Egy új jelentés szerint az emberiség, az állatok és a környezet védelmében nem szabadna tovább ipari állattartást folytatni.

Az Ezt üzeni a COVID-19-válság az emberiségnek címre hallgató jelentést David O. Wiebers, a világhírű Mayo Clinic neurológus professzora és négy orvosi tankönyv szerzője, valamint Valery Feigin, az új-zélandi Országos Stroke és Alkalmazott Idegtudományi Intézet igazgatója, neurológiai és járványtani kutatója írta.

Többdimenziós globális válság

A kutatók a tanulmányt azzal kezdik, hogy leírják: a vuhani húspiacról érkező vírus rendkívüli módon megviselte a világ egészségügyi ellátását és gazdaságát, emellett jelentős pszichológiai nyomást is helyezett az emberiségre.

Kiemelik azt is, hogy a járvány vége sajnos nem azt fogja jelenteni, hogy a hatásai is teljesen elmúlnak – ahogyan korábbi járványoknál megfigyelhető volt, sokszor késleltetett neurológiai következményei vannak a betegségnek, például a spanyolnátha esetében a Parkinson-kór:

“Tekintve, mekkora globális teherrel jár a COVID-19, valószínű, hogy a hosszú távú neuropszichiátriai szövődmények is jelentősek lesznek […]”

A jelentés szerzői szerint nagyon fontos, hogy a világjárványból kilábalva mélyen el kell gondolkodnunk azon, mit üzen számunkra a koronavírus és a többi hozzá hasonló egészségügyi válsághelyzet.

“Ha ezt nem tesszük meg, azzal a fajunk egészét vagy jó részét akaratlanul eltörölhetjük a Föld színéről. Bár egyszerű lenne a COVID-19-et és más világjárványokat a denevérekre, tobzoskákra és más vadon élő állatokra fogni, valójában az emberi viselkedés tehető felelőssé az állatoktól származó betegségek legnagyobb részéért.”

Vagy megszüntetjük a nagyipari állattartást, vagy végünk

A változás a felelősségvállalással kezdődik

Az újonnan felbukkanó fertőző betegségek háromnegyede származik állatoktól, írják a kutatók. Ebbe nem csak a vírusok, hanem bakteriális, gombás és parazitás fertőzések is beletartoznak, és összefoglaló néven zoonózisnak hívjuk őket.

A jelenleg ismert 1400 kórokozó közül 800 állatoktól ered. A COVID-19 tehát csak egy a rengeteg betegségből, ami képes fajok között átlépve embert is megfertőzni.

A jelentés szerzői szerint az állatoktól származó halálos betegségek gyakoriságának növekedése az ember természet felett való uralkodása miatt van.

Ennek köszönhetően egyre gyakoribbak a természetellenes ember-állat találkozások, elterjedt az állatok abnormális módon való összezsúfolása, felgyorsult az állatok élőhelyeinek pusztítása, és a légi közlekedés egyre inkább elérhetővé válása miatt gyorsan széthordjuk a világban a betegségeket.

Nem a COVID-19 az első eset a 21. században, hogy állatról emberre terjedő betegség világjárvánnyá nőtte ki magát. Egy korábbi koronavírus, a SARS denevérektől származtatható. A HIV, amit jelenleg a majomhússal elfogyasztott fertőzött vérhez kötnek a tudósok, eddig 32 millió ember halálát okozta világszerte.

A szerzők szerint ezek a tények eléggé egyértelművé teszik, hogy a vadállatok húsának fogyasztása, valamint az élőállatként való piaci árusítása rendkívül veszélyes a globális egészségügyre.

Azonban nem a vadállathús fogyasztása az egyetlen, ami kockázatot jelent.

A nagyüzemi állattartás veszélyei

A vadállathús fogyasztása mellett a másik fő zoonózis-gócpont a nagyüzemi, vagy más néven intenzív állattartás.

A kutatók szerint az elmúlt negyven évben a nagyüzemi állattartás globális jelenséggé vált, és ez idézett elő több madárinfluenza-járványt is: az az elképesztő mértékű zsúfoltság, ahogyan a csirkéket jelenleg szinte mindenhol tartják, hogy a tenyésztés minél olcsóbb legyen, tökéletes táptalaja az újabb és újabb kórokozók elterjedésének.

A madárinfluenza, ami régen ritka betegség volt a csirkék között, mára már minden évben felüti a fejét. Ráadásul 25 évvel ezelőttig alig fordult elő valaha, hogy csirkéről emberre terjedt volna ez a betegség, az elmúlt évtizedben pedig rendszeresen előfordult.

Emellett a 2009-es sertésinfluenzát is a nagyüzemi állattartásnak köszönhetjük, ami 40 év után az első nagy világjárvány volt, és az elmúlt 10 évben a becslések szerint 151.700 és 575.400 közé tehető az elhunytak száma. A tudósok szerint ez is azért van, mert a sztenderd eljárás mind Ázsiában, mind Amerikában és mind Európában az, hogy a sertéseket rendkívül zsúfolt körülmények között tartják.

De nem csak a vírusok elterjedése miatt veszélyes a nagyüzemi állattartás. A higiéniátlan körülmények, a stressz és a rendkívül intenzív életciklus miatt a nagyüzemi állatok folyamatos gyógyszerezésre szorulnak. Amerikában az összes antibiotikum 80, Európában 65 százalékát használják fel a beteg haszonállatok kezelésére.

Ezek a számok több tízezer tonna gyógyszert jelentenek évente, és ez a rendszerszintű szokás egyre inkább ellenállóvá teszi a baktériumokat az antibiotikumokkal szemben.

Ez az emberekre is veszélyt jelent: az elmúlt száz év tudományos áttörése lehetővé tette, hogy a tüdőgyulladás, a húgyúti betegségek, a nemi fertőzések és egyéb bakteriális megbetegedések ne legyenek halálos kimenetelűek.

Azonban most megint mint azzá válhatnak, mert a túlzott használattal hatástalanná tesszük az antibiotikumokat: egyes becslések szerint 2050-re évi tízmillió ember halálát okozhatják majd az antibiotikum-rezisztens betegségek – ez több halálesetet jelent, mint a rák.

Emellett az élőhelyek mértéktelen pusztítása miatt egyre több állat merészkedik be emberek lakta területekre élelem és menedék után kutatva, ezzel szintén kitéve az embereket olyan kórokozóknak, amik a természetes életteret meghagyva ártalmatlanok lennének.

Ez pedig szintén leginkább azért történik, hogy még több helyet lehessen felszabadítani az állattartásra, mert évről évre egyre több húst fogyasztunk globálisan.

Nincs mese: változtatni kell

A Föld szárazföldi felületének 71 százaléka lakható terület. Ennek a lakható területnek 50 százalékát használjuk mezőgazdaságra, amelynek 77 (!) százaléka állattartásra és takarmánytenyésztésre fordítódik, mindössze 23 százalékán termelnek közvetlen emberi fogyasztásra szánt terményeket.

Ez így egyértelműen nem fenntartható hosszú távon, és a szabadtartásból származó hús sem megoldás, hiszen pont arról van szó, hogy a globális húsigény növekedése végett fordultunk olyan extrém megoldásokhoz, mint az intenzív állattartás, és még így is felemésztjük vele a Föld használható területének túlnyomó részét.

Hogyan lehetne tehát közel nyolc milliárd embert továbbra is hússal etetni úgy, hogy járványokat se okozzunk, a légkört se szennyezzük, és a Földet se terheljük meg? A jelentés szerzője szerint a válasz: sehogy.

“A fajunk elért a szakadék széléhez ebben a tekintetben, és a COVID-19 világjárványa arra kényszerít, hogy válasszunk aközött, hogy megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat és a szokásainkat, vagy egyre hatalmasabb pusztítással, talán önmagunk kipusztításával is szembe kell néznünk.

[…] Ahelyett, hogy csak akkor reagálunk a COVID-19-hez hasonló krízishelyzetekre, amikor a halál és a pusztítás már a nyakunkon van, előrelátással, bölcsességgel és együttérzéssel kell hozzáállnunk az alapvető mögöttes okokhoz, és most kell cselekednünk, hogy csillapítsuk és megakadályozzuk azt a számtalan katasztrófát, amiknek szó szerint küszöbén állunk.

[…] Az intenzív állattartást meg kell szüntetni világszerte, az állatok, az emberek és a környezet érdekében, és gyors ütemben afelé kell haladnunk, hogy más, biztonságosabb fehérjeforrásokat fogyasztunk, beleértve a növényi alapú húsalternatívákat és a laborban tenyésztett húst.

Továbbá a növényi alapú mezőgazdálkodásba való befektetés, amely közvetlen emberi fogyasztásra szánt növények termelésére összpontosul ahelyett, hogy az elfogyasztásra szánt állatok számára termesztene takarmányt, több ember ellátását biztosítaná sokkal kevesebb föld és víz használatával, ezzel létfontosságú ökoszisztémákat és számtalan fajt megmentve.

[…] Eljött az idő, hogy újragondoljuk a kapcsolatunkat a bolygó összes létformájával – a többi emberrel, a non-humán állatokkal, és a Földdel, ami maga is egy létforma. Ami jó a non-humán állatoknak és a Földnek, az gyakorlatilag mindig az ember érdekében is áll a földi élet mély összefüggéseinek tükrében.

Minden szokásunk az állati és növényi sokaságon, valamint a tiszta levegőn és vízen alapul. Mindannyian lehetünk pozitív hatással ezekre az alapvető dolgokra azzal, ha példamutató tudatossággal másokat is erre inspirálunk, aminek a legalapvetőbb része azzal kezdődik, hogy mindennel, amit megeszünk, és minden döntésünkkel hatással vagyunk az állatokra és a természetes élőhelyekre.

Valójában nem csak a többi létforma, hanem a saját túlélésünk is attól függ, hogy az emberiség felismeri-e, a Földön minden egységben él, és mélyreható fontossággal bír, hogy együttérzést tanúsítsunk mindennel, ami élő.”

Flóra

Flóra

Publicista
Amikor gyerekként megértettem, hogy a hús ára egy élet elvétele, nem tudtam elképzelni, miért esszük egy emberként mégis; hogy az élet szeretete, az együttérzés, a közös társadalmi értékeink miért nem terjednek ki arra a néhány állatfajra, akik nap mint nap az asztalunkra kerülnek. Így lettem vegetáriánus, néhány évvel később pedig vegán. A téma azóta is foglalkoztat - ami leginkább leköt, az a veganizmus, a feminizmus és a környezetvédelem közös szociológiai háttere.

Írd le a véleményed!