Miért káros a bolygónkra nézve a haszonállatok etetése?

Hogyan is néz ki a legalapvetőbb tápláléklánc? Abból az energiából, amelyet a nap termel, fű nő, a növényevő állatok megeszik a füvet, a húsevők pedig a növényevőket. Igen… Pár száz éve még ez volt a helyzet. Most viszont a növényevőkön a haszonállatokat értjük, amelyeket az ember túlszaporított, hogy kielégítse saját fogyasztási igényeit.

A haszonállatok tulajdonképpen háziasított jószágok, amelyeket az ember az agráriumban elérendő céljai érdekében a tulajdonaként kezel. Az USA-ban a haszonállatok közé a következőket sorolják: szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és hal.

A nagyipari állattartásban nevelt állatok 99 százaléka ilyen állatokból áll. Mivel ezeket az állatokat tulajdonként kezelik, ezért nagy tömegben és nagyon hatékony eszközökkel nevelik őket.

A nagyüzemi állattartás megváltoztatja és tönkreteszi az eddig jól működő táplálékláncot, hiszen több növényevő állatot teremt, mint amennyi növény elérhető lenne (vagy amennyi föld természetes módon a növények élőhelyeként rendelkezésre állna), illetve több “ragadozót” is generál (akik jelen esetben az emberek).

A nagyüzemi állattartásnak egy sor hátrányos következménye van a környezetre nézve; üvegházhatású gázok nagy mennyiségű kibocsátása, extrém mértékű vízfelhasználás, a termőföldek túlzott mértékű igénybevétele, illetve a légszennyezés.

„Lehet ennél is rosszabb a helyzet?”- tehetnénk fel a kérdést… És lehet. Kiderült, hogy olyan mértékben módosítottuk a táplálékláncot, hogy már az a táplálék is károsítja a környezetet, amellyel a haszonállatokat etetjük. Ez nem csupán más állatokra jelent veszélyt, hanem az emberre is.

Tényleg füvet eszik a legtöbb haszonállat?

Amikor elképzelünk egy farmot, sokszor a gyerekkori könyveinkre emlékezünk vissza, arra a képre, amit ezek a regények mutattak nekünk; hatalmas zöld legelőkre, puha, fából készült kerítésre és vörösesbarna istállókra gondolunk.

Illetve emlékeinkből előjönnek az állatok is, akik vidáman szaladgálnak, legelnek és kapirgálnak a fűben. A média által sugárzott kép is megerősít minket ebben a gondolatban.

Nos, akkor miért kukoricával, szójával, búzával és más gabonákkal, ezek melléktermékeivel, továbbá más nagyüzemi farmokról származó állatok maradványaival, vagy éppen csirketrágyával etetjük őket? (És akkor még nem is említettem a hormonokat és antibiotikumokat.)

A kukorica és szója fehérjében gazdag takarmány, amely segítségével az állatok gyorsabban elérik a vágósúlyt, továbbá a kormányzati támogatásoknak köszönhetően a többi alternatívához képest sokkal olcsóbbak.

Az USA-ban a megtermelt szója 47 százalékát, illetve a kukorica 60 százalékát a nagyüzemi farmokon nevelt állatok fogyasztják el. Főként a kukoricatermelés bizonyult hatékonynak, mivel ez a növény nem annyira érzékeny a környezeti változásokra.

Haszonállatok etetése

A legtöbb haszonállat, különösen a szarvasmarha, kecske, juh és más kérődző állatok természetes tápláléka nem a fű? Meg különben is… kit érdekel a haszonállatok egészsége? Hát a nagyüzemi állattartókat biztosan nem. Főleg azért sem, mert ha elkezdené őket foglalkoztatni az általuk tartott állatok jóléte, akkor emiatt kevesebb profitot tudnának realizálni. Olcsóbb és hatékonyabb az állatokat kukoricából és szójából készült keverékkel tömni, mint megengedni számukra azt, hogy szabadon a legelőn töltsék az idejüket.

Látva, hogy a nagyüzemi állattartásban tevékenykedő vállalatok a saját állataik egészségével sem törődnek, nem várhatjuk el, hogy a környezetvédelem érdekelje őket. De csupán azért, mert nekik nem áll érdekükben környezettudatosnak lenni, nem jelenti azt, hogy nekünk is homokba kell dugnunk a fejünket.

A túlélésünk függ attól, hogy mennyire védjük meg a természetet, még akkor is, ha nagyüzemi állattartás és a nyugati ember által követett húscentrikus diéta ezt egyre nehezebbé teszi, hiszen annak érdekében, hogy a földön élő több milliárd haszonállatot felhízlalják, a vállalatok esőerdőket vágatnak ki, hogy legyen elég terület a kukoricatermelésnek (is).

Körülbelül a művelhető földek 33 százalékát használják ma arra, hogy azokon haszonállatok számára termeljenek élelmet.

És azok a növények, amelyekkel a vállalatok a haszonállatokat etetik, szintúgy nem mondhatóak környezetbarátnak. Vessünk egy pillantást arra, hogy a haszonállatokkal etetett takarmány hogyan károsítja a környezetet:

Kukorica

• A kukorica a kormányzati támogatás miatt egy hihetetlenül túltenyészett takarmánynövény; csak az USA-ban 97 millió hold (392 545 072 972 m²) földön termelik – ez tulajdonképpen akkora terület, mint maga Kalifornia állam. Sőt, a kukoricatermelés több földet vesz igénybe, mint bármely más növény termelése az USA-ban. A kukorica az USA élelmiszertermelésének 1/3-át teszi ki a calorie content kutatása alapján.
• A kukoricát hatalmas monokultúrákban tenyészik, amely azt jelenti, hogy csak egyféle növényt termelnek az adott földterületen hosszú ideig. Az ilyen módon termelt kukorica nem ellenálló a fertőzésekkel szemben. Továbbá annak érdekében, hogy nagyüzemi szinten lehessen előállítani nagy mennyiségű, tápanyagban gazdag kukoricát a haszonállatok számára, több nitrogén alapú műtrágya és rovarirtó szükséges, mint más gabonák esetében. El tudod hinni, hogy minden évben több mint 6 millió tonna nitrogént használnak fel a műtrágyához? Továbbá a kukoricatermelés csökkenti a talaj termőképességét, így a földet alkalmatlanná teszi arra, hogy más növény megteremjen rajta.
• A műtrágya, amelyet a kukoricatermeléshez használnak, beszivárog a tavakba, a folyókba és patakokba és az óceánokba, ami ezek elalgásodását okozza, ez pedig kimeríti a víz oxigéntartalmát. Így úgynevezett „halott zónák” jönnek létre azokon a területeken, ahol kevés az oxigén. Ez a vízi élővilág pusztulásához vezet.
• A génmódosított kukorica (amelyet Bt. corn-nak is neveznek) toxikus anyagokat tartalmaz, amelynek célja, hogy a kártékony rovarokat megölje. Így amikor ennek a növénynek a pollenje, vagy bármilyen más része a folyókba, tavakba vagy tengerekbe kerül, az hatást gyakorol az ökoszisztéma rovarállományára is. Mivel a rovarok fontos részét képezik a vízi táplálékláncnak, így ez sok más fajt is veszélybe sodor. Todd Royer – aki az Indianai Egyetem társprofesszora és kutatója – a következő álláspontot fogalmazta meg;

„Ha az a célunk, hogy egészségesen funkcionáló ökoszisztémában éljünk, akkor az élővilág minden egyes szintjét meg kell védenünk. A vízi ökoszisztéma pedig olyan nélkülözhetetlen eleme a természetnek, amelytől nagyban függünk.”

• Érdekel a föld édesvízkészlete? A kukoricaföldeken minden nap komoly mennyiségű vizet használnak el; csak az USA-ban több mint  23 milliárd liter tiszta ivóvizet minden nap.
• Tudod, hogy melyik gabonaféle teszi ki a legnagyobb részt a világkereskedelemben? Eltaláltad, a kukorica. És a nagyobb mennyiségben állatok etetésére használják fel. Az USA a legnagyobb kukoricatermelő és exportőr a világon. Egy hold kukorica termelése és disztribúciója körülbelül 227 liter üzemanyagot vesz igénybe.

Szójabab

• Az 1960-as években a hús, tejtermékek és tojás iránti kereslet megnövekedésével párhuzamosan növekedett a szójabab termelése is, hiszen ki kellett elégíteni a piac magas fehérjetartalmú és olcsó állati takarmány iránti keresletét. Hasonlóan a kukoricához, a tömeges szójatermelés során is monokultúrák jönnek létre, továbbá ennek a növénynek a termelése is erősen függ a műtárgyától és a rovarirtószerektől. Vicces, hogy az az ország, amely egykor fontos ökoszisztémákat védelmezett olyan országokban, mint Argentína vagy Brazília, most tehetetlen a szójatermelés talajrombolása ellen.
• 2000-ben több mint 34 millió kg gyomirtót használtak fel az USA-ban a szójatermeléshez az USDA szerint. Mivel sajnos az állati takarmány iránti kereslet nő, így a kémiai rovarirtószerek iránti kereslet is folyamatosan növekszik majd.
• A környezet számára további hatalmas veszteséget jelentenek azok az erdőirtások, amelyeket annak érdekében végeznek, hogy további területeket használhassanak fel szójatermesztésre. Az erdőirtás az ember okozta üvegházhatású gázok kb. 15-20 százalékáért felelős és nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez. Mivel az esőerdők minden tápanyagukat élő anyagban tárolják, így ezek elégetése hatalmas mennyiségű széndioxidot szabadít fel. Brazíliában például az esőerdők égetése során több mint 473 millió tonna széndioxid szabadult fel csupán azért, hogy szójaültetvényeknek nyerjenek területet.
• A szójababok termelését talajerózióra hajlamos földeken végzik, így annak érdekében, hogy ellenállóvá váljon, talajtömörítést hajtanak rajta végre. Ez azonban kimeríti a talaj tápanyagkészletét és az így elveszíti értékét. Az 1990-es évek végén, több mint 100 ezer hektár bolíviai föld vált elhagyatottá azért, mert olyan mértékben károsodtak a szójatermeléstől.
• A szójabab termelése is rengeteg vizet igényel. Több mint 2000 liter víz szükséges ahhoz, hogy alig 1 kg szójababot megtermeljünk.

Mit együnk, ha nem akarjuk támogatni az állattenyésztést és a szójababtermelést?

Bár feltételezhetnénk, hogy sokkal etikusabb és fenntarthatóbb fűvel etetett haszonállatokat fogyasztanunk, a helyzet ennél bonyolultabb. A valóságban a „fűvel etetett” haszonállatokat is szójával és kukoricával és más takarmánynövényekkel hizlalják fel.

Talán a következő példával lehet a leginkább érzékeltetni, hogy mennyire káros a környezet számára az állattartás; az összes földterület (tehát nem csupán a művelhető földek) 45 százalékán és az USA földjeinek 41 százalékán a haszonállatok számára termesztenek takarmánynövényeket.

Szerencsére lehetőségünk van arra, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat úgy, hogy csökkentjük, vagy teljesen megszüntetjük az állati termékek iránti keresletünket. Ha változtatsz a fogyasztási szokásaidon, az nem csupán a környezet, de az egészséged számára is előnyös lehet.

A Prove.hu csapata hisz abban, hogy tudatos fogyasztói döntésekkel, az étkezési szokásaink megváltoztatásával hatalmunkban áll a mostani élelmiszeripari eljárásokat megszüntetni, esélyt adni a különböző fajoknak a túlélésre és kikövezni az utat egy fenntartható jövő felé.

Azzal, hogy több növényi alapú ételt fogyasztasz, drasztikusan csökkentheted az ökológiai lábnyomodat, megspórolhatsz rengeteg vizet és segítesz abban, hogy az életünkhöz nélkülözhetetlen gabonával ne a haszonállatokat, hanem az embereket etessék. A növényi ételek hatalmas választéka miatt pedig sosem volt könnyebb etikus fogyasztói döntéseket hozni, mint a mai korban.