A vegán étrenddel szemben leggyakrabban felhozott kifogás, hogy nem tartalmaz elég fehérjét, ezért sem fejlődésben lévő gyermekeknek, sem pedig sportolóknak nem ajánlott. Különösen ez utóbbiak esetében nehéz áttörni ezeken a megkövesedett tévhiteken, pedig az élet egyre több példával cáfolja őket. Gy. Szabó Csilla cikke.
A 2019. szeptemberében bemutatott amerikai dokumentumfilm, a The Game Changers is ennek a hiedelemnek üzent nyíltan hadat.
A többek között Arnold Schwarzenegger, James Cameron, Jackie Chan és Novak Djokovic által is támogatott produkció a vegetáriánus gladiátorok történelmi mintájától elindulva, napjaink különösen sikeres vegán sportolóinak példáján keresztül igazolja, hogy a különleges eredményekhez nem szükséges húst vagy állati eredetű termékeket fogyasztanunk.
A világ legerősebb emberén, Patrik Baboumianon kívül többek között a Forma–1-es világbajnok Lewis Hamilton, a bokszoló Bryant Jennings és a nyolcszoros világ- és kilencszeres olimpiai bajnok atléta, Carl Lewis is a növényi étrend hatásossága mellett tanúskodik.
Utóbbi ráadásul, azért váltott a vegán étrendre, hogy harmincévesen is folytatni tudja pályafutását. Ez az akkor még kockázatosnak tűnő döntés végül karrierje legjobb eredményeihez vezetett.
A filmben megszólal Scott Jurek ultramaratonista is, aki sivatagban teljesített 217 kilométeréről és a 46 nap alatt megtett 1.500 kilométeres fantasztikus teljesítményéről is méltán híres. Természetesen vegánként.
Lubics Szilvia
De nem kell a tengerentúlra utaznunk ahhoz, hogy hasonlóan kiváló vegán sportolókkal találkozzunk, sőt még az országot sem kell elhagynunk hozzá. Az utóbbi években itthon is növekszik a növényi étrendet választó versenyzők száma, még a legjobbak között is.
A 2020-as esztendő fontos dátum lehet ezen a téren, hiszen két páratlan ultrafutónk, Lubics Szilvia és Bódis Tamás egyaránt tavaly lépett a vegánok táborába. Igaz, a háromszoros Spartathlon (246 km), kétszeres egyéni Ultrabalaton (220 km), a 24, a 12, és a 6 órás, valamint a 100 és az 50 kilométeres futás magyar bajnoknője több évtizede lemondott a húsevésről.
„Igazából fogalmam sincs arról, milyen lehet húsevőként sportolni, hiszen húsz éves korom óta vegetáriánus vagyok, futni pedig csak nyolc évvel később kezdtem el. A döntés pillanatában nem vezérelt semmilyen különleges filozófia, egyszerűen nem szerettem a húst. Éppen ezért nem is ért túl sok kritika, hiszen egy ilyen egyszerű és természetes indokot mindenki megért. A terhességeim idején volt csupán problémám a környezetemmel, az orvosaim azzal ijesztgettek, hogy a gyerekeimnek valami baja lesz. Én pontosan tudtam, hogy ez nem így van, ezért nem is hallgattam rájuk. Mind a hárman teljesen egészségesen születtek, és szerencsére azóta sincs problémájuk”
– mesél a vegetáriánus kezdetekről Lubics Szilvia, aki háromgyermekes édesanyaként családja minden tagjának ízlésére figyel, senkit sem kényszerít arra, hogy az ő példáját kövesse.
Az sem jelent terhet a számára, ha adott esetben kétszer kell főznie, és a többiek is szívesen meg-megkóstolják a futónő menüjét. Nagyobbik fia ugyan nemrégiben vegetáriánus lett, de ez a saját, önálló döntése volt.
A sportolónő úgy gondolja, az étkezés, mint sok minden más, egyértelműen magánügy, amelybe kívülállók nem szólhatnak bele. Saját weboldalán sem népszerűsíti a vegán életmódot és csak akkor beszél róla, hogyha konkrétan kérdezik.
„Volt egy visszatérő saroksérülésem ezért tavaly szűkítettem a kört és most már kizárólag növényi étrenden élek
− osztja meg velünk fél évvel ezelőtti döntésének hátterét Lubics Szilvia, aki Nagykanizsán fogorvosként tevékenykedik, amikor éppen nem a világ legnehezebb versenyein futja az átlagemberek számára szinte felfoghatatlan távokat.
„A kiinduló problémám ugyan nem szűnt meg, ám összességében sokkal jobban érzem magam, mint korábban. A döntést tehát nem bántam meg, és továbbra is eszerint táplálkozom. Persze olyan nagyon sok dolgon már nem kellett változtatnom, hiszen korábban is csak tojást ettem, tejet pedig éppen annyit, amennyi a kávémhoz kellett. Az edzések utáni gyümölcsös turmixok alapja viszont a joghurt volt, amit most teljes egészében növényi alapúra cseréltem. Azért ez napi három deciliternyi tejterméket jelentett korábban, aminek elhagyására reagál a szervezetem a mostani igen kellemes közérzettel.”
Bódis Tamás
2020. január 16. fontos dátum Bódis Tamás számára, hiszen a Spartathlon és egyéni Ultrabalaton-győztes, 24 órás világbajnokság második helyezett (276,22 km) futó ezen a napon döntötte el, hogy áttér a teljesen növényi alapú táplálkozásra. Az ő esetében hosszas tájékozódás előzte meg az elhatározást, amelyre a jelenleginél is jobb eredmények reményében szánta el magát.
A szakkönyvek, az internetes portálok és a témában hiteles filmek átnézését követően ébredt rá, hogy az étkezés milyen fontos, és az állati eredetű táplálékok elhagyása jelentheti azt a kis rést, amelyet kiküszöbölve tovább javulhat a teljesítménye:
„Nem voltam biztos a dolgomban, de úgy gondoltam, mindenképpen ki kell próbálnom, ha már világszerte ilyen sokan esküsznek rá. Nem is igazán az edzések, sokkal inkább a regenerálódás érdekében döntöttem a növényi étrend mellett, hiszen az ehhez szükséges idő csökkentésével az egész folyamatot hatékonyabbá és eredményesebbé tehetjük, tehát jobban és többet edzhetek.
Hogy mi történt az elmúlt egy évben? Sok jó dolog. Elsősorban ott, ahol vártam, tehát az eredményeimben, amelyek ugrásszerűen javultak. Tavaly másfél órát faragtam a korábbi legjobb UB időmön, edzésen pedig már sikerült hetven perc körüli félmaratont és két óra huszonötperces maratont futnom. Ám ami legalább ilyen fontos, szerencsére a sérülések is messziről elkerültek. Természetesen azokon kívül, amelyek külső behatás nyomán értek, azok ellen nincs semmilyen praktika. Most gyakran viccelődöm azzal, hogy én vagyok a kétlábon járó gyulladáscsökkentő! Joggal, hiszen ezen a téren is határozott javulást tapasztaltam, miközben energikusabb lettem és az általános közérzetem is javult.”
A puding próbája az evés, a vegánságé pedig talán éppen a futás. Bódis Tamás példája legalábbis erre enged következtetni, hiszen, ha ő minden szükséges tápanyagot megtalál a növényi étrendben, akkor egy átlagember számára ugyan miért is ne lenne hasonlóan kielégítő?
A Privát Ultrabalaton (PUB) 222 kilométeres távját tavaly nyáron fantasztikus új pályacsúccsal (19 óra 9 perc) teljesítő sportolónak két hónapra volt szüksége ahhoz, hogy gördülékenyen beletanuljon a vegán ételek elkészítésébe.
Tamás ugyanis nagy örömmel főz magának, amiben segítségére van szakács múltja. Kedvencei a krémlevesek, a brokkoli és a zeller különösen, de a különböző fasírtokkal is örömmel kísérletezik. Amikor barátnőjének utóbbiak közül csomagol valami finomságot, bizony észre sem veszi, hogy nem klasszikus, húsos pogácsa van a szendvicsében.
„A fűszerezésen múlik minden”
– jelenti ki az elnyűhetetlen futó, aki ezek szerint vegán szakácsként sem utolsó.
„Csupán az utazások során nehéz az étrend betartása, de abba is egyre jobban belejövök. És történtek szerencsés esetek is, hiszen az Ultrabalatonon találtam olyan éttermet, ahol az általam hozott alapanyagokból tökéletes menüt raktak össze a számomra. Igazából ez sokszor csak szándék kérdése, a változtatás legnagyobb akadálya pedig a szokások. Sajnos az emberek többsége valóban csak a saját kárán tanul, és valami nagyon komoly drámának kell történnie ahhoz, hogy kilépjen a komfortzónájából és merjen változtatni. Pedig azért, mert valamit megszoktunk és biztonságosnak érzünk, attól az még nem feltétlenül jó is. Így van ez a régi, zsíros, túlfűszerezett hagyományos receptekkel, amelyekről ma már tudjuk, hogy egészségtelenek. A szűkebb környezetem szerencsére nagyon pozitívan állt hozzá a döntésemhez, édesanyám például szó nélkül átállt az új étrendemre, és ha hazamegyek hozzá vidékre, csak veganizált ételekkel vár.”
Bódis Tamás azonban nemcsak futó, de edző is, így életmódváltása óhatatlanul közöttük is beszédtéma volt. Tanítványai közül tavaly többen szintén vegánok lettek, bár ő nem lát konkrét összefüggést ebben a saját példájával. Sőt!
Minden futóját óva inti attól, hogy egyszerre túl sok mindenen változtasson. A fokozatosság elvét betartva, csak akkor javasolja nekik az étkezés megreformálását, ha az edzések már beálltak és jól mennek. Lubics Szilviához hasonlóan ő sem próbál senkit rábeszélni a növényi étrendre, bár azt sem titkolja, hogy ő ennek köszönhetően javított eddig is tiszteletreméltó teljesítményén.
Nekik működik – másnak miért ne menne?
Persze Lubics Szilvia eredményei is magáért beszélnek, hiszen 2012-ben úgy nyerte meg az Ultrabalatont, hogy abszolút elsőként a teljes férfimezőnyt is megelőzte. De talán még ennél is nagyon érdem, hogy 2017-ben sikeresen teljesítette a Badwater-ultramaratont, amelyet a világ legkeményebb futóversenyének tartanak.
A híres Death Valley (Halál-völgy) Nemzeti Parkban 217 kilométert tesznek meg a versenyzők, extrém körülmények között. A napi maximumhőmérséklet rendszeresen 50°C felett van, ám az aszfaltról visszasugárzó hő a 80-90°C-ot is elérheti. A húst már akkor sem fogyasztó Lubics Szilvia ebben a pokolban végzett a 4. helyen 36:09.12-es eredménnyel.
„Úgy gondolom, hogy növényi étrendet követve is hozzá lehet jutni minden fontos tápanyaghoz, amire szükségünk lehet”
– mondja Lubics Szilvia, majd az ultrafutás speciális igényeivel árnyalja helyzetét.
„Azért azt mindenképpen hozzá kell tenni a történethez, hogy a mi sportágunkban az állóképességen van a hangsúly, amihez pedig elsősorban nem fehérjére, hanem sok-sok szénhidrátra van szükség. De persze akkor is extrém teljesítményt kell nyújtanunk a versenyek idején, s az odáig elvezető edzések is hihetetlenül kemények. Éppen ezért, ha én erre képes vagyok hús nélkül, fél éve pedig tisztán növényi étrenden, akkor nem hiszem, hogy bárki más számára káros lehet. Egyébként én labormániákus vagyok, folyamatos ellenőrzés alatt állok és minden leletem tökéletes.”
A két páratlan sportoló vallomásánál pedig lehet-e hitelesebben és meggyőzőbben állást foglalni a növényi étrend mellett?
