Különböző szervekben vizsgálták a nano- és mikroműanyagok koncentrációját új-mexikói kutatók. Eredményeik alapján az agyban sokkal több műanyag található, mint a vesében vagy a májban. A legtöbb mikroműanyagot pedig azok agyában találták, akiket haláluk előtt demenciával diagnosztizáltak. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ennek ellenére semmilyen egészségügyi következtetést nem szabad egyelőre levonni az eredményekből.
A CNN számolt be arról a tanulmányról, amelyben az Új-Mexikói Egyetem kutatói elhunyt emberek szerveiben vizsgálták a mikroműanyag koncentrációját. Az emberi szervezetben szinte mindenhol felbukkannak a nano- és mikroműanyag-részecskék, ez alól pedig az agyunk sem kivétel. Az eredmények alapján egy átlagos agyban nagyjából annyi mikroműanyag található, amiből egy műanyag kanalat is elő lehetne állítani.
A kutatók 2016-ban és 2024-ben elhunyt emberek szerveit (agy, máj, vese) vizsgálták, majd később 1997 és 2013 közötti mintákat is bevontak, hogy a szennyezettség mértékének növekedését meg tudják állapítani. Ahogy arra számítani lehetett, minél frissebb a minta, annál több mikroműanyag található benne. Az elmúlt nyolc évben ez a mennyiség 50 százalékkal növekedett. Érdekesség továbbá, hogy az agyban a többi szervhez képest sokkal több mikroműanyag található. Ez a növekedés a hétszerestől egészen a harmincszoros mennyiségig terjedt a vizsgált agyakban.
A kutatók 12 olyan agyat is megvizsgáltak, amelyek olyan betegekhez tartoztak, akiket haláluk előtt demenciával diagnosztizáltak. Ezekben az agyakban 3-5-ször nagyobb volt a mikroműanyag mennyisége az egészségesekhez képest. A kutatók ezzel együtt hangsúlyozták, hogy ez nem jelent ok-okozati összefüggést a betegség kialakulása és a mikroműanyag-szennyezettség mértéke között. Sőt, valószínűbb, hogy a demencia miatt fellépő vér-agy gát csökkenő védelme miatt került több részecske a demens betegek agyába.
A mikroműanyag korunk egyik nagy fenyegetése
Dr. Philip Landrigan, a Boston College biológusprofesszora elmondta, a világon létező összes műanyag több mint felét 2002 óta gyártották. A műanyagtermelés pedig 2040-ig tovább fog növekedni. Teljesen érthető tehát, hogy a szó szoros értelmében mindenhol találkozunk ezekkel az apró műanyagrészecskékkel. És ameddig nem változtatunk a jelenlegi gyakorlaton, valószínűleg egyre több lesz belőlük mindenhol.
A legnagyobb kérdés, hogy ezek a részecskék mit művelnek az egészségünkkel. Őszintén szólva egyelőre elég keveset tudunk. Amit viszont biztosan állíthatunk, hogy ezek a mikroműanyag-részecskék olyanok, mint a trójai ló. Magukban hordozzák azt a több ezer kemikáliát, amelyek közül egyesek nagyon rossz hatással lehetnek
– mondta dr. Landrigan.
A mikroműanyagokat kimutatták már méhlepényben, herékben, de a delfinek leheletében is találkozhatunk velük. Minden étkezésünk alkalmával fogyasztjuk őket, legyen szó az ételek csomagolásáról vagy a tányérra kerülő állatokról. A Kaliforniai Egyetem kutató nemrég az AI segítségével modelleztek jövőképeket, amiből kiderült, hogy mindössze négy szabályozást bevezetve nagymértékben csökkenteni lehetne a műanyagtermelést, ezzel együtt pedig a mikroműanyag-szennyezés mértékét.
A kutatók kiemelik, hogy a jelenlegi eredmények semmilyen egészségügyi kapcsolat felállítására nem alkalmasak, de arra mindenképpen jók, hogy felhívják a figyelmet az ilyen jellegű kutatások szükségességére. Egereken végzett kutatások egyébként már bizonyították, hogy az agyba került mikroműanyag negatívan befolyásolja az egészségi állapotot, de az állatkísérletek alacsony relevanciája miatt ebből sok mindenre nem lehet következtetni.
