Nem csupán luxusjárműveivel, hanem befektetési szokásaival is ellehetetleníti a globális zöld ambíciókat a világ ötven leggazdagabb milliárdosa. Egy kutatás alapján az ő tevékenységük több szén-dioxid-kibocsátást termel kevesebb mint három óra alatt, mint egy átlagos brit egész életében.
A világ népességének legtehetősebb egy százaléka jelentős mértékben rontja az emberiség esélyeit arra, hogy a párizsi klímaegyezményben szereplő 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedéshez tartsa magát. Erre az Oxfam brit segélyszervezet legfrissebb elemzésében mutatott rá.
Ha a földön mindenki olyan mértékben bocsátana ki üvegházhatású gázokat, mint a milliárdosok többsége, akkor az 1,5 Celsius-fokos globális klímacélhoz tartozó szén-dioxid-kibocsátási keret kevesebb mint két nap alatt kimerülne. Az aktuális kibocsátási szint mellett becslések szerint ez négy év.
Közlekedés és befektetés terén is problémásak az ultragazdagok választásai
A világ ötven leggazdagabb milliárdosa átlagosan több szén-dioxid-kibocsátást termel kevesebb mint három óra alatt, mint egy átlagos brit egész életében, derült ki a kutatásból. A világ elitje egy év alatt átlagosan 184 magánrepülőt használ, és 425 órát tölt a levegőben – írja a The Guardian.
Ezzel annyi szén-dioxidot termelnek, mint az átlagember 300 év alatt – már ha ez fizikailag megvalósítható lenne. A milliárdosok luxusjachtjai egy év alatt annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, amennyi az átlagember életmódjából fakadóan 860 év alatt keletkezik.
Az Amazon online kereskedelmi vállalat alapítója, Jeff Bezos két magánrepülőgépe egy év alatt közel 25 napot tölt a levegőben. A két jármű 12 hónap alatt annyi szén-dioxidot bocsát ki, amennyit egy átlagember tevékenysége összességében csak 207 év alatt generálna. Az elektromos autókat gyártó Tesla alapítója, Elon Musk két repülője ugyanebben az idősávban együttesen annyi szén-dioxidot bocsát ki, amennyi egy átlagember 834 évnyi kibocsátásának felel meg.
Az Oxfam kutatói külön módszertant dolgoztak ki ezeknek az értékeknek a kiszámolására. Figyelembe vették a jachtok károsanyag-kibocsátását, a hajó méretét, a motorok specifikációit, a használt üzemanyagok típusát, a tengeren töltött órákat, de számoltak még a jakuzzi generátoraival és a hangárok légkondicionálóival is.
A milliárdos réteg ráadásul nem is a luxusszintű közlekedési szokásaival terheli meg leginkább a környezetet. A befektetéseikből származó károsanyag-kibocsátás 340-szer nagyobb a kutatás alapján, mint a jachtjaiké és repülőgépeiké. A vizsgált ötven milliárdos részvényportfóliójának közel 40 százaléka kibocsátás-intenzív iparágakhoz köthető. Előszeretettel fektetnek például az olajiparba, bányászatba vagy hajózásba.
Az 50 milliárdos mellett 57 vállalat felelőssége is lelepleződött
Egy másik 2024-es tanulmányból derült ki az is, hogy mindössze 57 vállalat felelős az elmúlt hét év globális kibocsátásának 80 százalékáért. Ezek a bizonyos cégek olaj-, gáz-, szén- és cementtermeléssel foglalkoznak.
Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a húsipari vállalatok kibocsátásáról sem. Egy jelentés szerint a brazil húsipari óriás, a JBS üvegházhatású gázkibocsátása 2016 és 2021 között 51 százalékkal nőtt. A húsipari cég károsanyag-kibocsátása 2021-ben meghaladta a Total francia olaj- és gázipari vállalat 2020-as üvegházhatású gázkibocsátását is.
Miközben az országok vezetői arról állapodtak meg egymással a párizsi egyezmény keretében 2016-ban, hogy csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, a legnagyobb szennyezők erre fittyet hánytak. A Carbon Majors nevű adatbázist összeállító tudósok rámutattak, a legnagyobb termelők még növelték is a károsanyag-kibocsátásukat a klímamegállapodást követő hét évben az előző hétéves időszakhoz képest.
Gondolhatnánk, hogy ez részben arra vezethető vissza, hogy a kormányok nem akarnak vagy nem tudnak komolyabban belenyúlni a piaci folyamatokba. Valójában azonban nem csupán a magánszektort terheli a felelősség. Az adatbázisban 122 vállalat szerepel, amelyek a legnagyobb globális szennyezők, ezek között vannak állami és magánkézben lévő cégek is. A kutatók arra jutottak, hogy
- az állami vállalatok 65 százaléka és
- a magánszektorba sorolható cégek 55 százaléka
növelte a termelését, ami kibocsátásnövekedést is vont maga után.
