Mexikó állítja elő a világon a legtöbb sertéshúst. A disznótelepekről származó gyógyszermaradványok, hormonok és ürülék azonban rendkívüli mértékben szennyezik a helyi ökoszisztémákat és a lakosságot.
Mexikó fedezi a világ sertéshúsellátásának jelentős részét. A Yucatán-félszigeten több mint kétszázra tehető a „megafarmok”, azaz hatalmas nagyipari telepek száma. A helyiek szerint a telepekről a környező területekre kerülő szennyező anyagok tönkreteszik a környezetet.
Amikor 2017-ben megnyitott egy sertéstelep a yucatáni Sitilpech kisvárosában, a helyieknek először az ürülékszag tűnt fel – írja a The Guardian.
Ezután pedig az, hogy a fák a következő évben nem hoztak gyümölcsöt, a leveleiket pedig fekete foltok kezdték borítani. A víz pedig, amit a kútból merítettek, kellemetlen, erőteljes bűzt kezdett árasztani.
„Korábban azt a vizet használtuk mindenhez: főzéshez, ittunk belőle, fürödtünk benne. Most már az állatoknak se tudjuk odaadni. A csirkéknek is tisztított vizet kell adnunk, különben hasmenést kapnak” – mondta a The Guardiannek egy helyi lakos.
A retek soványka, a koriander gyakran elsárgul. Ez mindig is egy csendes kisváros volt, és jó volt itt az életünk, amíg az a farm be nem indult.
Sorra bukkannak fel a megafarmok
A kisvárosi sertéstelep egy azon 500 és 800 közé tehető telep közül, ami a Yucatán-félszigeten az utóbbi húsz évben felbukkant, gyakran a létfontosságú zöldfolyosóként funkcionáló yucatáni erdő kellős közepén. A „megafarmok” akár ötvenezer disznót is tarthatnak egyszerre rendkívül zsúfolt körülmények között, ami természetesen rengeteg salakanyag keletkezésével jár. Az ürülék, antibiotikumok és hormonok az apró karámok alól kiszivárognak, majd a trópusi hőség kiszárítja őket a teljesen nyitott tározókban.
Az esős időszakban az ürüléket a locsolórendszeren keresztül juttatják ki. Ez aztán beszivárog a porózus mészköves vízgyűjtőbe – a helyiek szerint, aki csak beleiszik a csapvízbe, megbetegszik. A biodiverzitásra pedig egyenesen katasztrofális hatással jár a szennyezés.
Lourdes Medina Carrillo, egy helyi környezetvédelmi ügyvéd 800-ra becsüli a yucatáni sertésfarmok számát. Ezeknek több mint 90 százaléka nem rendelkezik sem környezetvédelmi, sem a földhasználat megváltoztatásához szükséges engedélyekkel. Emellett nem történt a telepek felhúzása előtt semmiféle konzultáció az őslakos közösséggel.
Egy család beszámolója szerint csak tehetetlenül nézték, ahogyan egy sertéstelep a környékükön felbukkant, és azokat a fákat kezdték el miatta kivágni, amelyek a helyi közösség számára elengedhetetlenek a méhészethez.
Több mint százéves fákat vágtak ki, pont azokat, amikre a szárazság idején a legnagyobb szükségünk van.
Egy latin-amerikai nőjogi szervezet, a MIRA szerint a telepek közül több mint 220, ami a megafarmok kategóriájába sorolható. Ezek működése tönkreteszi a vízkészleteket, a hagyományos mezőgazdaságot, az élelmiszer-önrendelkezést, és elveszi a területi kontrollt a helyi közösségektől.
„Ez az ipar az exporton alapszik, a működését pedig a természetes erőforrások kizsákmányolásával és az őslakosok elnyomásával tartja fenn. Mindeközben a bizonytalan foglalkoztatással biztosítja az alacsony működési költségeket. Ezek a felgyorsult és intenzív társadalmi-környezeti hatások a helyi maja közösségek ellenállását az utóbbi időben nagymértékben fokozták” – írta tavaly júniusban a szervezet.
A szennyezés bizonyított, a működést nem állítják le
A sertésipar azután kapott igazán erőre a régióban, hogy a 2000-es évek elején az amerikai egészségügyi hatóságok Yucatánt sertéspestistől mentes területté nyilvánították, és levették a sertéshúsról az exportkorlátozásokat.
Tavaly év elején a környezetvédelmi minisztérium vizsgálata alapján a víztározók a yucatáni farmok körül nitrogén- és foszfortelítettek voltak a disznóürülék miatt. Mintavételek alapján pedig az ivóvíz E. colival és egyéb baktériumokkal volt szennyezett. A helyiek ezt követően tömeges tüntetéseket is szerveztek az ipar ellen, amit elmondásuk szerint a rendőrök erőszakkal és megfélemlítéssel állítottak le, és bántalmazták a tüntetésen részt vevőket.
A Kekén nevű helyi sertésóriás szóvivője szerint az általuk előállított disznóhús rendkívül magas minőségű, valamint hangsúlyozta, hogy a cég a régió egyik legnagyobb munkaadója, és a maja közösségeket is támogatja a mezőgazdaságban.
A hatóságok tavaly júniusban 26 sertéstelepet büntettek meg a félszigeten, amiért működésükkel megsértették a környezetvédelmi törvényeket. Ennek ellenére a tevékenység nem hagyott jelentős mértékben alább a szektorban, bár kisebb sikerek elkönyvelhetők a maja őslakosok javára. Győzelemmel zárult ugyanis az egyik jogvita, amit az őslakosok a Kekén egyik, 48 ezer sertést számláló telepe ellen indítottak.
