Miközben az emberiség a koronavírus-járvány ellen harcol, az állatvilágban a madárinfluenza újabb és újabb hullámai keltenek riadalmat.
Az Egyesült Királyságtól Japánig, több millió haszonmadarat selejteztek ki a baromfitelepeken, a brit hatóságok pedig december közepén elrendelték a fogságban tartott szárnyasok elzárását.
Vaskézzel a járvány ellen
A tél kezdete óta Japán, Dél-Korea, India, Oroszország, Izrael és számos európai ország gazdaságaiban bukkantak fel a betegség különböző törzsei, köztük a rendkívül veszélyes H5N1 jelű, amely egyben a leggyakoribb is.
A tünetek között szerepel a fej duzzanata és a légzési nehézségek, bár egyes madarak, mint például a kacsa, ezek megjelenése nélkül is átvészelhetik a fertőzést. A beteg állatok általában 48 órán belül meghalnak. A hatóságok szerint a lakosság kockázata egyelőre igen alacsony.
Az állati veszteségek viszont annál magasabbak. Ha egy farmon a megbetegedett vagy elhullott szárnyasokon igazolják a fertőzést, egy kilométeres körzetben minden baromfit megölnek, függetlenül attól, hogy fertőzött vagy sem. Erre a brutális intézkedésre a vírus további terjedésének megakadályozása érdekében van szükség.
Az ágazatnak elemi érdeke, hogy a járványoknak mielőbb elejét vegye, különben beláthatatlan gazdasági következményekkel járna rájuk nézve. A 2003-as emlékezetes madárinfluenza járvány is dollármilliókba került, s nemcsak a több millió elpusztított madár, de a fogyasztók bizalmának megcsappanásából fakadó csökkenő értékesítés miatti bevételhiány miatt is.
Csak a vadmadarak felelősek?
Az egyelőre még a szakértők számára sem világos, hogy a világ több pontján egyszerre jelentkező fertőzésgócok között milyen összefüggés van, ám számos kormány is a vadon élő és szabadon vándorló madarakat jelölte meg a járvány forrásaként.
A brit hatóságok egyenesen az Európából érkezőket tette felelőssé a H5N8-as törzs behurcolásáért, s ezért tartotta különösen fontosnak a háziállatok bezárását és elkülönítését.
Számos szakember azonban úgy gondolja, hogy a madárinfluenza terjedésében a baromfi szállítmányok, valamint a szennyezett felszerelések, anyagok és salakanyagok mozgatása is közrejátszik, nem is beszélve a vadmadarak kereskedelméről. Csak 2017-ben kétmilliárd élő csirkét utaztattak a világ egyik pontjából a másikba.
Fényhiány, mint a betegség melegágya
A Viva! brit állatvédő és a vegán életmódot népszerűsítő alapítvány egyik blogposztjában dr. Justine Butler világos választ ad a történések miatt értetlenkedő hatóságok kérdésére, amelyben az okokat keresik.
Az állatokat konkrétan, az embereket pedig potenciálisan fenyegető halálos és igen virulens madárinfluenza járványok növekvő számának igazi felelőse szerinte az intenzív állattenyésztés, semmi más.
A valóság ugyanis az, hogy a vadon élő madarak által szállított, viszonylag ártalmatlan vírusból az intenzív gazdálkodási körülmények között mutálódva fejlődnek ki a sokkal veszélyesebb törzsek.
„A csirkéket zárt, zsúfolt, stresszes, szaniterektől mentes ipari létesítményekben tartják, ahol alig, vagy egyáltalán nem kapnak természetes fényt”
– sorolja dr. Butler a kórokozó fejlődéséhez tökéletes táptalajul szolgáló körülményeket, miközben arra hívja fel a figyelmet, hogy a vírus esküdt ellensége az ultraibolya fény, amelynek hiánya a lehető legjobb fészket rakta le a betegség erősödése és mutációja számára.
Rémisztő halálozási adatok
De vajon ránk, emberekre jelenthet-e valós veszélyt a madárinfluenza? A pontos választ egyelőre nem tudjuk, ám az előjelek semmiképpen sem biztatóak. S bár egyelőre viszonylag ritka az állatokról való átvitel, sajnos az elmúlt 15 évben ezen esetek száma több volt, mint a múlt század egészében.
Ennek pedig nagyon egyszerű oka van, az intenzív állattartó gazdaságok száma is növekszik, ráadásul emberi közösségekhez is egyre közelebb találhatóak. 2003 óta mindössze 800 ember megfertőzéséről van adat, ám a halálozási ráta igen magas, a betegek hatvan százalékát nem tudták megmenteni.
Egy, az Open Cages által megrendelt jelentésben David Wiebers és Andrew Knight professzorok arra mutattak rá, hogy az intenzív gazdálkodás által termelt hatalmas mennyiségű biológiai anyag, amely magában foglalja az állati ürüléket, testet és testfolyadékot, a szállítás és a vágás során folyamatosan érintkezik a külvilággal, így a fertőzés veszélye is folyamatosan fennáll.
Szakértők szerint azok a madárinfluenza-törzsek, amelyek korábban már megfertőztek embereket, mint például a H5N1, bármikor virulensebbé válhatnak, növelve annak valószínűségét, hogy az ember is potenciálisan megkaphassa, mi több, terjeszthesse is a betegséget.
Ez pedig kész katasztrófa lenne, hiszen a madárinfluenza magas halálozási rátájával hatalmas pusztítást okozhatna a Föld lakói között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezető közegészségügyi szakértője, David Nabarro már 2005-ben arra figyelmeztetett, hogy egy globális madárinfluenza-járvány akár 150 millió ember életét is követelhetné.
Csak egy lépés az ember felé!
A zoonózisos betegségek veszélyére, amikor a vírusok az állatokkal vagy azok környezetével való szoros érintkezés útján terjednek át az emberekre, már régóta figyelmeztetnek a szakértők.
Egy nemzetközi kutatócsoport 2013-as tanulmánya szerint az állattenyésztés kiterjesztése, különösen a vad élőhelyek közelében, megkönnyítette a kórokozók átterjedését a vadon élő állatokról a haszonállatokra, és fordítva, megnövelve ezzel annak valószínűségét, hogy a befogadó állatokban olyannyira megerősödnek ezek a vírusok, hogy az emberre is veszélyessé válhatnak.
A kockázatot csak tovább növeli a rezisztens törzsek kialakulását elősegítő túlzott antibiotikum használat. Ezt jó néhány országban szerencsére már felismerték, s ezért az egészséges állatok betegségtől való védelme, vagy a növekedés gyorsítása érdekében már nem használhatnak efféle gyógyszereket.
A kiskapuk azonban léteznek, ezért az Egyesült Államokban továbbra is indokolatlanul sok antibiotikumot használnak a gazdák. Sokan azzal indokolják döntésüket, hogy ezek még mindig olcsóbbak, mint az egészségesebb alternatív módszerek alkalmazása.
A madárinfluenza jelenlegi terjedését a háziállatok tömeges bezárásával és leselejtezésével minden bizonnyal meg lehet állítani. A jövőben, a mostaninál vélhetően veszélyesebb és pusztítóbb járványok megakadályozásához azonban komolyabb intézkedésekre lesz szükség. Dr. Justine Butler egyenesen az ipari hústermelés létét kérdőjelezi meg:
„A megnövekedett húsfogyasztás nemcsak egészségünkre ártalmas, de azzal is fenyeget, hogy új járványokat előidézve emberek ezreinek, illetve millióinak életét követelheti. Itt az ideje véget vetni a nagyipari állattenyésztésnek. Még mielőtt a végzetünket okozná.”
