Élőhelyek feldarabolódását, de a természetes vizek algásodását is okozhatja egy-egy ártalmatlannak tűnő kutyasétáltatás. Ausztráliai kutatók vizsgálták, milyen hatást gyakorolnak a gazdával rendelkező – nem kóbor, nem vadon élő – kutyák a természetre. Arra jutottak, hogy a háziállatok hatása lényegesen pusztítóbb lehet, mint eddig gondoltuk.
Amikor valaki örökbe fogad egy kutyát, jó eséllyel nem számol azzal, milyen veszélyt jelenthet az állat a földön fészkelő madárpopulációra. Ahogy azzal sem, hogy milyen környezeti problémákat okozhatnak a kullancs- és bolhariasztó szerek, amelyekkel az élősködőktől próbálja megóvni kedvencét. Márpedig ezek mind olyan hatások, amelyekkel érdemes lenne számolni az ausztráliai Curtin Egyetem kutatói szerint. A vadon élő vagy kóbor kutyák károkozásai széles körben ismertek, ám a házi kedvencként tartott állatok hatásáról eddig lényegesen kevesebb adat állt rendelkezésre.
A kutatás eredményei alapján a háziállatként tartott kutyák környezeti lábnyoma „lényegesen nagyobb, sokkal pusztítóbb és jóval aggasztóbb, mint alapvetően gondolnánk” – írják a kutatók. A környezeti hatások nemcsak közvetlenül – például vadászat vagy üldözés révén –, hanem a kutya távozása után is, időben elnyújtva, közvetett módon is éreztetik hatásukat. A káros környezeti hatás pedig a pórázon sétáltatott, felügyelet alatt tartott kutyákra is igaz bizonyos mértékben.
A kutyák etetése és sétáltatása is problémás lehet
A közvetlen és közvetett hatás mellett fontos – bizonyos értelemben véve passzív – környezetkárosító tényező az állatok etetése, az állateledel-ipar. Az Egyesült Államokban az állattenyésztéshez köthető környezeti hatások 25-30 százaléka az állateledel előállításához köthető. Erre a problémára ugyanakkor megoldást jelenthetnek a növényi alapú kutyatápok, amelyek egyes kutatások szerint még az állat egészségi állapotán is javíthatnak.
Egy ausztráliai vadvédelmi rehabilitációs központ adatai alapján a hozzájuk kerülő vadállatok 9,2 százaléka kutyatámadás következtében megsérült emlősök és hüllők. Ezeknek az eseteknek pedig közel háromnegyede a sebesült állat pusztulásával végződött. A tanulmány szerint egy-egy kutyatámadás akár egész pingvinkolóniákat felszámolhat egy adott területen. De közvetlen károkozást jelent még az üldözés is, amely komoly stresszhatást jelent a vadállatok számára, és akár élőhelyek feldarabolódásához is vezethet.
Amikor a kutya már nem tartózkodik az adott területen, ürüléke, vizelete, szaga akkor is ott marad. A kutyapiszok vadon élő állatokra is veszélyes parazitákat hordozhat, vízbe jutva pedig algásodást, oxigénhiányt okozhat, de megváltoztathatja a talaj nitrogénháztartását is. A vizelet pedig megzavarhatja a vadon élő állatok kommunikációját és territoriális, területvédő viselkedését.
A háziállatként tartott kutyák és a környezetre gyakorolt hatásuk jelentette probléma nem fog magától megszűnni. Beszélnünk kell arról, hogyan tudjuk fenntartani a társálatokkal kialakult kapcsolatunkat, és hogyan tudjuk mindezt szinkronba hozni annak a környezetnek a felelős gondozásával és megóvásával, amelyre embernek, kutyának és a vadvilágnak egyaránt szüksége van
– írják a tanulmány szerzői.
A kulcs a megfelelő edukáció lehet. A kutatók szerint lényeges lenne, hogy a gazdák tisztában legyenek a háziállattartás potenciális környezeti hatásaival, és azzal, hogyan tehetnek ezek mérsékléséért a mindennapokban.
