A Magyar Vegán Egyesületet 2017-ben a természetes igény – a hazai vegánok összefogása és érdekeinek képviselete – hívta életre, s azóta is ezt tartja küldetésének. A MAVEG elnökségi tagjai igen különböző úton érkeztek meg ugyanoda, az állathasználat elutasításához. Öt vegán, öt történet, összesen ötvenöt évnyi vegán tapasztalat.
Bergovecz László, a MAVEG elnöke másfél évtizede vegán

Bergovecz László, a MAVEG elnöke, a húsmentes évek számában is a szervezet abszolút vezetője. Tizennyolcadik születésnapján, a kilencvenes évek végén lett vegetáriánus, és sokáig elégedett is volt ezzel a helyzettel. Ő volt a környék „fura fiúja”, az elvont művészlélek, így senki nem botránkozott meg a döntésén – kivéve anyukáját. A spirituális indíttatás helyére később az észérvek léptek, de ez már a vegánná válásának története, és 2010-ben, Angliában járunk.
„Azt hittem, mindent tudok, és nagyon jó ember vagyok vegetáriánusként, nem tapad vér a kezeimhez. Amikor súlyos allergiája miatt párom bejelentette, hogy a tejtermékekről is lemond, elfogadtam a döntését, de azt kértem tőle, hogy legyen körültekintő. A téma után is csupán az iránta érzett aggódásom miatt kezdtem kutakodni. Legnagyobb megdöbbenésemre néhány hét alatt elmúltak a kínzó tünetei. Én azonban ekkor még nem váltottam” – beszélt az előzményekről Bergovecz László, aki számára az Earthlings (Földlakók) című dokumentumfilm hozta el ezt a pillanatot. Párja tíz perc után sírva hagyta el a szobát, ő viszont, könnyezve ugyan, de végignézte a filmet:
Ekkor vált számomra is egyértelművé az ipari érdek, amelyet semmiképpen sem akartam támogatni. Úgy gondolom, mindenki felelős a tetteiért, az elveinket fel kell vállalnunk. Igazságtalan és felháborító dolgokhoz pedig én nem járulok hozzá.
A MAVEG elnöke szerint Angliában minden adott volt számukra ahhoz, hogy a veganizmus útjára lépjenek. S bár ezt követően Bergovecz László állati eredetű termékek megvásárlásával nem járult tovább hozzá az iparág fenntartásához, baráti társaságban még elfogadta, ha szerepeltek ilyen összetevők a fogásokban. Egy év elteltével azonban elege lett a kettős beszédből, és hangosan kimondta, nem alkalmazkodik többé a többséghez.
A három évvel későbbi hazaköltözést viszont már sokkal nehezebben élte meg, Magyarországon szinte senki nem értette, miről beszél. Döbbenten néztek rá, amikor egy kávézóban vízzel kérte a kakaót, s miután nagy nehezen elkészült a tehéntejmentes forró ital, egy szép kis tejszínhabdíszítést azért nyomtak a tetejére.
Azonnal érezte, tenni kell valamit, össze kell hoznia a hozzá hasonlóan gondolkodókat. A tervezett egyesület alapítása azonban csúszott, a sors furcsa fintoraként pedig a 2017 júliusi, budapesti alapító ülésen nem is vett részt. Éppen Angliában volt egy vegán fesztiválon. Ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy a folytatásban az egyik legaktívabb és legállandóbb tagként vegyen részt a MAVEG munkájában, amit jelenleg elnökként vezet.
Gyimóthy Barbara számára egy éjszaka alatt változott meg minden

A MAVEG egyik alelnöke, Gyimóthy Barbara számára is a 2010-es esztendő jelentette a vízválasztót. A lelkes állatvédő egy, a közösségi médiában, vegánokkal folytatott vita kapcsán szembesült az igazsággal. A heves adok-kapok során birtokába került linkek megtekintését követően, hajnali 3-kor, alig öt óra leforgása alatt, kisírt szemmel hozta meg a megmásíthatatlan döntést.
Mindig is bátran kiálltam az emberi jogokért, a környezet és az állatok védelméért, így nem is volt kérdés a váltás. Úgy éreztem, ezekre a tevékenységeimre került fel a korona, s végre teljessé vált az életem. Egy önzetlen cselekedettel, amely semmit sem vár el cserébe
– idézte fel Gyimóthy Barbara a közel másfél évtizeddel ezelőtti éjszakát.
S bár tágabb környezete nem követte döntésében, igazából nem is akadályozta. A vele akkor egy háztartásban élő nagymamája például lelkesen kóstolgatta az állati eredetű összetevők nélkül készült fogásokat, és idővel a saját ételeit az unoka által készítettre cserélte. Pedig ő lett volna az egyetlen, akinek a kedvéért Barbara húshoz nyúlt volna. Ám erre nem volt szükség. Miközben az idős asszony gyógyszereinek mennyisége is egyre csökkent a közös konyha vezetése közben, unokája egy rég letűnt paraszti világba is betekintést nyert:
„Amikor arra kértem, hogy a finomságaiból hagyjuk ki a tojást, a tejet vagy a vajat, ennek semmi akadálya nem volt. Nagyon jól emlékezett azokra az időkre, amikor a háború vagy a szegénység miatt egyikre sem futotta, vagy a tyúk egyszerűen nem rakott tojást. Akkor is megoldották valahogy. A böjtöt is szigorúan követte, így pénteken amúgy sem kerülhetett volna húsos étel az asztalára. Csak azt sajnálom, hogy amikor elköltözött tőlünk, visszatért a megszokott életmódjához, s ezzel a gyógyszerek fogyasztásához is.”
Gyimóthy Barbara azóta maga is vidéki lány lett, előbb Pest megyébe, majd Zalába költözött. Amit csak tud, maga termel, „ökotudatos” tanyáján szívesen fogadja a vendégeket, digitális nomádként könnyen alkalmazkodott az organikus őstermelői életmódhoz. A szomszédok részéről a lehető legnagyobb nyitottságot tapasztalja. A szilvesztert is vegán finomságokkal köszöntötték, amit a népes társaság jóízűen fogyasztott. Csak azt bánja, hogy nem előbb váltott.
Zabezsinszkij Anna városi lányból lett állatmentő

Vegetáriánusból lett vegán Zabezsinszkij Anna is, a MAVEG másik alelnöke. A húsfogyasztás elhagyása az ő esetében is az angol fővároshoz és egy film megtekintéséhez köthető, még 2008-ból. Az a másfél óra elég volt ahhoz, hogy akkori férjével lecseréljék az otthon található élelmiszerek döntő többségét.
„Egy idő után egyre több vegán videót láttam. Az egyiket, amelyben a tőle elválasztott újszülött borjú után üvölt az anyja, bizony, nem tudtam könnyek nélkül végig nézni. Úgy gondoltam, hogy egy Túró Rudiért nem éri meg ennyi szenvedést okozni. Tipikus városi lányként született meg bennem a döntés, de az akkori párom, egy farmer fiú is hasonló következtetésre jutott, és együtt váltottunk. Később Litvániába költöztünk, ahol egy gazdaságban dolgoztam. Ott állt össze teljesen a kép, akkor értettem meg, miről is szól az ipari állattenyésztés, és hogy mennyire kihasználjuk a szerencsétlen állatokat” – mondta Zabezsinszkij Anna, aki ezt követően az állatmentésben találta meg küldetését, és egy törött lábú csirke gyógykezeléséért folytatott küzdelem során azt is megértette, milyen összetett lények vesznek bennünket körül a személyükben. Csipke, a mentett csirke pedig azóta is boldogan és vidáman él.
Társadalmunk alapjai arra épülnek, hogy minél hatékonyabban zsigereljük ki az állatokat, és hasznot húzzunk belőlük. Döbbenetes felismerés volt számomra, hogy enélkül semmit sem tudunk csinálni. Nincs aszfalt, gyógyszer, ruházat, kocsikerék, alkohol, néhol pedig még papírpénz sincs. Éppen ezért szerettem volna hallatni a hangomat
– fogalmazta meg Zabezsinszkij Anna.
„Sok külföldi szervezet után így vezetett végül az utam a MAVEG-hez. Mára én is sokat szelídültem, az erőszakmentes, empatikus kommunikációt tartom a legeredményesebb módszernek. A saját lehetőségeimhez képest mindent megteszek az igazságtalanság ellen, s egy mindannyiunk számára jobb világért” – tette hozzá Zabezsinszkij Anna, aki számára az is óriási eredmény, hogy az őt kezdetben nagyon is féltő és döntését hevesen ellenző orvos édesanyja mára nagyrészt vegetáriánus, és az egyik legnagyobb támogatója lett.
Püspöki Zsolt a természet szeretetén át lépett a veganizmus útjára

A MAVEG harmadik alelnökét, Püspöki Zsoltot mindig is érdekelte az egészséges életmód, már jó két évtizede is lelkesen olvasta a Vitamin Biblia című kultikus könyvet. Emellett a környezetvédelem és a bolygónk jövője is foglalkoztatta, s a mai napig mélyen hisz David Brower híres mondásában, miszerint a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.
A végső lépésre azonban csak nyolc éve, 50. születésnapjának előestéjén szánta el magát. A Cowspiracy megtekintése után, huszonöt-harminc évnyi tudatalatti felkészülést követően, egyetlen nap alatt vált vegánná.
Már gyerekként is kilógtam a sorból, sohasem vettem részt a macskák és a verebek értelmetlen lövöldözésében, és a vadász unokatestvérem is hiába kérte, hogy kísérjem el egy-egy hajtásra. Hatvani lévén disznótoron ugyan jártam, de ott sem éreztem jól magam
– meséli.
„A szemét mennyiségét is igyekeztem csökkenteni, közel húsz éve komposztálok, permetezőszert pedig egyáltalán nem használok. A természet tisztelete és szeretete tehát mindig is fontos volt számomra, a film csak az utolsó lökést adta meg” – mondta a harmadik alelnök, aki logikus műszaki emberként ekkor sorra vette a tényeket, összegezte őket, és levonta belőlük a számára legvilágosabb következtetést. S bár családja nem követte az úton, azt mégis sikerként könyveli el, hogy hatására szerettei és ismerősei egytől egyig csökkentették a húsfogyasztásukat.
Döntésével azonban igen egyedül érezte magát Hatvanban, ezért gyakori utazásai során igyekezett hasonló gondolkodású emberekkel találkozni. Ez leginkább a budapesti vegán eseményeken sikerült, a MAVEG-hez való csatlakozásában azonban nem csak a közösség iránti vágya vezette. A veganizmus elméleti hátterét is jobban meg szerette volna ismerni.
Sohasem voltam beteges, mégis érzem a változást. Szeretek sportolni, s amióta nem fogyasztok állati eredetű termékeket, azóta sokkal gyorsabban regenerálódik a szervezetem az erőkifejtést követően, miközben energikusabb is vagyok. Úgy gondolom, mindenkinek magának kell meghoznia ezt a döntést, ezért a családommal szemben sem vagyok türelmetlen. Amikor eljön az ideje, követni fogják a példámat.
Csernai Judit anélkül lett vegán, hogy ismerte volna a veganizmus fogalmát

A MAVEG titkára, Csernai Judit bármennyire is szeretné meghatározni vegánná válásának időpontját, nem tudja megtenni. Ösztönösen indult el ezen az úton, nem tűnt fel neki a váltás, és azt sem tudta, hogy nevet lehet adni különleges szokásainak. A már korábban is igen lelkes és elhivatott állatvédő azonban mégis világosan emlékszik néhány fontos pillanatra:
„2012-ben gyerekekkel táboroztunk egy osztrák tanyán, és született egy kis boci. Mi is megnézhettük, s így azt is láttuk, amikor elvették az anyjától. Az ötéves lányom mellett állva ekkor merült fel bennem először, milyen jó, hogy mi embernek születtünk, és velünk ezt nem tehetik meg. Egy évvel később a jógaórán jött ismét szóba a téma, ám ekkor már hónapok óta nem ettem húst. Egyszerűen nem kívántam. A tejről viszont tudatos döntéssel mondtam le, az utolsó lépést pedig a méz elhagyása jelentette. Mivel nem tudtam magamról, hogy vegán vagyok, a hasonló gondolkodású emberek társaságát sem kerestem. Az elnevezésre Bonifert Anna könyvében csodálkoztam rá először.”
A MAVEG-gel is a véletlen révén került kapcsolatba. Az Ukrajnában kitört háború a magyar kiskamaszokat, így Judit lányát is megviselte. Az édesanya ezen úgy szeretett volna enyhíteni, hogy hasznossá tették magukat. Így találtak rá a MAVEG és az Una Terra Alapítvány által szervezett, a menekültek számára heti rendszerességgel szendvicseket készítő eseményre. Innen pedig egyenes út vezetett az elnökségbe, amelynek munkáját titkárként segíti.
„Szerencsés vagyok a barátaimmal, valamennyi váltásomban támogattak, az egyik vegán lett a példámat követve, a másik pedig minden helyzetben kiáll mellettem. A MAVEG révén ugyanakkor egy olyan elfogadó közösségre leltem, ahol önmagam lehetek. A növényi étrendet a saját egészségemért választottam, vegánná azonban az állatok és a bolygónk jóléte miatt váltam” – zárta gondolatait Csernai Judit.
Nyitókép: A jelenlegi elnökségből három tag, balról jobbra: Gyimóthy Barbara, Bergovecz László, Csernai Judit.

Írok, futok, meditálok és vegán vagyok. Csak olyan dolgokkal foglalkozom, amelyekben hiszek, ezért a növényi étrendre is etikai okokból tértem át. Döntésemet a mai napig nem bántam meg, a maratonokat is pontosan úgy futom, mint korábban.