Művészeti szintre emelte Kánya Tamás a mókus- és madáretetést a budakalászi erdőben. Aprócska várost épített fel, amelyet Manófalva névre keresztelt. A land art művész először a saját örömére és az állatok kedvében járva kezdte összeállítani az erdei tündérvilágot, majd örömmel látta, hogy alkotása sokakat vonz ki a természetbe. A Manófalva látogatására érkező tömeg azonban az állatokat sokszor inkább elriasztja.
Izgalmas erdei installáció várja azokat, akik az ártéri részen sétálnak. A budakalászi Ebihal büfétől 300 métert kell haladni a kerékpárúton Szentendre felé, így lelhető fel az az aprócska város, amelyet Kánya Tamás épített. A művész alapvetően az úgynevezett land art művészeti irányzatot képviseli. Ez azt jelenti, hogy a természetben, természetes elemek felhasználásával alkot. Állatbarátok számára is érdekes alkotása Manófalva, amely a madár- és mókusetetésre is alkalmas.
„Felépítettem télre megint a budakalászi ártéri erdőben a madaraknak és mókusoknak a kis városukat. Rengeteg kis ajtóval, ablakkal, hidakkal, létrákkal, erkélyekkel, lépcsőkkel, hintával. Taplógombából, fakéregből és gledícsiából háztetőket készítettem, fűzfavesszőből pedig kerítéseket fontam. A csúcsos tetőket narancseperrel díszítettem. Felhasználtam még vadgesztenyét, kacsakövet, apró kavicsot, kagylót és rengeteg uszadékfát, ami most bőven akad. Mivel az árvíz elvitt mindent, teljesen elölről kellett kezdenem” – írta Kánya Tamás Facebookon.
Először tavaly október-november tájékán készítettem el Manófalvát. Akkor több árvíz is volt, többször is újra kellett építeni. Decemberre készült el egy olyan szintű város, mint ami most is látható, és karácsonyig egyben is maradt, akkor vitte el a víz először
– nyilatkozta a művész a Prove-nak.
Elárulta, már akkor is sokan érdeklődtek Manófalva iránt, most azonban még annál is több a látogató – a nagyobb hírverésnek köszönhetően.
„A magam örömére kezdtem készíteni ezt az installációt, az már csak hab a tortán, ha ezzel örömet szerzek az arra járóknak is. Harmadrészt pedig az állatokért is teszem. Kirakhattam volna persze nekik ételt kis kosarakban is, de így azért mégiscsak látványosabb, és kicsábítom ezzel az összeállítással az embereket is a természetbe.”
Manófalva állatlátogatói is reagálnak a tömegre
Kánya Tamás arról is mesélt, hogy folyamatosan kapja a pozitív visszajelzéseket, sokan vannak azok is, akik a helyszínen felismerik őt, és beszélgetést kezdeményeznek. Úgy látja, elsősorban idősebbek és kisgyerekes családok látogatják Manófalvát.
Aki kíváncsi Manófalvára, azt érdekli egyrészt ez a mesevilág, amit megalkottam; másrészt pedig az állatvilág – a madarak és a mókusok – is. Utóbbi mostanában időnként problémás, mivel az állatok is érzékelik, ha nagyobb a tömeg, és olyankor inkább távol maradnak. Hétvégén látszik ez leginkább, amikor folyamatosan, egymást váltva ott van nagyjából harminc ember. Hétközben ezzel szemben, amikor kevesebb az érdeklődő, tele van madárral és mókussal
– mondta.
Mókusokon kívül leggyakrabban cinkét, barátcinegét, csuszkát, fakopáncsot, ökörszemet, időnként vörösbegyet lát Manófalván.
Hangsúlyozta, a házikók, hidak, létrák és egyéb elemek mind stabilak, nem veszélyesek az állatokra nézve. Úgy vannak összeszögelve és összedrótozva, hogy azt is kibírják, ha például egy mókus ugrál rajtuk.
Csernik-Varga Adrienn korábban sport-, jelenleg gazdasági újságíróként dolgozik. Kamaszkora óta az volt az álma, hogy újságíróvá váljon, és ezt az álmot felnőttként is csak rövid időre engedte el, majd gyorsan visszatalált hozzá. Fontosnak tartja, hogy tudatos választásaival az öltözködés, étkezés, takarítás, vásárlás és az élet minden területén példát mutasson a kislányának, valamint mindazoknak, akik a környezetében és az olvasói között nyitottak a zöld megoldásokra. Amik igazán feldobják egy napját: egy jól sikerült interjú, az őszi és tavaszi napsütés, egy jó könyv és az, ha a kis családja repetázik egy-egy vegán fogásból.