Miért nem akarunk tudomást venni arról, hogy a nagyipari állattartás világjárványokat okozhat?

A cikkben felkavaró képek találhatóak.

A COVID-19 tavalyi megjelenése idején hirtelen bekerült a köztudatba a zoonózis kifejezés. Világszerte elkezdett a mainstream média beszámolni arról, hogy sok más vírus – SARS, MERS, AIDS,  sertéspestis, madárinfluenza, kergemarhakór – mellett ez is az állatoktól származik, átterjedt az emberekre és jelentősen veszélybe sodorta az életünket.

Néhány hónappal később már az is kezdett kiderülni, hogy a patkósdenevérek lehetnek a “bűnösök”, de még mindig nem jöttünk rá (vagy nem akartunk), hogy valójában nem maga az állat volt a ludas, hanem a felelőtlen, etikátlan bánásmódunk az élővilággal. Köszönhetően az aktivisták kitartó munkájának, melyhez később csatlakoztak globális egészségügyi és környezetvédelmi szervezetek, egyre világosabbá vált, hogy a legnagyobb járványtani veszélyt a nagyipari állattartás jelenti.

De annak ellenére, hogy egyre több szó esett a problémáról, ráadásul a megoldásról is, valahogy mégsem ért el átütő sikert az igazság: feltehetően továbbra is állatokat akar enni az emberiség nagy része. Miért nem akarjuk észrevenni a számunkra kényelmetlen igazságot?

Dr. Hank Rothgerber, a Bellarmine Egyetem szociálpszichológia professzora – akinek kutatási területe az ember-állat kapcsolat az étkezési szokások tekintetében -, kifejtette, hogy meglepődve tapasztalta a nyilvánosság reakcióját a világjárványra. Állítása szerint egyetlen oka van annak, hogy nem akarunk beszélni és hallani a problémáról: a hús iránti függőségünk.

Az emberek ragaszkodnak a viselkedésükhöz, a szokásaikhoz, ami a húsevésre is igaz. Részben az élvezet miatt, amit nyújt, részben pedig amiatt, amit szimbolizál. Akik a leginkább ragaszkodnak a húshoz, nem szívesen fogadják be az információt [a húsevés és zoonótikus betegségek közötti kapcsolatáról]. Bármeddig elmennek, hogy meggyőzzék magukat, hogy ez az egész nem igaz.

Mindenhol megtörténik

A szakember szerint ilyenkor rendszeresen előfordul, hogy másokra mutogatunk, vagy azt gondoljuk, “itt ez nem történhet meg”, annak érdekében, hogy ne kelljen vállalni a felelősséget azért, mert mi is részesei vagyunk egy rendszernek vagy ideológiának.

Az amerikaiak (de a magyarok is szép számmal) rendszeresen mutogatnak a kínaiakra a “barbár szokásaik miatt”, pedig mindkét országban rendszeres visszaéléseket, állatkínzást és környezetrombolást fedeznek fel a hatóságok a farmokon és a vágóhidakon. A Nébih már idén is több vágóhidat bezáratott brutális körülmények és módszerek miatt.

Rothgerber azt is elmondta, hogy az emberek attól is függővé teszik álláspontjukat, hogy az milyen cselekvést követel meg. Például, ha egyetértünk abban, hogy az állatkínzás vagy a zoonótikus betegségek rosszak, de ezért le kell mondanunk a húsevésről, akkor gyakran inkább nem is vállaljuk fel az álláspontunkat és elnyomjuk azt magunkban, még ha tudjuk is, hogy ez volna az igazság. A könnyebb, elfogadottabb utat választjuk a helyes helyett, hogy megvédjük egónkat és a komfortzónánkon belül maradjunk.

Ami a kormányokat és a hatóságokat illeti, Rothgerber elmondása alapján rengeteg a mellébeszélés és az ígérgetés.

Higiéniáról és előkészületekről beszélnek, de nem igazán a megelőzésről. Rengeteg párbeszéd folyik a COVID-19 kapcsán, ám nagyon kevés szó esik arról, hogy hogyan előzzük meg a következő világjárványt.

Rengeteg, nagy elérésű médium ignorálja az egyértelmű tényeket, mert az esetleg kevesebb olvasót hozna, a tudomány egyértelműen megmutatja, mi a probléma és ebből következtethetnénk a legjobb megoldásra is.

Dr. David O. Wiebers, neurológus és Dr. Valery L. Feigin neurológiai és epidemiológiai professzor egyértelműen kijelentik az Animal Sentience-ben publikált “Mit mond az emberiségnek a COVID-19 krízis” nevű tanulmányukban, hogy az emberiség szokásai jelentősen hozzájárulnak a zoonózisok kialakulásához és elterjedéséhez.

Világosan fogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy a vadállatok fogyasztását, kereskedelmét és az élőállat piacokat végleg be kellene tiltani, valamint az állatok zsúfolt, nagyipari tartását is abba kell hagynunk.

A jelentés azt is kiemeli:

Jelentősen fejlődnünk kellene abban, hogy olyan fehérjeforrásokat fogyasszunk, amelyek biztonságosabbak az emberek számára, mint például a növényi húsalternatívák és a szintetikus húsok.

Bár a széles körben elérhető információ és a megoldás is egyértelmű, a többség még nem akarja elfogadni azt, ezzel növelve a veszélyt egy újabb világjárvány kialakulására. Dr. Rothgerber szerint több tanulmány és felmérés szükséges ahhoz, hogy jobban megismerjük, hogyan kommunikáljuk hatékonyabban a bizonyítékokat.

Egyelőre úgy tűnik, egy halálos világjárvány – vagy a továbbra is aktuális klímaváltozás – nem elég, hogy az emberekben felcsillanjon a gondolat, miszerint: valamit másképp kell csinálnunk.