A veganizmus elmúlt években tapasztalt térhódításával párhuzamosan egyre több dokumentumfilm is készült, amelyek rávilágítanak arra, hogy miért kellene felhagynunk az állatok fogyasztásával. Ezzel szinte egyidejűleg a hús a mai éghajlati kultúrharcok központi témájává vált, ami azt jelenti, hogy az állati termékekkel kapcsolatos beszélgetések egyre hevesebb reakciókat váltanak ki.
A Reducetarian Productions új dokumentumfilmje, a Meat Me Halfway ezt a kialakult helyzetet igyekszik enyhíteni. A dokumentumfilm a vegánok és a húsevők közötti közös pontok megtalálására tett kísérletével egy jobb élelmezési rendszer alapjait fekteti le, bár a semlegességre való törekvés miatt a film néhányszor megbicsaklik.
Más, a húsfogyasztásra fókuszáló dokumentumfilmekhez hasonlóan a Meat Me Halfway sem riad vissza a szükséges következtetéstől: az állattenyésztés az egyik legpusztítóbb iparág a bolygón. De azt is elismeri, hogy az emberiség teljes átállása növényi alapú étrendre vagy a vegán szemléletmód megértése a közeljövőben még valószínűtlen. A Meat Me Halfway megoldása az, hogy ha már tökéletesen nem megy, legalább csináljuk valahogy: a kevesebb húsfogyasztás is egy lépés.
Brian Kateman, a Reducetarian Productions vezetője úgy fogalmazott:
“Jobb, ha az átlagemberek kicsit csökkentik a húsfogyasztásukat, mintha kevés, de elkötelezett embert rávennénk, hogy váljon vegánná vagy vegetáriánussá.”
Hosszasan tárgyalja az állattenyésztéssel kapcsolatos fenntarthatósági kérdéseket, valamint olyan témákat, mint az antibiotikumrezisztencia. Bár a film környezetvédelmi szempontból elég meggyőző érveket hoz fel a túlzott húsfogyasztás ellen, van egy nagy hátránya: a szén-dioxid-kibocsátás került középpontba, pedig nem csupán ennyi a gond az állattenyésztéssel.
A biodiverzitás csökkenése, a nagy mértékű földhasználat, valamint a vízpazarlás- és szennyezés is hozzátartozik a teljes képhez, amiben szintén dobogós helyet foglal el az állattenyésztés. Amikor a környezet pusztulására gondolunk, gyakran olajvállalatokra, bankokra, politikusokra mutatunk rá, pedig az erdőirtásokat, különböző szennyezéseket, fajok tömeges kihalását elsősorban a hús- és tejipar okozza.
A készítők törekvése, hogy “független és semleges” legyen, több helyen is ellentmondásokat szül: az egyik megható jelenetben Kateman szemeiből könnyeket csal ki a teherautón visítozó sertések látványa, melyet boldog malacos képpel takarnak el, ugyanakkor néhány jelenettel később már regeneratív gazdálkodást javasol, mint “jobb húsforrás”. Ha eltekintünk egy pillanatra az etikai aggályoktól, és a regeneratív gazdálkodást helyezzük górcső alá, a következőket láthatjuk:
A White Oaks Pastures munkatársa, Will Harris III által említett, szakértői értékelésen alapuló tudományos eredmények szerint a regeneratív gazdálkodáshoz 2,5-szer több földterületre van szükség, mint a jelenlegi nagyipari állattenyésztéshez.
Azzal, hogy a filmben szerepel a regeneratív gazdálkodás, és azt sugallja, hogy ez egy ésszerű megoldás, amely lehetővé tenné, hogy továbbra is “pulykát fogyasszunk hálaadáskor”, elveti az egyik fő üzenetét: azt, hogy környezetvédelmi okokból csökkenteni kell a húsfogyasztást. Szerencsére az alternatív, növényi alapú fehérjék alapos vizsgálata azt mutatja, hogy a film hajlandó az állattenyésztésen kívüli más megoldásokat is megvizsgálni, ami az utolsó pillanatokban megmenti a helyzetet.
A film ugyanakkor nagyon érdekes tanulsággal is szolgál: Kateman családja jól láthatóan nem támogatja a “zöld” felfogást és életmódot – apja megkérdőjelezi a klímakrízist, míg anyja szabályosan irtózik a guacamole gondolatától, Kateman mégsem borítja rájuk az asztalt. Ehelyett türelmes velük és megpróbálja megérteni a mögöttes indokokat. Ez olyasvalami, amit mindenkinek érdemes elsajátítania, ha hatékonyabban szeretne érvelni saját hitvallása mellett.
Mivel a Meat Me Halfway a nézetek, témák és ötletek széles skáláját érinti, a vegánoktól a húsevőkig terjedő spektrumon mindenki számára van itt valami. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy minden nézőpontot felsorakoztat, ezért nem nevezhető “vegán propagandának” és “anti-vegán” alkotásnak sem.
A kérdés már csak az, hogy a jelenlegi klímakrízis, a gyilkos világjárványok és borzalmas állatkínzás leleplezések idején érdemes-e még apró lépéseket tenni, vagy a radikális megoldások mentenek meg minket önmagunktól.
A Meat Me Halfway az alábbi linken megvásárolható és streamelhető.
