Most olvasott cikk
Mi a baj a tollból és pehelyből készült termékekkel? – A divatipar káros hatásai 6. rész

Mi a baj a tollból és pehelyből készült termékekkel? – A divatipar káros hatásai 6. rész

Akárhogy is nézzük, a divatiparhoz rengeteg vér tapad. Itt vannak például a tollal tömött dzsekik, kabátok, melyek oly sikkesek manapság az exkluzivitást kihangsúlyozó márkajelzésekkel a vállukon. De bárki elhiszi, hogy ezek előállításához nem kell szenvednie egy madárnak sem? Vagy kellemetlen még csak gondolni is erre?

Egy tollal kitömött kabát vagy paplan elkészítése csak akkor lenne teljesen kegyetlenségtől mentes, ha a madarak elhullajtott tollait gyűjtenék hozzá össze. De mivel az túl hosszadalmas és a végeredmény nem is annyira puha, így inkább kitépik a még élő szárnyasok tollait. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha évente többször is véresre tépnék a fejbőrünket, erőszakosan megszabadítva minket a hajunktól. Elég rosszul hangzik nem? Pedig külön iparág is épült a tollfosztásra!

Madarak milliói, különösen a libák és a kacsák a legnagyobb elszenvedői ennek az iparágnak. A ruházati cikkekhez és paplanokhoz használt pehelypaplan előállításához szükséges tollat gyakran az élő állatokból tépik ki, mivel ez jobb minőségű tollat eredményez, mint a már halott madarak tolla.

A legtöbb pehely olyan madaraktól származik, amelyek a hús- és libamájipar áldozatául estek. Elektromos kábítás után a kacsák és libák torkát elvágják, majd leforrázzák őket, hogy eltávolítsák a nagy tollakat. Néha a madarak még eszméletüknél vannak, amikor a forró vízzel teli tartályokba dobják őket.

A világ pehely- és tolltermelésének 80 százaléka Kínában zajlik, azonban a legtöbb európai pehely Magyarországról származik.

Erőszak a profitért

Sokan azt hiszik, hogy a madarak butácska élőlények, akik azt sem tudják, mi történik velük. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnek. A madarak érzékeny és érző állatok. A ludak például egy életre választanak társat, és gyászolják halálukat. A kacsák fel-le billegtetik a fejüket, ha boldogok, és szeretnek társaságban lenni. Ők is ugyanúgy éreznek, mint bármely más élőlény a világon.

A toll- és pehely előállításakor azonban rettenetes kínokat kell megélniük. Egyes esetekben ugyanis a kacsák és libák tollát – érzéstelenítés nélkül – az élő állatból tépik ki azért, hogy az visszanőjön és megismételhessék a folyamatot. Ez a bőrük felszakadásával jár, és a tartós fájdalom miatt a testtartásuk deformálódik, például a szárnyaik lógását okozza. A madarak fájdalmukban felkiáltanak a folyamat során és az is gyakori, hogy a súlyos sérülések következtében meghalnak.

A kopasztás során durván lefogják a madarakat és ez gyakran vezet olyan sérülésekhez, mint a csontjaik eltörése vagy kificamítása, de olyan is előfordul, hogy megfulladnak a folyamat során, mikor megpróbálnak elmenekülni a szorításból.

A PETA titkos videófelvételeket szerzett arról, hogy magyarországi dolgozók ökölnyi tollat tépnek ki az élő libákból, közben véres, tátongó sebeket okozva, amelyeket durván, érzéstelenítés nélkül varrnak össze. Az egyik dolgozót lefotózták, amint egy liba nyakán ül, hogy megakadályozza, hogy az eljárás során megszökjön.

Minden madárból hathetente akár 140 g tollat és pehelyt is kitépnek, tízhetes koruktól kezdve egészen négyéves korukig. A tollak kitépése jelentős fájdalmat és szenvedést okoz nekik. A csirkék szívverését és viselkedését vizsgáló egyik tanulmány szerint „a tollak eltávolítása fájdalmas a madarak számára”. Egy másik, magyar tanulmány pedig megállapította, hogy egyes libák vércukorszintje majdnem megduplázódott (ami a súlyos stressz tünete) a kopasztás során.

A toll- és pehelytermelés szorosan összefonódik a libamáj előállításával

A libatömés egy olyan módszer, amit azért csinálnak, hogy előállítsák a libamájat, más néven foie gras-t. Ez egy ínyencségnek számító étel, ám az állatoknak ehhez sokat kell szenvedniük.

A tömés során a libák torkán kézzel vagy gép segítségével nyomják le az ételt. Az ilyen farmokon élő madarakról dokumentálták, hogy saját hányásukba fulladtak bele.

A tollipar szorosan összefonódik a libamájiparral, mivel az élelmezési céllal madarakat tenyésztő gazdák a toll eladásával extraprofitra tehetnek szert. Így tollból készült termékek vásárlása esetén a libamáj- és húsipar kegyetlenkedéseit is támogathatjuk.

Létezik kegyetlenségmentes tollpehely?

A világ pehely- és tolltermelésének 80 százaléka Kínából származik, ahol nincsenek az állatok elleni erőszakot tiltó országos törvények.

Világszerte, többek között Ausztráliában, Amerikában és az Egyesült Királyságban a haszonállatokra vonatkozó legtöbb vagy minden állatvédelmi jogszabály alól kivételt képeznek, így a legtöbb kegyetlenkedés teljesen legális, ha azt a jövedelmező iparágak számára „szükségesnek” ítélik.

Az olyan szabványok, mint a Responsible Down Standard (RDS; magyarul: Felelős Madártoll Szabályozás) azt állítják, hogy olyan gazdaságokból származó pehelytollakat tanúsítanak, amelyek „tiszteletben tartják a kacsákkal és libákkal való kíméletes bánásmódot”, és nem okoznak szükségtelenül nagy kárt az állatoknak.

Néhány vállalatnál azonban, amely azt állítja magáról, hogy RDS-tanúsítványt kapott, továbbra is élve kopasztják a kacsákat és libákat.

A PETA az RDS-tanúsítvánnyal rendelkező libafarmok után nyomozott, és kiderült, hogy a libákat tompa baltával fejezik le, miközben teljesen eszméletüknél vannak. Bár a tanúsítási program előírja, hogy „a víziszárnyasokat el kell kábítani, majd le kell ölni, mielőtt visszanyernék az eszméletüket”, az egyik farmon a libák semmilyen fájdalomcsillapítást nem kaptak, és nem kábították el őket, mielőtt a nyakukat kifeszítették, és többször fejszével lefejezték.

Ráadásul az RDS-ellenőrzésekre csak évente egyszer kerül sor, és azokat előre bejelentik.

Milyen negatív környezeti hatásokkal jár együtt a toll és a pehely termelése?

Mint minden állattenyésztésnek, a kacsa- és libatenyésztésnek is komoly negatív környezeti hatásai vannak.

Eutrofizáció

A kacsákkal és libákkal teli üzemeknek jelentős a tápanyagszennyezése, és hatalmas mennyiségű, foszforban gazdag ürülék szivároghat a vízfolyásokba, ami a felszíni vizek eutrofizációjának elsődleges oka.

Az eutrofizáció a víz túlzott tápanyag- és ásványianyag-dúsulása, ami túlzott algásodáshoz vezet. Ennek eredményeképpen a víz oxigénhiányos lehet, ami „holt zónákat” okozhat, és elpusztítja a vízi élővilágot.

Egészségügyi kockázatok

A libák és kacsák vágóhídjain keletkező szennyvíz egészségügyi kockázatot jelent a környező közösségek számára.

Egy baromfivágóhíd, amelyet végül a Food and Water Watch beperelt, annyi szennyvizet, trágyát, belsőséget és vért öntött ki, hogy a környező területen élő embereknél gyomor- és bélrendszeri megbetegedéseket, születési rendellenességeket, epilepsziát és még vetéléseket is regisztráltak. Továbbá a vágóhídhoz közeli házak kútvize veszélyes nitrátszintet mutatott, amelyről köztudott, hogy növeli a rák egyes formáinak kockázatát.

Léteznek-e etikus alternatívák?

Nyilván a legjobb az, ha nem vásárolunk tollal és pehellyel tömött termékeket. A szintetikus anyaggal bélelt kabát, paplan vagy párna is lehet legalább olyan kényelmes számunkra. A mai technológiai innovációval a leghidegebb éghajlaton is melegen maradhatunk anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk értékrendünkkel. Léteznek anyagok, amelyek mentesek az állatkínzástól, és minimális környezeti terheléssel járnak.

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.