebb képviselőjét fogjuk említeni, akik a korszellem fősodrát hátrahagyva elutasították az állathasználatot a történelem során.
Al-Ma’arri
A 973-ban született Al-Ma’arrit tartják az egyik első, modern értelemben is vegánnak vehető állatjogi aktivistának. A hús, tej, tojás és méz elutasítása mellett nem hordott bőrből vagy gyapjúból készült ruhákat sem, és írásaiban is rendszeresen megjelent az állatok kihasználásának elutasítása.
Al-Ma’arrit ma az egyik legjelentősebb arab költőnek tartják. Érzékenysége és állatszeretete jóval a korszellem előtt járt, amit megindító, gyönyörű versei is tanúsítanak.
Jeremy Bentham
Az 1748-ban született Jeremy Bentham talán a legismertebb képviselője a korai vegán filozófiának.
Bentham angol jogtudós és filozófus volt, aki a rabszolgaság és a halálbüntetés elleni fellépés mellett a gyermekek és az állatok jogaiért is kampányolt. Ma az utilitarizmus atyjának is tekintik.
Vegán körökben előszeretettel idézik tőle a Bevezetés az erkölcsök és jogalkotás alapelveibe című könyvének egyik lábjegyzetét, ami még több száz évvel később is remek összefoglalója a vegán mozgalom etikai alapjainak:
Nem az a kérdés, hogy tudnak-e gondolkodni, és nem is az, hogy tudnak-e beszélni. Hanem az, hogy tudnak-e szenvedni. Miért tagadja meg a törvény bármely érző lény védelmét?
Mary Shelley és Percy Bysshe Shelley
Mary Shelley, 1797-ben született angol regényíró és férje, Percy Bysshe Shelley 1792-ben született angol költő, mindketten az állatmentes életmód hívei voltak.
Percy Shelley élete során ugyan nem vált híressé, de a korai állatjogi mozgalomhoz adott értéke ma fontosnak tekinthető. Többek között A természetes étrend igazolása című esszéjében érvelt elsősorban etikai, de egészségügyi okokból is az állatmentes táplálkozás mellett. Írásaiban kifejtette, szerinte a húsevés nemcsak kegyetlen, hanem természetellenes is.
Mary Shelley, aki leginkább Frankenstein című regényéről ismert, osztotta férje eszméit az állathasználatról, ami többek között írásaiban is megjelent:
„Én nem ölök bárányt és kecskegidát, hogy kielégítsem az étvágyamat. Elélek én makkon és bogyókon is. Párom meg ugyanolyan lesz, mint én, s megelégszik ugyanazzal. Ágyat száraz levelekből vetünk. A nap ugyanúgy süt miránk, mint az emberekre, s megérleli a mi étkünket is” – szól Frankenstein teremtményének egyik beszéde.
Ami a vegán világnap mögött van
Ahogy egyre több ember számára lett szimpatikus a filozófia, mellyel kevesebbet árthatunk más élőlényeknek, úgy egyre változatosabb okok miatt vágtak bele az érdeklődők.
Az etikai vegánok abban hisznek, hogy az állatok nem tárgyak vagy haszonhozók, így nem kellene őket kizsákmányolnunk, hiszen nekik is joguk van a szabad, boldog élethez. Az etikai veganizmus talán a legerősebb motiváció, ami a legtöbbeknél általában soha nem múlik el. Ez azért van, mert az illető megértette, hogy nem helyes bántanunk az állatokat, és nincs is rá szükségünk, mert ma már élhetünk anélkül is.
Aki etikai okokból lesz vegán, hasonló felismerésre jut, valamint hasonlóan gondol az áldozatokra, mint például azok, akik elítélik a rasszizmust, a szexizmust, a homofóbiát és az elnyomás más formáit. Aki eldöntötte, hogy nem támogat egy bizonyos típusú felsőbbrendűségi nézetet, az nagyon ritka esetben változtatja meg a szemléletmódját, hiszen tudja, hogy ártatlanok jogait csorbítaná vele.
Az etikai vegánok nagyobb eséllyel lesznek vegán aktivisták is, azaz önkéntesként vagy hivatásként eseményeket és programokat szerveznek, hogy felhívják a figyelmet az állatok szenvedésére.
Felemelik a hangjukat például a tojásiparban élve bedarált hím csibékért, a tejiparban az anyja mellől elrabolt borjúkért, a húsipar ellető kalodáiban senyvedő sertésekért. Ugyanígy a cirkuszokban veréssel idomított tigrisekért, a kis akváriumokban cikázó delfinekért vagy éppen a hangosan síró kísérleti majmokért is hallatják a hangjukat. Ez tehát nem csupán egy étrend, hanem egy morális döntés, mely az egész életünkre hatással van.
Sokan megtapasztalták, hogy ez valójában az egészségünknek is jobb lehet, hiszen az állati eredetű ételek néha több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.
Talán jó fehérjeforrás a hús, de ugyanakkor első számú forrása az egészségre káros koleszterinnek, telített zsíroknak vagy az állatokon használt, túlzott mennyiségű antibiotikumnak. Bár van kalcium az állati eredetű tejben, de minden állat a saját utódjának termeli a tejet, ami a saját fajának megfelelő tápanyagot tartalmazza, és ez nem mindig egyezik az emberi test szükségleteivel. Az emberiség 65-70%-a például nem képes megemészteni a laktózt.
Ráadásul, miután elkezdték kutatni a vegánok ökológiai lábnyomát, arra is rájöttek, hogy sokkal kevesebb erőforrást igényel a növényi alapú ételek előállítása, mint az állati eredetűeké. Az erdőirtások első számú okozója az állattenyésztés és takarmányozás, ahogy az üvegházhatású gázok nagy része is – az állattenyésztés a globális szén-dioxid-kibocsátás 5%-áért, a metán 44%-áért és a dinitrogén-oxid 53%-áért felelős.
A metán – bár kevés szó esik róla – 20 éves távlatban vizsgálva 84-86-szor annyira káros a klímakrízisre, mint a sokak által démonizált szén-dioxid (ami szintén hozzájárul, csak kisebb mértékben). A metánkibocsátás elsődleges forrása az állattenyésztés.
Mit vigyek magammal a mai napból?
Ha már vegánként élsz, dönthetsz úgy, hogy következő szintre emeled a világra gyakorolt hatásodat, és a neked szimpatikus vegán aktivizmusba kezdesz.
- Főzhetsz a családodnak és a barátaidnak, közben pedig mesélhetsz az állatok jogairól.
- Indíthatsz blogot és forgathatsz vlogot.
- Csatlakozhatsz a Prove szerkesztőségéhez.
- Gyűjthetsz adományt vegán állatmenhelyeknek.
- Részt vehetsz utcai demonstrációkon és tüntetéseken, vagy akár te magad szervezhetsz a városodban.
- Aláírhatsz EU-s polgári kezdeményezéseket (az online petíciókkal ellentétben ezeknek ugyanis lehet valódi eredménye).
- Támogathatod pénzeddel a kedvenc vegán éttermeidet és cégeidet.
- És még sok más…
Ha nem vagy vegán, de érdekel a növényi alapú étkezés, az állatkísérlet-mentes élet vagy az állathasználat teljes bojkottálása, akkor kezdheted a novembert érdekes és lélegzetelállító dokumentumfilmekkel:
- YouTube – URALOM (magyar szinkronnal)
- YouTube – Eating Our Way to Extinction (magyar felirattal)
- Netflix – A fenntartható halászat valódi arca (magyar felirattal)
- Netflix – Hogwood: Egy modern rémtörténet (magyar felirattal)
- Netflix – David Attenborough: Egy élet a bolygónkon (magyar felirattal)
- Vimeo – The Game Changers (angol felirattal)
- Vimeo – 73 Cows (angol felirattal)
A vegán világnap egy emlékeztető arra, hogy mindannyian, egyénként is csökkenthetjük az állatoknak okozott szenvedést, és a globális változásban a jelenlétünk nemcsak egy, hanem plusz egy.
