Nem akarsz olvasni? Meg is hallgathatod:
Mely ételeket találod a leginkább addiktívnak (függőséget okozónak – szerk)?
Ezt a kérdést tették fel a Michigan-i egyetem kutatói. Mely ételek veszik át felettünk annyira az irányítást, hogy nem tudunk megálljt parancsolni magunknak, mikor elénk kerülnek? Mi az, aminek nem tudunk ellenállni annak ellenére, hogy tudatában vagyunk a negatív következményeknek? A kutatók 384 személyt kérdeztek meg ezekről. A válaszok alapján negatív toplistásak lettek a következők:
- 5. helyen: Jégkrém
- 4. helyen: Péksütemény
- 3-2. helyen: Chips és csokoládé
- 1. helyen, ami mind közül a legproblematikusabb – dobpörgés! – a PIZZA.
Igen, a friss, roppanós pizzatésztán olvadozó nyúlós sajt kenterbe ver minden mást.
Ami lényeges: A kérdés nem arra vonatkozott, milyen ételeket szeretünk, vagy melyik étel elfogyasztásától érezzük magunkat jobban, elégedetten. A kérdés inkább az volt, melyik ételt tartjuk problematikusnak? Melyik az, ami túlevéshez, súlygyarapodáshoz vezet és pocsékul érezzük magunkat tőle? Melyik ételek csábítanak, aztán hagynak megbánást maguk után?
Szóval miért is áll a pizza a lista élén? Miért esünk olyan gyakran kísértésbe és eszünk jóval többet belőle, mint szabadna?
Három okból kifolyólag: SÓ, ZSÍR és OPIÁTOK.
Hogy jön a képbe a só és a zsír?
Amint azt már bizonyára tapasztaltad, a sós ételek függőséget okoznak. A sültkrumplinak, a sós mogyorónak, a sósperecnek és még sok más sós ételnek nehéz ellenállni. Az élelmiszeripar pedig pontosan tudja, hogy a receptekhez sót hozzáadva a kasszára is több pénzt hajt. A Lay’s chips 1960-as reklámja így szólt: „Fogadjunk, hogy nem éred be eggyel.”- utalva arra, hogy lehetetlen csak egyetlen darabot enni belőle. Amint az első sós chipset a szádba veszed, egyre többet és többet akarsz.
A szervezetnek szüksége van valamennyi sóra – úgy körülbelül 1.5 g-ra naponta, az amerikai egészségügyi irányelvek szerint. A történelem előtti időkben a sóhoz nem volt ilyen egyszerű hozzájutni. Hiszen a sültkrumplit és a sósperecet még nem találták fel. Tehát azok, akiknek sikerült sóhoz jutni, nagyobb valószínűséggel élték túl. Az agyi idegpályáink emiatt arra álltak be, hogy felkutassuk a sót, sóvárogjunk iránta és azonnal elfogyasszuk, amint rátalálunk.
Az ötödik osztályos biológiai tanulmányokból is biztosan emlékszel arra, hogy a nyelved nagyon érzékeny a só ízére. Az agy működését elemző vizsgálatok ráadásul azt mutatják, hogy az agy még érzékenyebb rá. Mélyen az agyban, az úgynevezett „jutalmazási központ”-ban lévő agysejtek termelik a boldogságérzetért felelős neurotranszmittert, a dopamint, mely bizonyos esetekben kiáramlik a sejtből és stimulálja a szomszédos sejteket.
A jutalmazó dopamin
Mikor egy kifejezetten bőségesen rendelkezésre álló tápanyagforrásra lelsz, az agyad a dopamin felszabadításával jutalmaz meg. Ha lenne – mondjuk – egy romantikus, intim találkozód, az agyad itt is hasonló reakciót produkálna. Több dopamint termelne. A dopamin megjutalmaz azokért a dolgokért, amellyel segíted a saját és az utódaid túlélését. A tudósok úgy vélik, hogy a dopamin szerepet játszik a só iránti sóvárgásunkban is.
De valóban sok só van a pizzában? Egy 35 cm átmérőjű Domino sajtos pizza 3 391 milligramm nátriumot tartalmaz. Csupán egy szelettel 400 milligrammot juttatunk a szervezetünkbe. Ezt a mennyiséget részben a pizzaalap és az öntet, de még nagyobb részben a pizzán lévő sajt tartalmazza. Tehát a só az egyik oka annak, hogy a pizza vonz minket.
A pizza zsíros is, így ez az olajos-sós kombináció még erősebb hatás alatt tart minket, mely hatás ugyanúgy megjelenik a chipsek, a sültkrumpli és sült hagymakarikák esetében. Viszont a pizzának van még egy titkos fegyvere. Van rajta sajt, ami nem csak a magas só- és olajtartalmat növeli még jobban, de egy nagyon különleges opiátféle (az ópiumszerű anyagok gyűjtőneve) is fellelhető benne, a kazein.
A kazomorfinok szerepe
A kazein a sajtban koncentráltan jelen lévő fehérje, aminek van néhány érdekessége, melyekről érdemes tudni.
Ha nagy felbontású mikroszkóppal megvizsgálunk egy fehérjemolekulát, ez egy hosszú gyöngysornak látszik. Mindegyik „gyöngy” egy fehérje építőelem, amit aminosavnak neveznek, melyek az emésztés során szétesnek és felszívódnak a véráramba, hogy a test felhasználhassa őket saját protein-építési folyamataiban.
Tehát a borjú a fehérjéket megemészti a tehéntejből, szemekre szétválasztva a gyöngyláncolatot, felhasználva az aminosavakat a bőrsejtek, izomsejtek, szervek és a test többi részének felépítésére.
A kazein azonban nem egy átlagos fehérje. Bár ez is elemeire bomlik szét, nem csak egy, hanem több elemből álló, azaz négy, öt vagy hét aminosavgyöngyöt alkotó láncolat jön létre belőle. Ezeket a kazeintöredékeket kazomorfinoknak nevezik – azaz kazeinből származó morfinszerű vegyületeknek. Ezek ugyanazon agyi receptorokhoz kapcsolódhatnak, amelyekhez a heroin és más kábítószerek.
Más szóval, a tejfehérjékben már beépült opiát (ópiumszerű) molekulákat találunk.
A sajtcsapda
Micsoda? Opiátok a tejtermékekben? Mi a fenét keresnek ott? — kérdezhetnéd meglepődve.
Nos, képzeld el, mi történne, ha egy borjú nem akarna szopni. Vagy ha egy csecsemőt nem érdekelné az anyatej. Nem lennének jó következményei a dolognak. Ezt azzal kerüli el a “természet”, hogy a fehérje, a zsír, a cukor és a hormonok mellett a tej opiátokat is tartalmaz, amelyek a szoptatásért megjutalmazzák a babát.
Láttad már egy jóllakott baba arcát? A csecsemő arcán egy nagyon intenzív kifejezés jelenik meg, mielőtt hirtelen álomba merülne. Természetesen belemagyarázhatjuk, hogy ez nem más, mint az anya és csecsemő közötti szoros kapocs szépsége. De a tény az, hogy az anyatej enyhe hatású drogot szállít a gyermeknek, bár egy kifejezetten jóindulatú és szeretetteljes céllal.
A tehéntej a borjúnak készült
Ha ez túl biológia-szagúnak hangzik, mondjuk inkább úgy, hogy a természet soha nem hagy olyan fontos dolgot a véletlenre, mint egy újszülött túlélése.
Az opiátok nyugtató hatásúak, és az agyat a dopamin felszabadítására ösztönzik, ami a jutalom és az öröm érzéséhez vezet.
Egy csésze tehéntej körülbelül 7,7 gramm fehérjét tartalmaz, amelynek nagyjából 80%-a kazein. Ezt a tejet például Cheddar sajtba koncentrálva a fehérjetartalom 7-szeresét kapjuk 56 grammra vetítve. A kazeinnek ez a legkoncentráltabb formája található meg a boltok polcain sorakozó termékekben.
Hívjuk ezeket a termékeket inkább tej-kokainnak. Ahogyan a kokaingyártók megtalálták a módját, hogy egy függőséget okozó drogot (kokaint) egy kifejezetten nagy függést kiváltóra (crack) alakítsanak át, ugyanígy a tejtermelők is megtalálták a módját, hogy magukhoz láncoljanak.
A középkorban a sajtgyártóknak fogalma sem volt arról, hogy a sajt koncentrálhatja a tej addiktív tulajdonságait. De a mai sajtipar mindent tud a sajt iránti vágyról és természetesen ki is használja ezeket. A lehető legtöbbet igyekszik megtenni azért, hogy kiváltsa a sajt iránti függőséget a sebezhető emberekben.
Ne ess bele a sajtcsapdába — próbáld ki a növényi alapú sajtokat és tejeket, hogy „tiszta” maradj!
