Egy, a Nature tudományos lapban a napokban megjelent tanulmány szerint a trópusi esőerdők széntelítettsége hamarosan maximalizálódhat. Ez azt eredményezheti, hogy ezek a természetes levegőszűrőként működő ökoszisztémák idővel szénelnyelők helyett szénkibocsátókká válhatnak.
A “Föld tüdejének” is nevezett trópusi esőerdők a ’90-es években a globális légköri szén-dioxid 17 százalékát nyelték el; mára mindössze egyharmad ennyit, 6 százalékot képesek elnyelni. Ez leginkább a globálisan egyre növekvő üvegházhatású gázok kibocsátásának, valamint az illegálisan történő erdőégetésnek és fakivágásoknak köszönhető, amelynek legfőbb oka az állattenyésztés és a takarmánytermelés.
Fontos megérteni, hogy ha ez megtörténik, azzal nem csak elveszítjük az óceánokon kívüli legfontosabb szénelnyelőként működő ökoszisztémáinkat, amellyel eddig valamelyest tudtuk kompenzálni a globális kibocsátást, hanem egy újabb szénkibocsátó forrással is szembe kell majd néznünk.
Felgyorsulhat a klímakrízis
Ennek pedig óriási következményei vannak. A jelenlegi klímamodellekbe nincs beleszámítva ez a lehetőség, tehát a klímakatasztrófa még annál is közelebbi fenyegetést jelent, mint azt eddig gondoltuk. Gyorsabb és drasztikusabb intézkedésekre van szükség az üvegházhatású gázkibocsátások minimalizálásának mihamarabbi eléréséhez.
Simone Lewis, a Leeds-i Egyetem professzora, a tanulmány egyik szerzője azt nyilatkozta:
“Arra jutottunk, hogy a klímaváltozás egyik legaggasztóbb következménye már folyamatban van. Ez évtizedekkel megelőzi még a legpesszimistább klímamodelleket is. […] Eddig szerencsések voltunk, mert a trópusi esőerdők a szennyező tevékenységeink jó részét feltakarították, de ezt nem tudják a végtelenségig folytatni. Le kell csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátását, mielőtt a globális szénkörforgás ellenünk kezd dolgozni. Itt az ideje a cselekvésnek.”
A klímatudósok régóta tartanak az úgynevezett “fordulópontok” bekövetkeztétől, amikor is bizonyos visszacsatolási mechanizmusok láncreakció-szerűen felgyorsíthatják a klímaváltozást. Ilyen például a sarki jég olvadása is.
Bár erről hallunk a legtöbbet, ez valójában nem csak a tengerszint emelkedése miatt probléma, hanem azért is, mert a hó- és jégtakaró képes a legtöbb fényt visszaverni, az olvadás azonban vagy sötét földet, vagy szintén sötét óceánfelületeket hagy maga után, ami több sugárzást nyel el, ezzel is hozzájárulva a melegedéshez. Ez a melegedés pedig aztán egyre több jég és hó olvadásához vezet, és így tovább.
Ezek a mechanizmusok azonban, beleértve a trópusi esőerdők fordulópontját is, a legtöbb jelenlegi klímamodellben nem szerepelnek, tehát a már így sem elégséges nemzetközi összefogásnak titulált lagymatag irányvonal a kibocsátások csökkentésére még elégtelenebbé válik.
Nem csak a kormányok hibásak
Egyértelmű, hogy a világ kormányainak szigorúbban fel kell lépnie a mezőgazdasági és ipari kibocsátások ellen, ez azonban nem azt jelenti, hogy “kis emberként” hátra lehet dőlni és semmit sem kell tenni. Te is tehetsz ellene, hogy a globális kibocsátási ráták minél hamarabb és minél drasztikusabban csökkenjenek.
És nem, nem azzal, hogy a műanyag szívószáladat fémre cseréled, a fogkefédet pedig bambuszra. Ezek a cselekedetek olyan minimális részt adnak hozzá a globális kibocsátásokhoz, hogy a marketingstratégiák jövedelmezőségén és a lelkiismeret megnyugtatásán kívül csekély mennyiségű hasznuk van.
A két leghatékonyabb dolog, amit a politikai aktivizmuson kívül tehetsz a szénlábnyomod csökkentéséért, az az, hogy növényi étrendet követsz és nem ülsz repülőre.
