Lassú anyagcseréje miatt az erjedő levelek folyamatosan gázzal töltik meg a lajhár hasát, ami előnyére válik úszáskor. Háromszor olyan gyors ez a lassúságáról híres emlős a vízben, mint a szárazföldön.
Az köztudott a lajhárokról, mennyire lassúak, egy másik tulajdonságukról azonban, amellyel szintén az állatvilág rekorderei közé sorolhatók, kevésbé. Márpedig a lajhár képes lenne akár arra is, hogy szó szerint lélegzet-visszafojtva nézzen meg veled – epizódhossztól függően – egy vagy akár két részt is a kedvenc sorozatodból. Akár negyven percig is kibírják ugyanis légvétel nélkül – mutatott rá az IFLScience.
Összevetésképp: az emberi világrekord 24 perc 32 másodperc, egy delfin pedig mintegy tíz percig képes visszatartani a lélegzetét. Utóbbi esetében persze fajonként eltérő ez az idő, de még a Risso-delfinek is „csak” harminc percig bírják.
Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy – még ha a delfint le is pipálja ezen a téren – a lajhár bizonyos állatokkal nem tudja felvenni a versenyt. Az elefántfóka például mélytengeri merülései során akár 2 órát is kibír légvétel nélkül. Egy Cuvier-féle csőröscetnek pedig rekordhosszúságú merülését dokumentálták amerikai szakértők 2020-ban. Az állat 3 óra 42 percet töltött egyhuzamban a víz alatt.
Hogy lehet az úszás a lajhár erőssége?
Gondolhatnád, hogy bámulatos, de nemigen hasznos képesség ez a javarészt fák lombkoronájában tartózkodó lajhár számára. Valójában azonban ez az emlős egész jól úszik. Ahogy az várható, a vízben sem ő a leggyorsabb állat – a fekete marlin az, amely egyes mérések szerint közel 130 kilométer per órás sebességet is tud produkálni –, de háromszor olyan gyorsak tudnak lenni a vízben, mint a szárazföldön.
Hogy mégis hogyan képes erre a lajhár? Elképesztően lassú az anyagcseréje – akár egy teljes hónapig is eltarthat, mire megemészt egyetlen levelet. A lassú anyagcsere pedig a szívverése ütemét is visszaveti, ami meghosszabbíthatja azt az időt, amennyit kibír légvétel nélkül.
De másik – úszás szempontjából hasznos – hozadéka is van a lajhár lassú anyagcseréjének. A hasuk szinte mindig tele van az erjedő levelekből felszabaduló gázzal, az így létrejött természetes úszógumi pedig a felszínen tartja őket.
