Létrejöhet hosszú távú együttműködés egy most megjelent tanulmány szerint olyan madarak között is, akik nem állnak egymással rokoni viszonyban. A kutatók húsz éven keresztül figyeltek meg pompás fényseregélyeket, miután erre jutottak. Megállapították, ezeknek az akár barátságoknak is nevezhető együttműködéseknek az alapja a kölcsönös altruista viselkedés.
Madarat tolláról, embert barátjáról – szól a közmondás, de talán itt az ideje kicsit átalakítani. A madarak is köthetnek ugyanis hosszú távú barátságokat egy – a Nature folyóiratban megjelent – tanulmány alapján.
A kutatók húsz évnyi megfigyelési adatot feldolgozva jutottak arra a következtetésre, hogy a pompás fényseregélyek közvetlen családtagjaikon kívül is kölcsönösen támogatják egymást.
A seregélytársadalmak nem egyszerű családi kapcsolatok, annál sokkal összetettebbek. Egymással rokonságban álló és nem rokon egyedek élnek együtt
– idézi a New Atlas Dustin Rubensteint, a tanulmány egyik szerzőjét.
A negyven költési időszak alatt gyűjtött adatmennyiség alapján bizonyos fokú családpreferencia továbbra is megfigyelhető. De ez egyáltalán nem gátolta a madarakat, hogy a családjukon kívüli példányokat is segítsék az utódok nevelésében. Egy-egy költőpárt olykor akár 16 családon kívüli egyed is támogatott. Feladataik az utódgondozástól az élelemszerzésen át a fióka védelméig terjedtek.
A kutatók szerint a pompás fényseregélyek – madárviszonylatban – hosszúnak tekinthető élettartama megfelelő keretet ad a kölcsönös segítségnyújtáshoz, valamint a közösségi emlékezet kialakításához. Akár tizenöt évig is élhetnek.
Ezek közül a madarak közül sokan tulajdonképp barátságokat alakítanak ki az idő előrehaladtával
– jelentette ki Rubenstein.
Más madarak is okoztak már meglepetést
A közelmúltban a futómadár-szabásúakhoz sorolható emu és nandu is jól teljesített egy kutatás során, ahol innovatív megoldásokkal kellett előállniuk. A kutatás során a tudósok három nagy testű madárfaj – emu, strucc és nandu – összesen kilenc egyedét vizsgálták, állatkertben élő példányokat. A madaraknak egy kereket kellett úgy forgatni, hogy a lyukon keresztül hozzáférjenek az ételhez.
A vizsgált emuk képesek voltak előállni azzal az új technikával, amelynek segítségével hozzáférhettek a táplálékhoz. Az esetek 90 százalékában átlátták, merre kell mozgatni a kereket ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban megkaparinthassák a lyukon keresztül az ételt.
A Dél-Amerikában őshonos futómadár, a nandu egyik tesztelt hím példánya teljesítette a feladatot: elforgatta a kereket úgy, hogy a résen keresztül ki tudja szedni a jutalmat. Később azonban még egy innovációval is meglepte kutatókat: addig forgatta a kerék közepén lévő csavart, amíg az szét nem esett, és így könnyedén hozzáférhetett a táplálékhoz is.
A struccok ellenben nem álltak elő a kísérlet során semmiféle innovációval az előttük álló nehézség leküzdésére.
„Számos kutatás bizonyítja, hogy a varjak és a papagájok hatékony problémamegoldók. Bár a tudósok az utóbbi időben más madarak, például a sirályok és a ragadozómadarak iránt is érdeklődnek, ezek a madarak mind ugyanabba a filogenetikai csoportba, a újmadárszabásúak csoportjába tartoznak. Hogy mi ezzel a gond? Minél többször tanulmányozzuk ugyanazokat a fajokat, annál inkább igaz az, hogy egyfajta »visszhangkamrát« hozunk létre a felhalmozott tudásból. Azt a hamis benyomást keltjük, hogy más fajok kevésbé intelligensek. A valóság azonban az, hogy nem is tanulmányozták őket ugyanolyan szinten” – nyilatkozta a kutatást vezető Fay Clark, aki a Bristoli Egyetem oktatója.
