A luxuscikkekre tulajdonképpen semmi szükségünk. Selyem nélkül is lehet élni örömteli és hasznos életet, de vannak, akik nem így gondolják. Emellett a selyem előállítása is jó üzletet jelent, hiába kell ezért több milliárd élőlénynek elpusztulnia.
Ha valaha is viseltél selyemsálat, akkor a selyemhernyó-tenyésztésnek köszönheted a hasznát. Ám mielőtt a nyakad köré tekersz egy ilyen kendőt, nem árt tudnod, hogy mindössze 1 kilogramm selyem előállításához körülbelül 6600 selyemhernyót ölnek meg.
A selyemhernyó az eperfában fészkel, és életciklusa részeként egy hosszú, összefüggő szálból álló gubót hoz létre. A gazdák ezután forró levegővel vagy forró vízzel megölik a rovart, eltávolítják a testét, és kitekerik a fonalat. A szálak feldolgozás és kezelés után selyemfonallá válnak.
A selymet 5000 éve állítják elő, és ez a luxuscikk világszerte népszerű. Kína és India adja a világ selyemtermelésének több mint 98 százalékát. A selyem előállításához évente legalább 420 milliárd-1 billió selyemhernyót ölnek meg.
A selyemgyártás folyamata
A selyemgyártás során a nőnemű és hímnemű selyemhernyókat tenyésztés céljából kiválasztják, a megtermékenyítés után a hím egyedektől pedig egyszerűen megszabadulnak. A peték lerakása után a nőstény hernyókat megölik, majd a petéket ellenőrzik, hogy egészségesek-e, és ha betegséget vélnek felfedezni, megsemmisítik őket.
A bábozódás közben a hernyó lepkévé válik, majd amikor a folyamat befejeződik, a bábon egy kis lyukat csinál, és ezen keresztül kirepül. A selyemgyártás szempontjából ez előnytelen, mivel a selyemszál ezáltal sérül.
Éppen ezért a gyártók elpusztítják a hernyót a bábon belül, még mielőtt lepkévé változna. Ezt úgy teszik, hogy megsütik egy sütőhöz hasonlító eszközben, vagy forró vízbe dobják őket. Néhány országban az így megölt hernyókat a helyi lakosság elfogyasztja, de többségüket Európába szállítják hajóval, ahol állateledelként használják fel őket.
Bár minden egyes hernyó hosszú selyemszálat állít elő, mégis több ezer hernyóra van szükség egy kis darab selyem előállításához: körülbelül 6600 hernyó kell egyetlen kilogramm selyem gyártásához.
2003-ban készültek az első tanulmányok, amelyek azt bizonyítják, a rovarok éreznek szenvedést és fájdalmat. A legújabb kutatások pedig egyre inkább alátámasztják, hogy az emberi fájdalomérzékeléshez hasonló a rovaroké, és akár a sérülés után még sok ideig krónikus típusú fájdalmat is éreznek. A selyem előállítása tehát egyáltalán nem mondható kegyetlenségmentesnek.
Emberi jogok
A selyemgyártás nemcsak az állatok szenvedését vonja maga után, hanem az emberekét is: Indiában rabszolga- és gyermekmunkához köthető a selyemgyártás.
Indiában egy átlagos selyemmunkás kevesebb mint napi 3 dollárt kap – ez csekély kompenzáció egy olyan iparágért, amelynek becsült értéke világszerte meghaladja a 14 milliárd dollárt.
A felnőttek és gyerekek keze egyaránt tönkremegy, mivel egész nap forró vízbe nyúlnak, hogy elválasszák a bábtól a selymet, és sokszor meg is vágják a kezüket, ezzel napi szinten vérző sebeket okozva. Indiában bérbe adják az akár ötéves gyerekeket a selyemgyáraknak és sok esetben napi 12 órás munkára kényszerítik őket.
„Békés selyem” nem létezik
A „békés selyemhez” állítólag csak olyan gubókat használnak fel, amelyekből a lepke már kikelt, így a gyártási folyamatot állatbarátként népszerűsítették, hiszen nem jár a selyemhernyó megölésével.
Azonban az ezekből a gubókból kikelő lepkék többsége nem repülőképes, és azonnal elpusztul. Ez annak tudható be, hogy a leggyakrabban használt hernyó, a Bombyx mori testét természetellenesen nagyra tenyésztették: a feje és a szája akkora lesz, hogy táplálkozni sem tud rendesen.
Másfelől, gazdasági szempontból is sokan kritizálják a „békés selymet”, mivel sokkal több selyemhernyóra van szükség ahhoz, hogy a hagyományos selyemmel megegyező mennyiségű selymet állítsanak elő, a szakadás miatt kevesebb gubó tekerhető fel.
Sok selyemáru kap állat- és környezetbarát címkét, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ténylegesen humánusabb módon készültek, mint a hagyományos selymek.
Konklúzió
A selyemtermesztés sürgető ember- és állatjóléti problémákat vet fel, amelyekkel foglalkozni kell. Szerencsére számos állatbarát selyemalternatíva áll rendelkezésre, mint például a nylon, a poliészter, a tencel és a műselyem.
Érdemes a kozmetikai cikkekre is figyelni, a selymet ugyanis nemcsak ruhakészítéshez használják, hanem arckrémek és egyéb kozmetikumok alkotórészei is. Az összetevők közt leggyakrabban úgy szerepel, mint „hidrolyzed silk”, de bármilyen más szó, ami „silk”-re végződik, rá utal.
